Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1945 Orbánkormány által megfogalmazott gazdaságpolitika azt eredményezte, hogy Magyarország példásan telj esít gazdasági értelemben. És miután természetesen nagyon komolyan vettük azt 2010ben, hogy a tágabb értelemben vett állami alkalmazottak életpályamodellel megerősítve vállalhatják a köz szolgálatát, ezért a különböző nagy foglalkoztatási csoportokban szé pen, ahogy a költségvetés erejéből telik, elkezdtük kiépíteni az életpályamodelleket, először a köztisztviselői karban, a kormánytisztviselői karban, a pedagógusok között, a rendőrök, a fegyveres szervezetek foglalkoztatottjai, csoportjai között, és most v agyunk a honvédségnél: a katonák között is bevezetjük azt az életpályamodellt, aminek, ahogy a többi életpályamodell esetében is, a fő motívumai, mármint a fő jellemzői a következőek. Először is, egy meglehetősen jelentős bérkiigazítás történik. Ebben az e setben az átlagos bérnövekmény 30 százalék, és itt nem marad abba, mint annak idején, amikor a Medgyessykormány felállt, gyorsan beszaladtak a Kincstárba, ami pénz volt, szétosztották egyszeri alkalommal, aztán utána nem történt semmi, hanem itt egy olyan modell van, ahol egy egyszeri, átlagos 30 százalékos béremelés után hosszú évekig az állomány kiszámolhatja, hogy stabilan a jó teljesítése kapcsán hogyan emelkedik a fizetése, ami összességében az évtized végére egyébként az 50 százalékot is el fogja érn i. Ennek kapcsán a másik nagyon fontos szempont az volt, hogy azt a korábban majd’ mindegyik foglalkoztatási csoportnál kialakult fizetési káoszt, ami a legkülönbözőbb juttatás, jutalék, ilyen pótlék, olyan pótlék kapcsán alakult ki - mert a szocialisták n yolcéves kormányzását bérpolitikai szempontból az jellemezte, hogy mindig ott engedtek egy picit, ahol éppen a legjobban szorított a cipő, és ezt nem stabilan beépítve a jövedelembe, hanem ilyenolyan pótlékok formájában próbálták végrehajtani. Ennek aztán volt olyan abszurditása is, amikor például a pedagógusok esetén nem bért emeltek, hanem azt mondták nekik, hogy a készpénzfelvételi ATMköltségeket lehet nekik a Kincstártól megigényelni, de azt nem tették hozzá, hogy csak akkor, ha egyébként bizonylati s zinten tudják igazolni ennek a költségnek a nagyságát. Ez azt jelenti, hogy minden ATMköltséget igazoltatni kellett volna a banktól, és az egész egyébként több banki üzemi költséget okoz, amit a bank vele megfizettet, mint amennyit egyébként a költségveté s felajánlott neki, így aztán senki nem tudott ezzel élni. Ez csak egy pici példa volt arra, hogy a jutalékok, bérpótlékok, kiegészítések, ilyenolyan szorzók rendszere csak azt a célt szolgálta, hogy elfedje, hogy nem nagyon volt pénz a gazdaság rossz tel jesítménye kapcsán. Ezt a dzsungelt szerettük volna mindenképpen egyszerűsíteni és átláthatóvá tenni annak érdekében, hogy az életpályamodell alanyai, a katonák is viszonylag jól tudják követni, sőt előre meg tudják mondani, hogy igen, ha én szolgálok 101 520 évet, akkor milyen lehetőségeim vannak, hova jutok el. Nagyon fontos, hogy egyébként eközben megteremtettük ennek a rendszernek az átjárhatóságát is. Ez nagyon fontos volt a tekintetben, hogy amikor azoknak az embereknek az életpályájáról gondolkodunk , akik összességükben az államot és ezen keresztül a magyar emberek közösségét szolgálják, akkor adott esetben, ha az ő munkalehetőségeikben, képességeikben változás következik be, még mindig ne essenek ki ebből a rendszerből, hanem találjuk meg azokat a l ehetőségeket a rendőröktől a tűzoltókon át a katonákig, ahol egyébként a köz számára hasznos és fontos munkát tudjanak végezni. (17.30) Ez a rendszer, amit most tárgyalunk, ezt a második feltételt is világosan teljesíti. A harmadik feltétel ezekben általáb an is az volt, hogy nemcsak azt mondtuk, hogy természetesen a béreket növelni kell, hanem hozzátettük azt, hogy miután a közjó ügyét szeretnénk szolgálni, elemi kötelessége minden kormányzatnak az, hogy teljesítményt kérjen és számon is kérje. Nem egyszeri , punktuális esetekben, hanem folyamatosan teremtse meg a visszajelzésnek a feltételeit, hiszen az állománynak is fontos - a katonáktól kezdve lefelé, felfelé, mindenkinek , hogy lássák, hogy hol tartanak, hová tudnak jutni, milyen szinteket kell nekik te ljesíteni előre kalkulálhatóan. Nem
