Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 30. szombat (79. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2016. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
4222 Mit is jelent ez valójában? Magyarra fordítva, gyakorlatilag arról szól a dolog, hogy ha én szeretnék valamely reklámszerződést kötni, szer etnék egy terméket bevezetni a piacra, akkor eddig egy céggel kötöttem szerződést, aki gyakorlatilag számomra egy komplex szolgáltatást nyújtott, ebben adott esetben a reklám legyártása, egy egységes médiahirdetési portfólió volt benne, ahol én magam eldön thettem, hogy internetes formában vagy más formában, közterületi reklámok útján, televízió útján vagy más reklámhordozó útján reklámoztam a termékemet. Most innentől kezdve, az önök szabályozásának értemében ez a cég csak közvetítő céggé válik, akinek én k ötelező vagyok 15 százalékot fizetni, de innentől kezdve én magam szerződök ezekkel a partnerekkel, ami azt jelenti, hogy nem egy céggel állok szerződéses viszonyban, tehát aki hirdetni szeretne, nem egy céggel fog szerződéses viszonyban állni, hanem minde nkivel, aki gyakorlatilag a reklámpiacon él és mozog. Értelmezhetetlen ez a történet. Hiszen ha valójában komolyan gondoljuk azt, hogy itt valóban érdemi reklámtevékenységek folynak, akkor egy reklámkampány nem egy médium és egy reklámozó kapcsolata, hanem egy reklámozó sok médiumkapcsolata; újságok, televíziók, internetes felületek, közterületi felületek több cégének a kapcsolata. Gyakorlatilag azt mondani, hogy egyszerűbb, normálisabb és transzparensebb lesz a rendszer azáltal, hogy egy közvetítő cég gyak orlatilag semmilyen érdemi jogosítvánnyal nem bír, én, a megrendelő viszont kötelező vagyok többtucatféle szerződést kötni, és innentől kezdve rám hárul az a kötelezettség is, hogy ezeknek a szerződéseknek az utóéletét gondozzam, arról mindenképpen naivság azt gondolni, hogy ez egyszerűbb. Azt gondolom tehát, hogy ez a rendszer nem lesz jobb a megrendelőnek, nem lesz jobb a piac szereplőinek. Gyakorlatilag eddig ezek a médiaügynökségek a megbízóikat képviselték. Egész egyszerűen az az állítás, hogy nem ezt tették, nonszensz, hiszen a médiaügynökségek piacán is hatalmas a verseny, ha valaki nem volt elégedett a médiaügynökségével, akkor egész egyszerűen mástól vásárolta meg ezt a szolgáltatást. (9.50) Ezen a piacon gyakorlatilag úgy avatkozik be a kormány, am i semmilyen módon nem lehet pozitív hatású. Nem véletlen, hogy a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége egy közleményben tiltakozott a változástervezet ellen. Ők azt írják: „Az intézkedés életbe lépése a teljes reklámköltés csökkenését eredmény ezi, annak minden következményével a tartalom minőségére, valamint a kisebb médiumok esetében a reklámbevételek teljes eltűnéséhez is vezethet. Mind a média, mind a hirdetői oldalra újabb jelentős költségek és kezelhetetlen adminisztrációs terhek hárulnak , és a piacon működő médiaügynökségek ellehetetlenülhetnek.” Egész egyszerűen azt gondolom, hogy ez a szabályozás és az indoklása is rendkívül furcsa, figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy jelen pillanatban a médiaügynökségek helyzete nem olyan, mint Fr anciaországban és Romániában volt, amikor ők ezt szabályozták. Bár megjegyzem, minimum vitatható az, hogy ez a szabályozás mind Franciaországban, mind Romániában helyes lett volna. Egyáltalán nincs olyan monopolisztikus helyzet a médiaügynökségek terén, mi nt Franciaországban és Romániában volt. A szabályozást követően a hirdetők költségei mindenképpen nőni fognak, hiszen innentől kezdve a szerződéskötés és a szerződések ellenőrzése is a hirdető dolga lesz, tehát mindenképpen csökkenni fognak a hirdetésre sz ánt források, miközben a hirdetők terhei tovább nőnek, plusz még a 15 százalékos kötelező díjat is ki kell fizetni, de gyakorlatilag nem tudjuk, hogy mire. Ráadásul azt gondolom, hogy ez a 15 százalékos díj, ez a hatósági árképzés mindenképpen teljesen ver senyellenes, és nem engedheti meg a feladatok mennyisége és a minőség alapján differenciált ügynökségi árképzést, ahogy a teljesítményalapú díjazást sem. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a polgári jognak milyen alapelvét sérti a jelenlegi helyzet Tuzson Bence szerint, akkor valójában arról van szó, hogy egy tökéletesen jogellenes hatósági árképzést akarnak bevezetni, amely a polgári jog valamennyi szellemiségével ütközik.
