Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KÓNYA PÉTER (Független):
1955 A kiszámíthatóságot nem biztosítja az sem, amire Demeter Márta képviselőtársam is utalt, ez pedig az indokolás nélküli felmentése az ezredese knek és tábornokoknak, hiszen a katonák életpályája valóban egy olyan életpálya, amikor, ha valaki választja ezt a hivatást, főleg ha tiszti hivatást választ, akkor nyilvánvalóan valahol célja az, hogy elérje az ezredesi vagy tábornoki beosztást és rendfok ozatot. Az, hogy ezekből a beosztásokból indokolás nélkül föl lehet valakit menteni, teljesen elfogadhatatlan. Azt gondoljuk, hogy elvárható az, hogy ha valaki egy ilyen beosztásba bekerül, akkor az a minimum, hogy indokolják meg azt, hogy miért mentik föl ezt a magas beosztású főtisztet vagy éppen tábornokot. Még az a szerencse, hogy azt nem vették át, ami egyébként a Hszt.ben bejön, hogy még rendfokozatában a tábornokot vissza is lehet minősíteni. Örülök neki, hogy ez legalább nem került be. Nem kell min dent átvenni egyébként a Hszt.ből. De az mindenképpen érdekes, hogy azzal indokolják egyébként a felmentés lehetőségét, hogy ez van benne a Hszt.ben. Ha van egy külön jogállási törvény, akkor adott esetben lehet ezt alkalmazni, és miután a katonák NATOt agországhoz is tartoznak, nem feltétlenül kell alkalmaznunk minden egyes ilyen dolgot. Érthetetlen egyébként - hogy egykét részletre is kitérjek , benne van a törvénytervezetben, indokolás nélkül, hogy a főhadnagyokat az elkövetkezendő két évben soron kí vül századossá kell előléptetni. Semmiféle indokolást nem találtunk egyébként arra, hogy miért is gondolják így. Ennél talán nagyobb problémát jelent a honvédelmi szolgálati díj megállapítása és abban az évek megállapítása. Nagy valószínűséggel olyan ember ek készítették ezt a táblázatot, akik életükben nem voltak sorkatonák, vagy éppen nem végezték el a katonai főiskolát. (18.20) Ugyanis annak, hogy gyakorlatilag a tényleges szolgálati időre számítják, az a következménye, hogy ha valaki úgy lett hivatásos k atona, hogy előtte letöltötte a sorkatonai szolgálatát vagy éppen elvégezte a katonai főiskolát, hogy az nem számít be a honvédelmi szolgálati díjnál számított szolgálati időbe, ez teljes mértékben érthetetlen és elfogadhatatlan. De az is elfogadhatatlan, hogyha valamelyik másik rendvédelmi szervtől megy át katonának, és azt sem számítják be ezekbe a szolgálati időkbe. Szerintem, aki a sorkatonai szolgálatát követően hivatásos állományúvá vagy szerződéses állományúvá vált, az abban az időszakban ugyanúgy ho nvédelmi szolgálatot teljesített. Az, hogy ez nem számít be az évekbe, elfogadhatatlan és érthetetlen is. A fokozati vizsgáztatással, tehát az oldalirányú mozgással több problémám is van. Az egyik az, hogy nem látjuk annak a lehetőségét, hogy hogyan fog ez megvalósulni, hiszen különböző időpontokban több száz embert kell majd ilyen vizsgáztatáson keresztülvinni. A gyakorlatban még nem igazán látható, hogy ez miként fog megvalósulni. Nagyon örülnék, ha erről tudna majd valamit mondani a miniszter úr. Ennél t alán nagyobb probléma, hogy kitesszük ezeket az embereket vizsgáztatásnak, és az látszik itt, hogy a megfelelő pénzt nem nagyon tudják a rendszerben biztosítani, hiszen tized- és századrészekkel emelkedik a szorzószám. Ez azt jelenti, hogy ha valaki oldali rányú mozgásban leteszi a vizsgát, és a vizsgakövetelményeknek megfelel, akkor durván 1500 forint nettóval fog emelkedni a bére. Azt gondolom, hogy egy ilyen vizsgáztatási rendszerhez valamivel nagyobb mozgásteret kellett volna biztosítani. Nem feltétlenül motiváló ez a dolog. Visszatérnék a Demeter Márta által elmondottakra. A beígért biztosítási rendszert nyilván nagyon fogják várni majd a katonák, de ki tudja, hogy ebből mi lesz, mi fog ebből megvalósulni és hogyan, hiszen erre kidolgozott koncepciók még nincsenek. Viszont a szolgálati nyugdíjrendszer megszüntetése a bent lévő állománynak óriási törést okozott, és nyilván azoknak is, akik egyébként már szolgálati nyugdíjasok voltak, ugyanakkor ezt az átmeneti időszakot nem igazán kezelik. Számos volt kato natársam került úgy az utcára, hogy gyakorlatilag bent maradt a rendszerben, majd megszűnt az alakulata, és utána utcára került, mert szolgálati nyugdíjba nem vonulhatott, s ugyanakkor megfelelő beosztást sem tudtak számára biztosítani.
