Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 8. hétfő (81. szám) - Határozathozatal képviselő kizárásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
4408 Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hoffmann Rózsa képviselő asszony, a KDNP részéről: „Vivat professores!” címm el. Megadom a szót képviselő asszonynak. És a derű mérséklésére kérem a szocialista frakciót. Köszönöm. (13.50) DR. HOFFMANN RÓZSA ( KDNP ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az én felszólalásom korántsem fog ilyen izgalmakat kiváltani, lévén, hogy akikről szólni akarok, azok az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok, az apropót pedig az adja, hogy mint tudjuk, és mint hallottuk is az első napirend előtti felszólalásban, a mögöttünk hagyott hétvégén és a megelőző napokon a tanító embereket ünnepelt e az ország, akikről sokat, de mégsem eleget beszélünk. Nem kívánom folytatni azt a nem igazán méltó megközelítést, amit az első napirend előtti felszólaló tett, hogy tudniillik a kötelező pedagógusnapi köszöntő mondatokat felhasználta arra, hogy saját pár tjának az elképzeléseit elmondja az oktatásról, és megismételje tizedszer, huszadszor, ötvenedszer az oktatáspolitika iránti kritikáját. Én erről nem fogok szólni, hanem a tanáremberekről, a tanítókról, akiket rengeteg jelzővel illettek írók és gondolkodók . Nevezték őket lámpásoknak, a nemzet napszámosainak, gyémántcsiszolóknak, vagy szívesen idézem a XVI. századi költő szavait, aki így írt: A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, távlatosabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus, lélekbúvár, művész- és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti, bár ez sem kevés, hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész , életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó és eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és a tapasztalás közé. Nagyon szép ez a megközelítés, és sorolhatnám a szebbnél szebb és találóbbnál találóbb idézeteket, ame lyek mind a tanár munkáját érintik, mégsem tudom megállni, hogy Antoine de SaintExupéry egyik gondolatát még ne hozzam ide, aki valahogy úgy ír, hogy ha a tanár azt akarja, hogy a tanítványai hidat építsenek, akkor nem fát és szerszámot ad nekik először, hanem fel kell hogy keltse a vágyukat a tenger iránt. (Folyamatos zaj.) Nos, ez a tanári hivatásnak talán a lényege, hogy felkeltse a vágyát a tanítványoknak a tenger iránt, a jövő iránt, a kutatás, a tanulás iránt. Hogyan képes ennek eleget tenni egy peda gógus? Bizony, nem könnyű mesterség, nem könnyű hivatás ez! A saját személyiségében, emberségében ott vannak azok a tartalékok, de azért nem mindegy, hogy mennyire segíti őt az állam ebben. Hallottuk az első napirend előtti felszólalásban itt, hogy az álla m milyen központosítást hajtott végre. Hadd idézzem Eötvös Józsefet - nem idézem, csak a gondolatát , aki már 1840ben, február 23án tartott beszédében kifejtette azt, hogy az államnak generális felelőssége van a tekintetben, hogy hogyan zajlik egy orszá gban a nevelés, és nem vitatta, miközben ugyanez az Eötvös József természetesen az iskolák önállósága mellett is érvelt. Nos, mi pontosan ezt tettük a 2010ben elkezdődött kormányzás idején, hogy megerősítettük az állam szerepét, de az iskoláknak, a szelle mi műhelyeknek az önállóságát is fenntartottuk. Szintén Eötvös József nevéhez fűződik a tanárképzés deklarálása és intézményrendszerének a megteremtése. (Zaj. - Az elnök csenget.) 1848ban már szót emelt a tanárképzés érdekében, és az ő elképzeléseit végül csak gróf Klebelsberg Kunó tudta megvalósítani. Mi is megújítottuk a tanárképzést, aminek eredményeképpen már az elmúlt évben és az idén is lényegesen több hallgató, fiatal jelentkezett a tanári pályákra, amelyben mind a tanári pálya megbecsülése testesül meg. És folytathatnám mindazokat az intézkedéseket a pedagóguséletpályán keresztül, amelyről szintén sok szó esett, de inkább azt emelném ki, hogy az állam és az önkormányzatok és az igazgatók és a civil társadalom minden évben nagyon komoly erőfeszítése ket tesz annak érdekében, hogy minél több kiváló pedagógus kapja meg az őt megillető kitüntetést. Nagy öröm volt az elmúlt héten a Bonis Bonadíj átadásán részt venni, a Balog Zoltán miniszter úr által
