Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 28. csütörtök (77. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
3896 A Lehet Má s a Politika továbbra is azt képviseli, hogy minden költségvetési 100 forintból 1520 forintot oktatásra kell költeni. Ez az érték jelenleg 12 forint körül van. Egyáltalán nem elérhetetlen célkitűzés, hogy a tudásba való befektetést ne csupán 12 forinttal, hanem másfélszer, közel kétszer akkora összeggel támogassuk. Minden egyes, az oktatásra fordított pluszforint sokszorosan térül meg, ennél jobb befektetés egy ország számára, ennél jobb beruházás egy ország, egy nemzet számára, azt gondolom, hogy nincsen. Persze, ezt a felfedezést csak az ismeri, aki tudásalapú társadalomban hisz, és ezért tenni is akar. Az LMP célkitűzése éppen ez. Mi olyan oktatáspolitikát képzelünk el, amely a társadalom minden tagja számára biztosítja ugyanazt a magas színvonalú nevelé st, képzést, ahol az otthonról hozott hátrányokat kompenzálni tudja az oktatási rendszer, és nem löki külön pályára azokat, akik egy kicsit is lemaradnak az átlagtól. Megfelelő egyéni odafigyeléssel, innovatív pedagógiai módszerekkel mindenkiből ki lehet h ozni a maximumot. Mi ebben hiszünk. A magyar oktatást is el kell juttatni oda, hogy képessé tegyen mindenkit arra, hogy kizárólag az egyén tehetségén és szorgalmán múljon az, hogy később mi válik belőle. A fiatalokat arra kell felkészíteni továbbá, hogy a változó világ igényeihez tudjanak alkalmazkodni, rugalmasan gondolkodó, magukat minden helyzetben feltaláló, vállalkozó kedvű fiatalokat kell nevelni; a tudásalapú társadalom erről szól, ez az LMP víziója. Természetesen számtalan oktatáspolitikai, szakmai kérdés megtétele szükséges ehhez, de mindennek feltétele az oktatási kiadások radikális bővítése. Ennyi pénzből nem is lehet sokkal többet kihozni jelenleg. Nagy előrelépés lenne persze a tankötelezettségi korhatár visszaállítása, még inkább a Nemzeti alap tanterv átdolgozása, az állami tankönyvrendszer felülvizsgálata, a közismereti tárgyak visszaállítása a szakképzésben, de ezek gyakorlatilag a nulladik lépést jelentenék. Minden fejlesztés, továbblépés, minőségi javulás csak ezek után következhet, de ehhez pluszpénzre van szükség. Azt állítjuk, hogy az oktatás meghatározza a jövőnket, az oktatást pedig meghatározza az, amit ráfordítunk. Ha a kiadások itt maradnak, ezen a szinten, akkor lényegében mi is itt maradunk. Ha nem lesz erősebb és jobb minőségű az o ktatás, akkor nem lesz élhetőbb Magyarország, nem lesz versenyképesebb a gazdaság, nem lesz fenntartható fejlődés sem. Az LMP természetesen idén is benyújtja az oktatáshoz kötődő költségvetési módosítókat, mivel az egyik legfontosabb célkitűzésünk a dolgoz ói szegénység felszámolása Magyarországon, ezért az oktatásban is erre fókuszálunk. A tudásalapú társadalom erősítését szolgáló oktatási rendszer csak megfizetett, megbecsült pedagógusokkal, őket segítő munkatársakkal és felsőoktatási dolgozókkal képzelhet ő el. Most pedig áttérnék az egészségügy területére. Az látható, hogy ezen a területen sem történt túl nagy előrelépés, legalábbis az elmúlt hónapok történései alapján amire számíthattunk volna. Ha az egészségügy szempontjából nézzük a költségvetést, akkor az látszik, hogy még éppen nem vették le a lélegeztetőgépet, de nyilvánvalóan kétséges a túlélés. Azt pedig már bevallották, hogy ennyi pénz jut. Láthatjuk a költségvetésből, hogy nem emelkednek ezek a számok. Nem találjuk nyomát például az egészségügyi d olgozókra kiterjedő béremelésnek a költségvetésben, amiért sokan, sokszor és sok helyen felemelték a szavukat, az érintettek pedig már utcára is vonultak, de úgy tűnik, hogy a kormány őket nem veszi figyelembe. Tehát továbbra is megszégyenítő fizetésért és olyan körülmények között kell dolgozniuk, ami csak felgyorsítja az elvándorlást, tehát nemcsak azzal kell számolni, hogy a külföldi élet vonzó lehet egyesek számára, hanem azzal is, hogy az itthoni körülmények külföldre taszítják azokat is, akik szívesen dolgoznának itthon, ápolnának betegeket, gyógyítanának embereket, de közben meg is szeretnének élni a keresetükből. (9.20) Arra pedig, hogy az egyik oldalról az egészségügyért felelős államtitkárral mindent megígértetnek, aztán a költségvetés tervezésekor ebből nem tartanak be semmit, arra nehezen találni szavakat. Hogy lehet, hogy a kormány részéről egyszer azt mondják, hogy mindenben igazuk van,
