Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 30. szombat (79. szám) - Az adózással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat - ORBÁN GÁBOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
4289 támogatását sikeresen biztosítottuk, a családi járulékkedvezmény megteremtésével 2014ben már több mint 235 m illiárd forint maradt a gyermekeket nevelő szülőknél, és az az emelés, ami a jelenlegi törvénytervezetben van, jövőre közel 15 milliárd forinttal javítja 380 ezer szülő jövedelmi helyzetét. Ami a családi kedvezménnyel kapcsolatos szocialista megjegyzés vol t, arra szeretnék most kitérni a negatív adóként való nyújtással kapcsolatban. Az MSZP javaslata erre vonatkozóan nem új ötlet. Akkor is fölmerült már, amikor hatalmon voltak, mégsem lépték meg, nem is véletlenül. Gyakorlatilag nem lehet azt megmondani, ho gy ilyenkor minimális jövedelem egyáltalán kell hozzá, vagy még az sem kell hozzá. Pont ezért döntöttek arról, hogy a családi pótlékot növelik, így viszont lemondtak arról - és erről mi nem szeretnénk lemondani , hogy ez a családi kedvezmény munkára ösztö nözzön, hogy a munkavállalással összekapcsolódjon. Schmuck Erzsébet képviselő asszony gondolatai szintén a többkulcsos jövedelemadórendszer visszahozása mellett vagy körül forogtak. Ezek a szokásos érvek hangoztak el, nem ismételném meg most már, amit ezze l kapcsolatban elmondtam, a kormány álláspontja ebben az ügyben világos. Kiemelném azt is, hogy a munkára rakódó terhek csökkenésének kormány által megvalósított üteme, a béremelések és a csökkenő árak mellett egyértelmű, hogy milyen szerepe volt ennek abb an, hogy most már több mint két éve folyamatosan növekednek a reálbérek Magyarországon. Z. Kárpát képviselő úr, ez az oka annak egyébként, hogy az szjabevételek tervezése úgy néz ki, ahogy kinéz. Nem csak a létszámról van szó, bár arról is; bővülő foglalk oztatásban hiszünk a jövő évre az idénhez képest. De nemcsak a foglalkoztatottak létszáma, hanem a növekvő reálbérek, illetve a költségvetésbe betervezett 1,6 százalékos infláció az, ami azt az szjaalapot megnöveli, ami annak ellenére, hogy a kulcs csökke n, így is abszolút értékben, milliárd forintban nagyobb tud lenni, mint az idénre tervezett személyi jövedelemadóbevétel. Engedjék meg, hogy egy gondolat erejéig visszatérjek Schmuck képviselő asszony növekedési adóhitellel kapcsolatos megjegyzésére. Nem t udok egyetérteni azzal, amit mondott. Az intézkedés a legálisan működő vállalkozások számára nyújt segítséget. Becsléseink szerint 20 ezer cég is érintett lehet, szó nincs arról, hogy egy szűk kört célozna ez a kedvezmény. A másik, amit fölvetett ezzel kap csolatban, illetve a helyi adóval kapcsolatban, hogy nem jelent segítséget az önkormányzatok számára. Nem így látom. A kisebb települések szerinte a bevételi érdekeltség miatt nem adnak mentességet, ők már most is alacsonyabb adómértéket állapítanak meg. M ivel ez egy koncentrált, célzott adóelőnynyújtási lehetőség, csak a háziorvosokra vonatkozhat, én arra számítok, hogy az önkormányzatok széles körben fogják tudni alkalmazni, mert nem üt olyan lyukat az önkormányzat büdzséjén, nem sok adózót érint, és ez a kistelepüléseknél ugyanúgy igaz lehet. Sőt, éppen a kisebb önkormányzatok ezzel tehetik vonzóvá a jelenleg még üres praxist az orvosok számára, anélkül, hogy a többi adózótól származó bevételt veszélyeztetnék. Ahol pedig már eleve alacsony az iparűzési ad ó, ott értelemszerűen nem kell ilyen adóelőny, mert ott már megvan most is. Engedelmükkel most rátérnék a tranzakciós illetékkel kapcsolatos megjegyzésekre, amelyeket Z. Kárpát képviselő úr többször is tett. Megjegyzem, hogy a kormány adópolitikájának rész eként változatlanul kitartunk azon alapvetés mellett, hogy minden gazdasági szereplőnek teherbíró képességével arányosan ki kell vennie a részét a közteherviselésből, ennek érdekében a munkát terhelő közterhek arányának csökkentését, a forgalmi, fogyasztás i típusú adók részarányának emelését szem előtt tartva, a pénzügyi szolgáltatók lettek a tranzakciós illeték alanyai. Az áthárítás kérdése nem egy adópolitikai kérdés. Az adatokban sem látjuk azt, hogy ez egy tömeges jelenség volna. Ami az eseti ügyeket il leti, felhívnám a figyelmet, hogy számos határozat született a jogsértő pénzintézetekkel szemben. Amit viszont látunk az adatokon, az az, hogy a pénzintézetek jelentős részben költségcsökkentéssel alkalmazkodtak a megnövekedett terhekhez, ami azt jelenti, hogy áthárítás helyett saját magukon spórolnak, és így fizetik meg a rájuk kiszabott közterheket.
