Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 18. szerda (46. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
215 Tehát ezekre is választ kellene még adni, államtitkár úr. Köszönöm szépen. ELNÖK : Most nor mál időkeretben Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak adom meg a szót. BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is államtitkár úrra reagálnék, hogy én is csak azt tudom mondani, hogy ha tényleg ez lenne a törvénnyel, ahogy most mo ndta, ez lenne a szándék, hogy a kiskorúakat védjük, meg azokat, akik áldozatává válnak ennek, akkor egyet lehet vele érteni, és csak üdvözölni lehet, hogy végre ez megszületett. De hát nem érhető tetten, hogy bárkivel egyeztettek volna erről, alapvető jog ok biztosával vagy a Kúriával, a kormányzati jogszabálytervezetek között sem jelenítették meg, és a tervezetet nem lehetett véleményezni. Szóval, ilyenkor megfordul az ember fejében, hogy mi történhetett az elmúlt időszakban, ami magukat arra ösztönözte, h ogy gyorsan tárgyaljuk ezt itt most meg. Képviselőtársam már elmondta felszólalásában, hogy mik voltak azok az események, amik miatt szerintünk most itt ülünk és tárgyaljuk ezt a törvénytervezetet. Államtitkár úr azt mondta, hogy visszautasítja a személyre szabott törvénykezés kifejezését, visszautasítja, hogy ezzel a szólásszabadság korlátozása történne meg, vagy azt is visszautasítja, hogy a politika magát védi ezzel. Hát akkor felhívnám államtitkár úr figyelmét egy ma történt eseményre. Az Emberi Erőforr ások Minisztériumában dolgozók kaptak emailben egy levelet, amelyben felhívták a figyelmüket, hogy milyen kifejezéseket, a hétköznapokban használt kifejezéseket nem lehet a mai naptól használniuk a dolgozóknak. Ezek a kifejezések a következők: szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység, esélyegyenlőség, ápoló, gondozó, rokkant, terhes, fogyatékos és stadion. Na most, az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy a hétköznapokban használt, a magyar nyelvben használt alapvető szavakat egy dolgozó miért nem haszná lhat. És ilyen kifejezésekkel kell majd helyettesíteni, hogy rászoruló, rászorultság, fogyatékkal élő, a stadion helyett sportlétesítmény. Én felolvasnék magának egy egyszerű mondatot, amit használni is szoktunk, hogy most hogyan mondjuk. A gyermekváró sze gények, mondjuk úgy, ahogy a hétköznapokban nagyon sokszor szoktuk használni, a terhes szegényekre a stadionépítések miatt nincs pénz. Na, most ezt így fogjuk innentől fogva mondani, vagyis az EMMIben dolgozók így fogják mondani: az áldott rászorulókra fe dett sportlétesítmények miatt nincs pénz. Tudja, államtitkár úr, ilyenkor felvetődik az emberben, hogy mi fog a következő lenni, milyen törvénnyel fogunk, mondjuk, jövő héten szembesülni itt a parlamentben. Mondjuk, egy olyan törvény fog az asztalra kerüln i, hogy a nagyvezér megsértését hogyan fogják most már innentől fogva a következő hetekben tiltani, akár az Országgyűlésben a dolgozók számára, a minisztériumi dolgozók számára, vagy netán talán az átlagember számára is. Szóval, ne csodálkozzanak azon, hog yha mi itt kérdéseket teszünk fel, és nem hisszük azt el képviselőként, amit maga itt állított, hogy tényleg csak a kisgyermekeket vagy azokat az embereket akarnák védeni, akik ki vannak téve annak, hogy nem adják nevüket egy fénykép elkészítéséhez. Higgye el, mindig indokot szolgáltatnak arra, hogy az ember mást gondoljon, mint amik itt elhangzanak az önök szájából. Azt gondolom, hogy minden egyes alkalommal saját maguk cáfolják azt meg, amit ön itt elmondott. Ha ma nem jelent volna meg ez a hír, talán még lehet, hogy hihető is lett volna itt államtitkár úr szava. Csak tudja, az ember mindennap megdöbben, hogy mi az, amit még kitalálhatnak önök arra, hogy a valóságot elfedjék. Csak egyet, államtitkár úr, fogadjon el! Azért, hogy nem mondjuk azt, hogy szegén ység, vagy megtiltják bizonyos embereknek, hogy kimondhassák azt, hogy szegénység, gyermekszegénység, attól még Magyarországon ez van. Ettől még a valóságot önök nem fogják tudni elfedni. Azt gondolom, hogy úgy kellene törvénykezni, ahogy az elvárható lenn e a FideszKDNPtől, és nem személyre szabottan, nem úgy, hogy a politika magát védje, és ne úgy, hogy bárki ebben sérülhessen,
