Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 28. kedd (68. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosítá... - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2816 problémákat az, hogy az NGMhez fog tartozni, abban az esetben , ha nem fognak a hatáskörökön is változtatni. Márpedig a szakképzési centrumok számának korlátozása, a megyénkénti három, illetve Budapesten legfeljebb tíz szakképzési centrum működtetésének lehetősége több megyében is központosítást eredményez. Van öt ol yan megye, ahol jelenleg több tiszk működik, mint három, és ezekben a megyékben ez további központosítást fog eredményezni. A döntések tehát távolabb kerülnek a helyi szinttől, távolabb kerülnek a gyerekektől, távolabb kerülnek az intézményektől. Ez óriási probléma, hiszen ezzel a központosítással gyakorlatilag a szakképzés téeszesítése folyik, tehát az iskolák önmagukban most már nem lesznek érdekeltek, mint ahogy a KLIK alatt sem érdekeltek abban, hogy saját maguk ösztönözzék azt, hogy bevételeket termelj enek, gazdaságosan működjenek. Az egyik iskolában, ahol voltam, elmondta az igazgató úr, hogy kiszámolták, mennyibe került az adott iskola a régi rendszerben az államnak, és mennyibe kerül most, a fenntartóváltás során, a KLIK alatt az államnak. Azt mondta , hogy igen nagy különbség van, sokkal gazdaságtalanabbul működik a rendszer. Több iskolaigazgató is panaszkodott arra, hogy most már semmi nem ösztönzi őket arra, hogy bevételt termeljenek, hiszen az ő bevételük is bemegy egy közös kalapba, amit aztán nem tudnak nyomon követni, hogy mennyit kapnak abból vissza, és adott esetben más iskolákat, amelyek valamilyen szinten versenytársai egymásnak, akár ők segíthetnek ki. Úgy gondolom, nem jó szemlélet az, hogy tovább központosítják a rendszert, nem jó szemléle t az, hogy az iskolák gazdasági önállósága semmilyen mértékben nem fog visszatérni. Emellett a forráshiány állandósult a szakképzésben. Az eszközbeszerzések nehézkessége nemcsak a KLIK működése miatt vált mindennapossá, hanem azért is, mert egész egyszerűe n rengeteg olyan kérelmet mutattak a szakiskolák, amire forráshiány miatt kaptak elutasító választ. Rendkívüli mértékű az aránytalanság is. Beszélni kell arról, hogy gyakorlatilag az oktatási rendszerben a pályázati forrásokat a mindennapi működésre fordít ják, a pályázati forrásokat rendes forrásként könyvelik el az iskolák, pedig ezeknek rendkívüli, pluszforrásoknak kellene lenniük. Jártam olyan szakiskolákban, ahol a nyílászárók cseréjére ránézésre ötven éve biztosan nem került sor, elképesztő lepusztults ágot láttam az iskola épületében, de eszközökben, a szakmai tárgyak oktatásához szükséges eszközökben a legújabb, legmodernebb technológia áll rendelkezésre. Ezek olyan aránytalanságok, amik a mindennapi életben jelen vannak a szakképzésben, holott nem len ne szabad, hogy jelen legyenek. Nem az ellen van természetesen kifogásom, hogy modern technikával dolgoznak a szakiskolák, bár arról is panaszkodott az egyik intézményvezető, hogy ők a legmodernebb technikával dolgoznak, de a környező cégek közül sehol nem található meg ez a technika, így megtanítják a gyerekeket erre a modern technikára, de aztán kikerülnek az életbe, és a cégeknél nem tudják ezt alkalmazni. A cégek megtanítják a náluk jelen lévő, egyébként még nem annyira korszerű technika használatára is a gyerekeket, mert nincs összhangban az iskolák felszereltsége a cégek felszereltségével. Az, hogy a pályázati forrásokat tehát rendes forrásként könyvelik el, és gyakorlatilag ez tartja életben a szakképzést, rendkívül súlyos hiba. Az, ha az állam nem te szi mellé a megfelelő finanszírozást is, illetve a cégeket nem ösztönzi arra, hogy ők is nyúljanak a zsebükbe, és határozott, megfelelő hozzáállással közelítsenek a gyerekek felé, akkor nem lesz sikeres a szakképzés. Persze, az egész oktatási rendszer hibá ja ez, hogy olyan mértékben jellemzi a pénzhiány, hogy az ember szörnyű történeteket tud erre is mondani. Úgy gondolom, a felnőttoktatásban megjelenő probléma a nem állami fenntartók visszaszorítása. Tudom jól, hogy a felnőttoktatásban rendkívül sok vissza élésre került sor az elmúlt évtizedekben, és elismerem azt is, hogy ennek a javaslatnak vannak olyan elemei, amelyek ki tudják szűrni, legalábbis elősegítik a kiszűrését annak, hogy ez visszaszoruljon, megszűnjön. Ugyanakkor túlzott korlátozásnak érzem azt , hogy a nem állami fenntartóknak szabályozzák, gyakorlatilag keretszámot hagynak meg a felnőttoktatásban való részvételükben. Úgy gondolom, hogy ha történt is visszaélés a felnőttoktatásban nem állami fenntartók részéről, akkor azokat az alapítványokat ke ll megbüntetni,
