Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 28. kedd (68. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosítá... - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2815 nekik a jobb érdemjegyet, a 2est, ha erre a tudásszintjük alapján nem megfelelőek a gyerekek. Ez elfedi a valóságot. Lehet, hogy a statisztikában a 40 százalékos lemorzsolódás 29 százalékra fog csökkenni, elképzelhető, de a gyerekek tudásszin tje ettől önmagában nem fog változni, és nem fogjuk látni a valóságot, mert a pedagógus anyagilag is abban lesz érdekelt, hogy átrugdossa a gyerekeket akkor is, ha esetleg a tudásszintjük nem megfelelő ehhez. A közismereti tárgyak oktatása is egy olyan kul cskérdés - államtitkár úrral szemben én ezt kulcskérdésnek látom , ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, éppen azért, mert a belépő gyerekek tudásszintje olyan, amilyen, amiről az előbb beszéltem, de a Hídprogramokban még ennél is rosszabb a helyzet. A z, hogy önök a korábbi szakiskolai képzést négyévesről háromévesre csökkentették, s ezzel párhuzamosan csökkentették a közismereti tárgyak arányát, úgy gondolom, hogy elhibázott lépés volt, és szembemegy azzal, amiről az előzőekben Hoffmann Rózsa is beszél t, hogy felkészítsük a gyerekeket arra, hogy az életük során tudjanak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A XXI. században egy munkás, egy szakmunkás embernek létszükséglete, hogy az élete során még tudja képezni magát, é s ha ehhez a megfelelő alapokat a közismereti tárgyak segítségével nem tudjuk biztosítani, akkor erre nem lesz lehetősége. Lehet beszélni az élethosszig tartó tanulásról meg arról, hogy életpályát nyújtunk a szakmunkásoknak, valamint a szakiskolákban, most már szakközépiskolában végzetteknek, csak nem életszerű az, hogy egy olyan gyerek, aki úgy kerül be a szakképzésbe, hogy írni, olvasni nem tud, a számolásról ne is beszéljünk, ő majd három év alatt elsajátít egy szakmát, emellett behozza az általános isko lából hozott lemaradását, és a motivációját is megtalálja ahhoz, hogy érettségit szerezzen, sőt később akár technikusi végzettséget is. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a közismereti tárgyak arányának a csökkentése, és emellett a mindennapos testnevelés bejö vetele tovább csökkentette azoknak a tárgyaknak a számát, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy arról beszélhessünk, sikeres, az életben a helyüket megállni képes szakmunkások kerüljenek ki az iskolákból. (12.20) A duális képzéssel kapcsolatban, úgy gon dolom, ezt a differenciálást, ami az országban sajnos jelen van, sokkal inkább meg kellene tenni. Győrben nyilvánvalóan a járműipar jelenléte miatt gyakorlatilag már működik a duális szakképzés. Magam is több olyan iskolát felkerestem, beszélgettem pedagóg usokkal, intézményvezetőkkel, ahol az Audi kiveszi a részét a képzésből. Itt semmi probléma nincs. Ugyanakkor Miskolcon, ahol egy adott iskolába járó gyerekek 90 százaléka, mondjuk, hátrányos helyzetű, olyan családi környezetből jön, ahol akár az evőeszköz t sem tudják használni, és a szülők semmilyen munkára nem nevelték eddig a gyerekeket, a duális képzés sikeressége igencsak kérdéses. Nagyon kérdéses, több szempontból is. Hiszen a cégek hozzáállásán is nagyon sok múlik. Úgy gondolom, egy szakképzésben sem az iskola, sem a cég nem fogja tudni pótolni a családi hátteret. Ez a javaslat sem tesz semmit annak érdekében, hogy a szülőket is bevonjuk a gyerek nevelésébe, oktatásába. Ez egy kulcskérdés, hogy a szülők ösztönzike otthon a gyerekeket. Ha nem ösztönzi k, akkor nem lesz sikeres, nem fogja tudni sikeresen befejezni az iskolát. Le fog morzsolódni, ha otthonról nem hozza azt a szemléletet, ami ahhoz lenne szükséges, hogy munkára, a tisztességes munkából való megélhetésre neveljék. Az, hogy egy iskolában a s zülők 90 százaléka egyáltalán nem működik együtt már az oktatási intézménnyel sem, nemhogy majd a gyakorlóhelyként, képzőhelyként működő céggel, úgy gondolom, rendkívüli mértékben nehezíti és megkérdőjelezi a duális képzés sikerességét. A szakképzés irányí tásának rendszerszintű felépítése a következő téma, amiről beszélnem kell, illetve a szakképzési centrumok kialakítása. Az, hogy a KLIKben nem működik maga a szakképzés, teljesen egyértelmű mindannyiunk számára. Ha jól működne, akkor nyilván nem lenne szü kség arra, hogy kivegyék onnan, és más fenntartóhoz kerüljön. Azonban a KLIKnek nem az volt a problémája, hogy eddig az EMMI alá tartozott, és most már nem fogja megoldani ezeket az irányítási
