Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3793 bemutatása adott volna lehetőséget arra, hogy a kormány bizonyítsa: a gazdasági növekedéssel kapcsolatos optimizmusa nem pusztán a jövő évre szól, hanem egy távlatibb növekedés i pályát lát biztosítva Magyarország előtt. A gazdasági növekedés kapcsán és a költségvetési törvényben olvasható sorokból az mondható ki, hogy a kormány a hazai fogyasztás növekedésében és a beruházások erősödésében is bízik. Félő azonban, hogy mindkét vá rakozása illúzió. A belső fogyasztást valóban segítheti az alacsony infláció, de a tartós növekedés garanciái nem láthatók. Többször elhangzott már a devizahitelesek válságának megoldása, a devizahitelesek terheinek könnyítése. Szeretném, ha a képviselőtár saim többet találkoznának a károsultakkal, és nem csak egymás szerepléseiből tájékozódnának a valóságról. A devizahitelesek körét most a kijózanodás, a valósággal való keserű találkozás és ráébredés jellemzi, ez a folyamat zajlik. Egyáltalán nem vagyok ben ne biztos, hogy miután a devizakárosultak látják, hogy micsoda tartozásaik vannak még a jövőben, az esetlegesen megjelenő pluszforrásaikat most majd a belső fogyasztás élénkítésére fogják költeni, és fűteni fogják a magyar belső keresletet. Csak zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy a Jobbik által már 20092010ben elmondott, felvételkori árfolyamon történő forintosítási javaslat sokkal igazságosabb, sokkal hatékonyabb és sokkal olcsóbb lett volna Magyarország számára. Nagyon sajnáljuk, hogy a kormány ezt nem akarta meghallani, és végül beszorult, a saját ígéreteibe belegabalyodott helyzetében piaci árú forintosítást hajtott végre. Tehát én a belső fogyasztás tartósságában nem lennék biztos az önök helyében. Ami a beruházásokat illeti, itt is vannak aggályaink . A GDParányos beruházási rátánk egy évtizeden át a régiós átlag alatt volt, és csak az EUforrások nagymértékű felhasználásával mozdult el a 1617 százalékos mélypontról. A mostani költségvetési törvényben azt olvashatjuk, hogy ez 21,5 százalékos csúcsra juthat, de utána csökkenő pályára áll. Hogy utána mi várható, azt megint nem tudjuk, Varga Mihály és a kormány megint a fantáziánkra bízza a megfelelő keretszámok felírása, megrajzolása hiányában. Csak az érdekesség kedvéért: ahhoz, hogy kitörjünk a régió ból, körülbelül a GDP 25 százalékára kellene emelni a beruházási rátát. Talán ezzel lehetne érdemi gazdasági növekedést produkálni. De nagyon jól tudjuk, hogy a jelenlegi költségvetés és a jelenlegi gazdaságpolitika keretei között a megvalósulási lehetőség e, esélye ennek nagyon csekély. Ennyit a gazdasági növekedésről, és térjünk rá az egyensúly kérdésére, amely a kormány sikerkommunikációjának alapját szolgáltatja. Annyiban hadd legyek korrekt, hogy ennek még akár van is némi alapja. Különösen akkor, ha re latíve nézzük az egyensúlyi helyzetet, és mondjuk, összehasonlítjuk a felelőtlenül gazdálkodó, felelőtlenül a költségvetéshez hozzányúló szocialista kormányok politikájával. Ebben a tekintetben mindenképpen az mondható el, hogy az egyensúly tekintetében a Fidesz és az MSZP kormánya között van különbség. Két fő hivatkozási alapjuk van a kormánypárti képviselőknek és a költségvetésnek is. Az egyik az államháztartási hiány 3 százalék alatt való tartása, ez talán a leggyakrabban hivatkozott momentum, amelyben v alóban sikeres volt a Fideszkormány az elmúlt években. Azonban általában nem szokták hozzátenni, hogy ennek milyen társadalmi ára volt. A másik pedig a kamatkiadások csökkenése, amely a következő költségvetés révén megvalósul. Itt jutottunk el ahhoz a pon thoz, amelyben már többen is vitába keveredtek az államadósság kérdése kapcsán, és én azt láttam, hogy a süketek párbeszéde zajlott, párhuzamos monológok hangzottak el. A Fidesz azzal érvel, hogy a GDPhez viszonyított államadósság csökkent, ami igaz. Az e llenzék azzal érvel, hogy az államadósság nominális értéke megnőtt, ami szintén igaz. Szerintem nem kell ez ügyben tovább játszanunk ezt a csikicsuki játékot, mondjuk ki, hogy ez attól függ, honnan nézzük, attól függ, milyen szempontból vizsgáljuk az állam adósság helyzetét. Azt gondolom, hogy 25 ezer milliárd több, mint 20 ezer milliárd. Szerintem ezt még Rogán Antalnak is el kell fogadnia. Az államháztartás adósságával kapcsolatban egyébként a Széll Kálmánterv 2010ben a GDPhez mérten is 6570 százalékos arányt ígért. Most a központi költségvetés nominális adóssága 72,8 százalék lehet 2015 végén. Azt pedig, hogy nominálisan, abszolút számban növekedett a költségvetés az elmúlt
