Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 8. hétfő (81. szám) - Önálló indítványok tárgysorozatbavételi kérelmének tárgyalása - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
4473 2012. évi II. törvény módosításáról szóló T/4638. számú törvényjavaslat tárgysorozatba vételéről. Tájékoztatom önöket, hogy a tárgysorozatba vételt az Igazságügyi bizottság utasította el. Tisztelt Országgyűlés! Normál szót kérőként Schiffer András képviselő úré, az LMP frakcióvezetőjéé a szó… (Jelzésre:) , illetve az lenne, ha akarna ezzel élni, de ezzel nem kíván élni. (Dr. Staudt Gábor: Én, előterjesztőként. Staudt Gábor.) Teljesen rendben van, amit kérnek, de az én monitoromon nem ez jelenik meg. Ezért, mivel a monitornál nyilván jobb képességű a képviselő, a képviselőknek van igazuk, így aztán megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak. (Többen tapsolnak az ülésteremben.) Az elnök nem hi het mindig a monitornak, próbáljon a képviselőkben jobban bízni. Úgyhogy Staudt képviselő úr föl is készült ezalatt, és az előterjesztők nevében szól, 5 perces időkeretben. Parancsoljon! DR. STAUDT GÁBOR ( Jobbik ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! S ikerült a gépeket legyőzni, hála istennek. Egy képviselőnek az is feladata, hogy figyeljen természetesen, és ha a sorrenddel probléma lenne, akkor azt szóvá tegye. Az előttünk fekvő javaslat egy nagyon fontos régi problémát próbál orvosolni. Arról van szó ugyanis, hogy az Országgyűlés bizottságai nem hatóságok, és mint ilyenek, ha megidéznek valakit vagy megidéztek valakit, és az nem ment el, vagy esetleg elment, de hamisan nyilatkozott, akkor ez semmiféle szankcióval nem volt sújtható. Ezáltal a népképvise let működését is komolytalanná, sok esetben egyfajta közröhej tárgyává tette. Már többször megpróbáltuk orvosolni ezt a problémát, erre ki is fogok térni itt a bevezetőmben; amit most a tisztelt Ház elé leteszünk, az egy olyan javaslat, ami a szabálysértés i törvényt módosítaná. Hogy miért a szabálysértési törvényt? Azért, mert a Nemzetbiztonsági bizottság esetében nem is olyan régen, az előző ciklusban elfogadottá vált az a javaslat, hogy aki a Nemzetbiztonsági bizottság előtt nem jelenik meg, illetve nyila tkozattételi kötelezettségét elmulasztja, szabálysértést követ el. Úgy gondoljuk, ezt a szabályt nemcsak a Nemzetbiztonsági bizottságra kellene kiterjeszteni, hanem az Országgyűlés minden bizottságára, legyen az állandó bizottság vagy vizsgálóbizottság, ez eket a szabályokat ugyanúgy alkalmazni kellene, tehát a szabálysértési törvényt módosítani kellene. Hozzáteszem, hiába szerepel a szabálysértési törvényben az, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság eljárására el kell menni, a SimonWelszügyben megidézett Mest erházy Attila megtehette, hogy nem ment el, anélkül, hogy neki bármiféle hátránya keletkezett volna ebből. Ebből látszik, hogy még ez a tényállás sem működik, mert a bíróságok ezt azzal dobták vissza, és itt azért a jogalkalmazásban is komoly problémák leh etnek, hogy Mesterházy Attila nyilatkozott, hogy neki nincs tudomása erről, és ennek alapján, mivel ő ezt nyilatkozta, ezért a bizottság miért is szerette volna meghallgatni - teszi fel a költői kérdést gyakorlatilag a bíróság. Tehát a jelenlegi szabályokk al is van mit tennünk, de legfőképpen először azt, hogy kiterjesztjük minden bizottság munkájára. Arra is szeretnék emlékeztetni, hogy Volner János például Szijjártó Pétert és Matolcsy Györgyöt is beidézte, meghívta a Vállalkozásfejlesztési bizottság ülésé re, ők sem mentek el, pedig nagyon szerettük volna látni, hogy a Quaestorügyről milyen tudomással bírnak az említett személyek. Szankciók híján tehát egyáltalán nem veszik komolyan, illetve még a szabálysértési eljárások alkalmazása a Nemzetbiztonsági biz ottság előtt is problematikus. Egyébként már 2010ben is hasonló javaslatot tettünk. Illetve, azt kell mondjam, az egy valódi megoldás lett volna abban a tekintetben, hogy ott bűncselekményként szabályoztuk volna a népképviseleti szerv ülésén való meg nem jelenést. Természetesen ezt önök akkor is leszavazták. Egyébként, ha hivatalos személy követte volna el ezt a bűncselekményt, akkor három évig terjedő szabadságvesztéssel büntettük volna, egyéb esetekben két évig terjedő szabadságvesztést helyeztünk kilátá sba.
