Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 1. szerda (62. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): - ELNÖK: - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2074 kritikai észrevételeket is. Megpróbálnék röviden reagálni azokra a felvetésekre, amelyek itt elhangzottak. Hiszékeny Dezső képviselő úr arra kérdezett rá, hogy egyeztetés volte mind a sportági szaks zövetségekkel, mind pedig az egyesületekkel, a hat nagy fővárosi klubbal, és egy új feladatként jelentkezik, közfeladatként jelentkezik a sportági szakszövetségek felé a törvénymódosítás okán ez a típusú változás. Szeretném megnyugtatni mindannyiukat, hogy természetesen egyeztetés volt, sőt azt kell mondjam, hogy maga az úszószövetség kérte egyébként ezt a törvénymódosítást a parlamenttől, illetve a kormányzattól. Tehát semmiféle felülről jövő nyomásgyakorlás a kormányzat részéről nem volt, nincs is, nem is lesz, remélem, soha. Azt hiszem, nekünk az a dolgunk, hogy a magyar sport világát erősítsük. A mindenkori kormányzatnak az a feladata, hogy a magyar sportot és a sportolás lehetőségét biztosítsa, a feltételeket biztosítsa a sporthoz, nyilván az élsport sz ámára és a tömegsport számára is, az utánpótlásbázis növelése érdekében is. Tehát mi ezt igyekszünk tenni minden döntésünkkel és cselekedetünkkel. Hogy rendelkezneke humán erőforrással a sportági szakszövetségek, ha ez a módosítás beáll, erre azt kell mon djam, hogy van olyan sportági szakszövetség, aki igen, és nyilván van olyan, aki még nem. Akik egyébként már rendeztek komoly világversenyt Magyarországon, azok egyre inkább látják az ebben rejlő lehetőségeket, egyre inkább a humán erőforrásra is odakoncen trálnak, és odafigyelve kialakították a maguk apparátusát. Ebben is igyekszünk segíteni, hiszen a 16 kiemelt sportág szövetségi vezetőivel, főtitkáraival, elnökeivel rendszeres a kapcsolattartás. Én magam kezdeményeztem, hogy legyen egy olyan közös munkacs oport, és ez most már működik közel három éve, két és fél éve, amely a Magyar Olimpiai Bizottság és a sportági szakszövetségek vezetőiből áll, tehát rendszeresek a konzultációk pont a 16 kiemelt sportág támogatása érdekében is. Tehát amit ők kérnek, megala pozott kéréseket igyekszünk támogatni és mögé állni a Magyar Olimpiai Bizottsággal közösen. Tehát egy folyamatos, élő, szerves kapcsolat van. Az egy más kérdés, hogy az itteni felszólalások okán is, és nyilván ezen már régóta gondolkodom, ennek valamilyen keretét, formáját majd létrehozzuk, egyfajta sportkerekasztalt, ahol adott esetben az ilyen helyrajzi számbeli kérdések és egyéb más szakmai kérdések fölmerülése és fölvetése lehetőséget ad arra, hogy együttesen gondolkozzunk a magyar sportról. Azt hiszem, hogy a magyar sport egy közös nemzeti nyelvünk. Sikeresek vagyunk mi, magyarok a sportban. Fontos, hogy ez az egyetértés legalább a sport területén legyen meg közöttünk, a parlamenti pártok között legalábbis. A hat nagy fővárosi klub esetében szintén szer etném ismét megerősíteni, hogy az egyesületek kérték azt, hogy kifejezetten szeretnének felelősen gazdálkodni és a vagyonkezelői jogot megkapni. Mindig, amikor vagyonkezelői jogról beszélünk, ez kicsit rejtélyes is sok ember számára. Nyilván a tulajdonosna k vannak különböző lehetőségei, tehát aki tulajdonos maga. Itt az állam marad továbbra is tulajdonos. Nyilván használják a területet, birtokolják a területet és rendelkezhetnek is vele, aki a tulajdonos. Aki a vagyonkezelő, az csak az első két jogot gyakor olja döntően, tehát használja és birtokolja az ingatlanokat. Természetesen a rendelkezési jog a magyar állam kezében van, a mindenkori magyar állam kezében, tehát csak a vagyonkezelői jog kerül át a hat nagy fővárosi klub vezetőihez. (12.50) Nagyon fontos kérdések merültek fel, és természetesen én magam is azon fáradozom - és ebben teljesen közös a célunk , hogy nyilván a Budapesti Honvéd anyagi helyzetét is igyekezzünk megoldani, mint ahogy egyébként a Vasasét is, a Fradiét is, az MTKét is, a BVSCét és az Újpestét is, hiszen a hat nagy fővárosi klub nélkül, azon sportolók nélkül, akik ott edzenek, ott sportolnak, a magyar sport gyakorlatilag elveszne; elveszne, hiszen ez a hat nagy patinás klub letett már nagyon sok mindent az elmúlt több mint száz évben a magyar sport oltárán, nagyonnagyon sok olimpiai érmet hoztak az ott sportoló sportolók, kiváló műhelyek alakultak ki, de azt mindannyian látjuk, hogy az infrastruktúrájuk eléggé szegényes.
