Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 30. hétfő (60. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
1833 hatványozottan újratermelő nyomor és a spontán szegregálódás pecsételte meg a z elgettósodó község sorsát. Ugyan a román diktátor, Ceaufalurombolási terveivel felérő koncepció végrehajtását 1985ben leállították, de egyrészt eddigre már sok település visszafordíthatatlan károkat szenvedett, másrészt pedig a kisiklatott rendszerváltá s révén hamarosan újabb kataklizma zúdult a magyar vidékre. Az SZDSZes főideológusok államreformbizottságba delegált megmondóembere a képébe is vágta a szélsőliberálisok által csak mucsai nácinak tartott magyarságnak, hogy a falu életképtelen középkori c sökevény. És kormányzati propaganda ide vagy oda, de most is óriási gondok vannak a vidékfejlesztés körül. Jól összefogott, államilag finanszírozott komplex programok híján a kistelepülések lakosságmegtartó ereje továbbra is csekély. Ősi falvaink kiürülése rohamos, sok helyütt csak a roncstársadalmi létbe süppedt, nyomor által röghöz kötött, lesüllyedt rétegek maradnak, gyökeresen eltávolodva a szerves paraszti kultúrától. Ha pedig Somogyország szomorú sorsát szemléljük, akkor elmondhatjuk, hogy az itteni, mintegy 120 ezer lakóingatlan jó egyhatoda már most is üresen, jobbára eladhatatlanul áll, ha pedig az utóbbi kéthárom év ütemében fogy a népesség, akkor azt kell mondani, hogy 130140 év múlva nullára fogy a megye lakossága. Ideje lenne a kormányzati oda figyelésnek, hogy elkerüljük a kistelepülések Kakpusztává válását. Kakpuszta tulajdonképpen egy ikonja annak a tragédiának, ami ezeket a kistelepüléseket sújtja; valamikor iskolája, temploma, csendőrőrse, kocsmája volt, több százan lakták, viszont 2006ban meghalt az utolsó lakója is, az erdő visszafoglalta a romossá vált települést; erről viszont majd később szeretnék mesélni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Utolsó napirend utáni felszólalásra jelentkezett Vágó Sebestyén képvi selő úr: „Gyermekvédelem 2.” címmel. Öné a szó, képviselő úr. VÁGÓ SEBESTYÉN ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy régebbi napirend utáni felszólalásomban a szigetszentmiklósi eset kapcsán a gyermekvédelmi jelzőrendszer műk ödésének az akadozásáról beszéltem, s arra gondoltam, hogy a továbbiakban pedig a gyermekvédelmi jelzőrendszernek és magának a gyermekvédelem rendszerének bizonyos résztvevőiről szeretnék beszélni, elsősorban működésük anomáliájáról, illetve a működésük ne hézségeiről szeretnék beszélni, ami nagyon sokszor akadályozza azt, hogy hatékonyan részt tudjanak venni a gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetésében. A mai napi napirend utáni felszólalásomban a gyermekvédelmi jelző rendszer egyik legfontosabb résztvevőjéről, a gyermekjóléti szolgálatokról szeretnék beszélni. A gyermekjóléti szolgálatokról, amelyeknek dolgozói ugyanabban a cipőben járnak, mint a szociális ellátórendszer országosan bármelyik másik dolgozója, vagyis ott tartanak, hogy másfél éve már szinte, vagy most már azt is mondhatjuk, hogy évek óta folyamatosan csak hallanak a szociális életpályamodell bevezetéséről, a nagyon rossz állapotban lévő bérrendszerük helyzetének megváltoztatásáról, de sajnos azt kell tapa sztalniuk, hogy folyamatosan csak hitegetik őket. Most a legutóbbi ígéret az, hogy jövő év január 1jével bevezetésre kerül a szociális életpályamodell, de mint mondtam, már évek óta tart ez az ígérgetés, a rendszerben részt vevők sem bíznak már annyira ab ban, hogy ez meg fog történni. Amikor ma Magyarországon ott állunk, hogy egy nagyon fontos feladatot, egy gyermekjóléti szolgálat családgondozói feladatát ellátó ember nagyon sok esetben rosszabb anyagi helyzetben van, mint azok, akiken segítenie kellene, mint azok, akiket el kellene látnia, és nagyon sok esetben gondolkoznia kell azon, hogy vagy tovább folytatja a hivatását, vagy sajnos pályaelhagyóként nagyon sok esetben Nyugatra menekülve, akár egy ápológondozói feladatot is ellátva - nagyon jó minőségű , nagyon jó végzettségű és nagyon jó diplomával rendelkező emberekről beszélünk , tehát
