Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 13. hétfő (64. szám) - A Quaestor-károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - TUZSON BENCE (Fidesz):
2294 Köszönöm szépen, elnök úr. Mindössze egy gondolatot szeretnék mondani azon túl, amit már képviselőtársam elmondott (Szilágyi György: Úgy lenne gáláns, ha válaszolhatnánk.), ez pedig az, hogy önöknek - idézőjelbe téve - az ősbű nt sem lenne szabad elfelejteni, amikor is a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét kvázi likvidálták, gyakorlatilag azon szakembereket, akik megfelelő álláspontok rögzítését meg tudták volna tenni, megtehették volna, nem tudták megtenni, a mágushoz rend elték Matolcsyhoz, a Magyar Nemzeti Bank keretei közé az ügyek intézését, és látjuk, hogy hova jutott a történet (Szilágyi György: Vejkey úr, úgy lenne a gáláns, ha válaszolhatnánk. - Az elnök csenget.) , úgyhogy ilyen értelemben nyugodtan helyt lehet állni . Hozzáteszem még azt is, hogy ennek a helytállásnak meg nem úgy kellene megtörténnie, hogy közpénzek felhasználásával történne, ugye, mint ahogy szó esett róla, a Magyar Nemzeti Bank keretei között levő források, nem fogom a részleteket kibontani, önök is tudják. (Dr. Répássy Róbert: Miért, az milyen pénz? Nem közpénz?) Köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíváne még valaki felszólalni a megmaradt időkeretben. (Szilágyi György: Felszólalnánk, ha lenne idő nk. - Gúr Nándor: Kellene idő?) Képviselő úr, nem emlékszem, hogy önnek szót adtam volna, úgyhogy megkérem, szíveskedjen tartózkodni. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, az összevont vitát lezárom. Megkérdezem Tuzson Bence képvis elő urat, kíváne válaszolni mint előterjesztő. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót, képviselő úr, 14 perces időkeret áll rendelkezésre. TUZSON BENCE ( Fidesz ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is azzal szeretném kezdeni, hogy azért nem árt, ha egy ki csit visszatekintünk, és megnézzük azt, ha már itt, ebben a vitában most felmerült, hogy mi vezetett oda, hogy ez a helyzet egyáltalán kialakulhatott. Van egy filozófiai vagy ha úgy tetszik, akkor egy világnézeti különbség közöttünk és az elődeink között a tekintetben, hogy hogyan viszonyulunk a pénzügyi rendszerhez. (Hegedűs Lorántné: Meg Tarsoly Csabához.) Míg annak idején, a 20022010 közötti időszakban az általános elv talán egy rosszul felfogott neoliberális szemlélet alapján az volt, hogy lazítsuk fel a pénzügyi rendszer ellenőrzését, az állami garanciákat szüntessük meg mögötte, így a hitelezési gyakorlat tekintetében is és az ilyen típusú intézmények mögött is, hiszen volt egy időszak, amikor egyáltalán ellenőrzés sem volt az intézmények között, majd az IMF nyomására egy jóval ritkább, ötéves ellenőrzési periódust vezettek be 2009ben. Tehát volt egy ilyen folyamat, és ennek a folyamatnak vetettünk véget 2010től kezdődően. A mi álláspontunk e tekintetben az volt, hogy egy sokkal erősebb ellenőrzési r endszert kell létrehozni a pénzügyi rendszer további részei tekintetében is, ilyen például a hitelezési rendszer. A hitelezési rendszert is át kell alakítani, meg kell szüntetni a devizahiteleket, és vissza kell terelni azt a folyamatot az ellenőrzött, jól működő, a fair bankok rendszerére épülő forinthitelezésre. Ez az igazság a brókercégek, befektetési szolgáltatók esetében is. Az ellenőrzési rendszer átalakítására 16 hónappal ezelőtt került sor, amikor a Nemzeti Bank megkapta ezt a jogkört. Ennek az az i ndoka, hogy egy ilyen erős felügyelet tud létrejönni, hogy az információ, ami rendelkezésre áll a Nemzeti Bank mögött, az ellenőrzés kapcsolódjon össze egymással, és ne az történjen meg, mint ami megtörtént korábban, hogy csak papírokból ellenőriznek ezek az ellenőrzési szervek, tehát a felügyelet maga, hanem egy részletesebb ellenőrzés, az információk alapján, akár helyszíni vizsgálatok, ott legeneráltatott adatok alapján is lehessen ellenőrizni ezeket a brókercégeket. Látjuk azt, hogy ez a rendszer hatéko nyan működött, mert 16 hónapos működés után már fel tudott tárni évtizedes visszaéléseket is. Tehát hangsúlyozom, hogy itt évtizedes visszaélésekről van szó a Quaestor esetében is, ez is egy ilyen típusú visszaélés volt.
