Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 28. kedd (68. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosítá... - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2814 Rendszeresen tartott szülői értekezleteket, fogadóórákat, azonban a 28 fős osztályából a három év alatt öt olyan gyermek volt, akinek valaha is találkozott a szüleivel. Tehát h a kéthárom szülő egy 28 fős osztályból megjelent egy szülői értekezleten, az már jónak számított, de volt olyan eset is, amikor a szülői értekezlet a szakiskolában érdeklődés hiányában elmaradt, mert egyetlen szülő sem jelent meg. Egy Miskolcon működő sza kiskolába ilyen családi háttérrel kerülnek be a gyerekek. Országos felmérésekből is tudjuk, hogy a szakképzésbe bekerülő gyerekek 75 százaléka, tehát háromnegyede szövegértésből a legalacsonyabb mérési szinten áll. Államtitkár úr helyesen mondta, a szakkép zésnek elvileg nem lenne feladata, hogy az alapfokú iskolai oktatásban megszerzett hátrányokat, hiányosságokat pótolja, azonban szembe kell nézni azzal, hogy a szakiskolákba jelenleg ilyen gyerekek kerülnek be. Ez a helyzet, ez a tény, és nem látjuk a bizt osítékát annak, hogy ez a jövőben, a közeljövőben alapvetően megváltozna. Ez óriási probléma, mert lehet azt mondani, hogy a szakiskolának ez nem feladata, mégis ahhoz, hogy a saját feladatát ellássa, foglalkoznia kell a gyerekek lemaradásával, és bizony m eg kell tanítani őket írni, olvasni. Ezzel szenvednek jelenleg a szakiskolák, és különböző módokon megpróbálják ezeket a helyzeteket kezelni. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Aáry Tamás Lajosnak, az oktatási jogok biztosának iskolai erőszakkal fog lalkozó tanulmányából kiderül, hogy a legmagasabb az iskolai erőszak aránya a szakképzésben. Az összes intézménytípus közül a szakképzés az, ahol a legmagasabb arányban követnek el iskolai erőszakot a gyerekek mind egymással, mind pedig a tanárokkal szembe n. Ezek olyan adottságai jelenleg a szakképzésnek, amivel mindenképpen szembe kellene néznünk. Fontos összetevője a Hídprogramok, illetve a felzárkóztatás jelentősége a szakképzésnek, hiszen - ahogy itt már többször elhangzott - valóban a szegényebb sorsú gyerekek kerülnek be ide. Mi a helyzet a Hídprogramokkal? Erre is kell egy részletesebb kitérőt tennem. Tudjuk, hogy a szakképzésben a lemorzsolódás 33 százalékos, tehát minden harmadik gyerek az évek során kihullik, nem fejezi be a tanulmányait. A hátrá nyos helyzetű gyerekek esetében ez az arány 50 százalékos, tehát a hátrányos helyzetű gyerekek fele kihullik a szakképzésből. Ennek orvoslására, illetve a lemorzsolódás megakadályozására felzárkóztatás céljából hozta létre az előző Orbánkormányzat a Hídp rogramokat, hogy felzárkóztassa azokat a gyerekeket - pontosan fel vannak sorolva a törvényben, most nem idézném , akik vagy nem fejezik be az általános iskolát, vagy nem nyernek felvételt semmilyen középiskolába. Kikértem az adatokat a KLIK elnökétől, ho gy milyen hatékonysággal működik a Hídprogram, ott mennyi a lemorzsolódás, mennyi igazolatlan órát halmoztak fel a diákok, és borzasztó adatokkal kellett szembesülnöm. Magában a Hídprogramban egy év alatt a lemorzsolódás 40 százalékos volt, tehát gyakorl atilag azt lehet mondani, hogy a szakképzésbe vezető úton még nagyobb a lemorzsolódás, mint magában a szakképzésben. Úgy gondolom, ez az adat önmagában azt is mutatja, hogy ez a program nem lesz alkalmas arra, hogy a szakképzésben a lemorzsolódást csökkent se, megakadályozza. Az igazolatlanul mulasztott órák, illetve az összes mulasztott óra több százezres nagyságrendet mutat, tehát egy év alatt, a tíz hónapos képzésben százezres nagyságrendben, 120 ezernél többet igazolatlanul mulasztottak a gyerekek a Hídprogram osztályaiban. Úgy gondolom, hogy ezek rémisztő számok, és azt mutatják, hogy a Hídprogram ebben a formában nem alkalmas arra, hogy valódi felzárkózásként működjön. Mi az önök válasza, illetve mi ennek a törvényjavaslatnak a válasza erre? Az, hogy a pedagógus akkor kap illetménykiegészítést, ha a Hídprogram első évfolyamából legalább a 70 százalék átlép a második évfolyamba. Tehát ha átrugdossa a gyerekeket, ha statisztikai kozmetikázásra sor kerül, akkor a pedagógus illetménykiegészítést fog kapni . Úgy gondolom, hogy a Hídprogramba bekerülő gyerekekkel való foglalkozás önmagában is jogosulttá kellene tegye a pedagógust arra, hogy illetménykiegészítést kapjon, hiszen olyan családi környezetből kerülnek ide a gyerekek, amit az előbbi miskolci példa is érzékeltet, hogy az iskolával való kapcsolattartás legalapvetőbb, legelemibb szintjét sem látják el a szülők. Erre nem az a megoldás, hogy a pedagógusnak akkor adunk illetménykiegészítést, ha a felsőbb évfolyamba átrugdossa a gyerekeket, és esetleg akko r is megadja
