Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 10. szerda (83. szám) - A természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
4770 Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik vezérszónokának. Tessék! Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselő csoportja részéről : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az első szavaim az öröm hangján kell hogy szóljanak, éppen abból kifolyólag, hogy hosszú évek után végre előttünk fekszik az a koncepció vagy az eredeti koncepcióra emlékeztető valami, ami már a 2010es kampány homlokterébe bekerült, és már 2010ben a KDNP nagyon helyesen kampányolt a magáncsőd intézményének fontosságával. Már abban az időszakban nyilván a Jobbik is hangsúlyozta ennek a szükségességét, de nem lehet licitet indítani annak kapcsán, hogy ki hangoztatta ezt többször, és kinek volt erősebb az ötlete. A lényeg, hogy a károsultakon segíteni kell. Tökéletesen látja az előterjesztő azt, hogy az alapprobléma, amit meg kell fogni, az, hogy 180 ezer ember esetében, tehát bedőlt vagy bedőlés közeli hit el esetében bizony valamilyen útonmódon eszközt kell biztosítani arra nézve, hogy ezek a családok ne lehetetlenüljenek el, ne veszítsék el az otthonukat, és maradhassanak, amennyiben tudnak, a társadalom produktív szférájában. A problémánk ezzel szemben a z, hogy egy visszatérő indoklás folyamán a KDNP és a FideszKDNP így együtt azt hangsúlyozza, hogy azért kerül elénk csak most a magáncsőd koncepciója ily módon - majd a későbbiekben kifejtjük, hogy mi a különbség kettőnk koncepciója között, de azért kerül t ez ide ily módon és most , mert az úgynevezett devizahiteles rendezést meg kellett várni, a különböző ezzel kapcsolatos törvényhozatali folyamatokat, döntéseket. Ugyanakkor látható, hogy a magáncsőd intézményének szükségességét messze nem csak a devizak érdés veti fel. Az önök által az indoklásban hangsúlyozott tömeges rezsihátralékok kérdése ugyancsak felvetette már jóval a devizahiteles rendezés előtt is. Tehát a 2010 óta történő szöszmötölésnek igazi szakmai indokai nem voltak, nem lehettek. Ennek elle nére én nagyon örülök annak, hogy a szöszmötölés után, a több éves tötymörgés után most végre előttünk van egy olyan koncepció, amiről legalább vitát lehet indítani. Nézzük azt a 180 ezer embert, akikről beszélünk, akiknek segítő kezet kellene nyújtani. Ne vitassuk el, hogy történtek kormányzati kísérletek, történtek olyan cselekvési kísérletek, amelyek ezen 180 ezer ember közül többeknek próbáltak segíteni; hangsúlyozom, hogy ne vitassuk el ezeket. A Nemzeti Eszközkezelő egy olyan eszközként indult ugyanak kor, amely kiterjedt, széles körben, több tízezer emberen valóban segíthetett volna. 23 ezer megsegítettet tartalmaznak az utolsó elérhető adatok, amelyek nem ebből a hónapból származnak. Ezek jóval korábbi adatsorok. Elmondható ugyanakkor, hogy ha tízezer rel bővíteni is kívánják a megsegítendők körét, jó lenne, ha egy elemet kiiktatnának az eszközkezelő rendszeréből, hiszen azt látnunk kell, hogy amíg az érintett bank kvázi engedélye, áldása szükséges ahhoz, hogy megsegítse a károsultat, addig nagyon nehéz , nyögvenyelős ez a rendszer. Én nem akarok dönteni a károsultak helyett, hogy számukra a segítség érzetét keltie, hogy adott esetben visszabérelhetik a saját lakásukat; nem vagyok erről meggyőződve, hogy sokaknak ez tetszik. De ha valaki ilyen lehetőségr e nyitott, a lehetőséget ne vegyük el tőle, tehát ne zárjuk be ezt az önkéntes alapon működő dolgot. Éppen ezért azt mondom, hogy ha ezt ki akarják terjeszteni és a 180 ezerből több embert megsegíteni, akkor egyszerűsítsék le ennek a menetét, körét azáltal , hogy a „bűnelkövető” bank beleszólását a nullára kellene csökkenteni ebben az egészben. Miközben egyébként Harrach Péter frakcióvezető úr nagyon helyesen látja azt, és talán mintha egyfajta kritikát is fogalmazott volna meg azt illetően - óvatos észrevét elt, maradjunk ennyiben a korrektség jegyében , hogy egy állami hátterű felmérésre lenne szükség az üresen álló ingatlanállomány hasznosíthatóságának tekintetében, nagyon örülök, hogy ezt elmondta. Több éve hangoztatja a Jobbik, hogy mintegy félmillió üre s ingatlan áll Magyarországon. Ezeknek a tulajdoni megoszlása nemcsak hogy többféle, de adott esetben kérdéses is, tehát az állami, az önkormányzati és a magántulajdon sokszor keveredik, sokszor átláthatatlan, de az egészen biztos, és szerintem ebben minde n párt minden képviselője egyetért, hogy fel kell mérnünk ezt az ingatlankört, és meg
