Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 28. csütörtök (77. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
3897 aztán pedig összeállítanak egy olyan költségvetést a jövő évre, amiben azt mondják, hogy ez minket a legkevésbé sem érdekel? Ehelyett mi abban látjuk a megoldást, ha az ország itthon tartja az egészségügyi dolgozókat, és ezért mindent megtesz; nem röghöz kötéssel teszi ezt, hanem olyan ígérettel, olyan távlatokkal, olyan jövőképpel, ami vonzó, itt tartja ezeket az embereket. Ezért a jövő évben egy azonnali, tűzoltásra elegendő, de a kérésekkel összhangban lévő béremelést kell nyújtani. Ezt mi módosítóval meg is tettük. Ezután pedig azon kellene dolgozni, hogy 2018ig elérhesse a bérük azt a szintet, amikor már a csa ládjuk eltartásához nem külföldön kell - akár ideiglenesen is - munkát keresniük, valahogy arányban áll a fizetésük az elvégzett munkájukkal. Mert - ne legyenek illúzióik önöknek - évről évre egyre nagyobb teher nehezedik az egészségügyi szakdolgozók vállá ra, amiért jogosan várnak el méltányos fizetést. De a másik nagyon fontos és nagyon súlyos dologról is muszáj szót ejteni, a kórházak adósságba kergetéséről, illetve arról, hogy az ígéretek ellenére nem látszik, hogy ebből az adósságból hogyan keverednek k i. Úgy látszik, hogy a kórházakra próbálják húzni a vizes lepedőt, de ez teljesen nonszensz, hogy azokat hibáztassák, akiknek muszáj a szolgáltatást nyújtani, miközben a szolgáltatások pénzügyi fedezetét nem kapják meg; amíg a kórházi alapdíjak változatlan ok, addig újra adósságok fognak keletkezni. Bár nem biztos, hogy tudják, milyen adósságokról beszélnek, hiszen még mindig nem fizették ki azokat a sok esetben több éve lejárt tartozásokat, amelyek rendezését már tavaly novemberben megígérték. Mindeközben e zzel a tétlenségükkel jelentős károkat okoznak a magyar beszállítóknak, nehéz helyzetbe hozva a hazai cégeket is és azok alkalmazottait is. Sőt, a beszállítók többségével még csak tárgyalni sem voltak hajlandók. Legalább tudjuk, hogy már a Számvevőszék eln öke szerint is ez egy rossz üzenet, ha az állam nem fizet. Mi is annak tartjuk. A jelenlegi költségvetés pedig nem változtat ezen a problémán, hagyja, hogy az adósságok tovább gyülekezzenek. Mi itt az önök helyében az alapdíj emelésével kívánnánk biztosíta ni, hogy az ilyen adósságok ne termelődhessenek újra, és ha ez a lépés megtörténik, csak akkor szabad arról beszélni, hogy milyen okai lehetnek a vártnál esetleg magasabb kiadásoknak. Ezeket a módosítókat a Lehet Más a Politika benyújtotta, erre rászánná a jövő évi költségvetésből a megfelelő keretet. Beszéljünk arról is, hogy közben a mentőszolgálat felett is ott lebeg, hogy a vállalt mentőállomások építésével, illetve korszerűsítésével kapcsolatos pályázatot nem tudják időben befejezni, így akár 11 milliá rd forintos teher is sújthatja őket, ami végleg működésképtelenné tenné a mentőszolgálatot, mert sem az idei, sem a jövő évi költségvetésben nem szerepel, nem látszik erre fedezet. Pedig még mindig nem tűnik biztosnak, hogy minden elkészül időben, óriási c súszásban vannak a tervezett fejlesztések. Viszont ez is jól mutatja, mekkora rálátásuk van a valóságra, hogy milyen állapotok uralkodnak a mentőszolgálatnál vagy bárhol máshol az egészségügyben. Itt most arról is szeretnék beszélni, hogy tévedés azt monda ni, hogy az szja 1 százalékponttal való csökkentése helyett kellene egészségügyi béreket emelni. Nem, nem erről van szó, az egészségügyi bérek a szociális bérekhez hasonlóan, illetve a kórházak finanszírozásához hasonlóan olyan dolgok, amire muszáj komoly összeget fordítani, ezeket az összegeket jelen körülmények között is muszáj megemelni bizonyos mértékig. Éppen elég baj volt ezen a területen, éppen elég régóta nem történtek változások; arról kellene beszélni, hogy mennyi pénzszórás történt az elmúlt évek ben, és mennyiszer nem jutottak el ezekre a területekre. Csak vegyük észre, hogy a kormány és az őrség autói mindig elsőbbséget élveznek a mentőautókhoz képest, de a Várba költözés vagy bármilyen szimbolikus pénzszórás előrébb volt és előrébb helyezik most is, mint az egészségügy helyzetének javítását. Ennek a szemléletnek kellene nagyon megváltoznia. Zárásként pedig csak meg szeretném említeni, hogy lehetőségünk legyen összehasonlítani az arányokat az egészségügy tekintetében nemzetközi viszonylatban: a ha zai egészségügyi költések 63 százalékát fedezik a közforrások, és nem kell a nyugati, jelentősen gazdagabb országokkal összevetni ezt az adatot, hogy megmutatkozzék az aránytalanság, ugyanis ha a környező országokat megnézzük,
