Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám)
1834 inkább azt választják, hogy akár ápológondozói vagy akár egészségügyi kisegítő munkát végezzenek NyugatEurópa valamelyik országában ahelyett, hogy a hivatásukat látn ák el. Az első probléma ez, amit meg kellene oldani, hogy a főiskoláinkon, egyetemeinken kiművelt szociális szakembereket ne hagyjuk elveszni, az ő tudásukat ne hagyjuk elveszni, és igenis tartsuk meg őket a szakmában a szakmájukat elismerő fizetéssel. A m ásik nagy probléma a szolgáltatás finanszírozásának a kérdése. ’97 óta életbe lépett a gyermekvédelmi törvény. Én magam is bő 1015 évvel ezelőtt gyermekjóléti szolgálatnál családgondozóként dolgoztam, már akkor is jelentkezett problémaként az, hogy egyeg y családgondozónak sokkal magasabb ügyszámmal kell dolgoznia, mint amit a jogszabályok előírnak; na, ez 2015re sem változott meg, és a lépéseket sem látjuk, hogy ez megváltozna. Hogy várhatunk el minőségi munkát valakitől, aki egyrészt alulfizetett, másré szt pedig a munkája alapján az általa, a törvény által előírt és egyébként, ami meg is felel egy nyolcórás munkavégzésben egy ember terhelhetőségének, annak az esetszámnak a kétháromszorosával, nagyon sokszor öthatszorosával is dolgoznia kell? A másik, ami problémát okoz, az a finanszírozásnál az, hogy nem teszünk különbséget, ugyanazt a finanszírozást kapja egy nyugatmagyarországi kisváros is, ahol a bűnözési ráta sokkal kisebb vagy a problémás esetek száma sokkal kisebb. Vegyük akár példának Kőszeget NyugatMagyarországon, ugyanakkora és ugyanolyan feltételű normatívát kap a gyermekjóléti szolgáltatás működtetésére, mint mondjuk, Ózd, ahol nagyon jól tudjuk, hogy milyen leterheltséggel és milyen problémákkal szembesülhetnek az ott lévő gyermekjóléti sz olgálat dolgozói. És ha már ezekről a problémákról beszéltem, amikkel ők szembesülnek, még mindig nem kapják meg a gyermekjóléti szolgálatnál dolgozó családgondozók azt a törvényi védelmet, ami megilletné őket, ugyanis nagyon sokszor az az oka annak, hogy nem tesznek semmit, hogy félelemben tartják őket abban a lakókörnyezetben élők, ahová nekik naponta, nap mint nap ki kell járniuk. Hogyha a büntető törvénykönyvben ők mint közfeladatot ellátó személy magasabb védelmet kapnának, az elképzelhető, illetve más jogszabályokban is akár a testi épségüket is védő magasabb védelmet kapnának, akkor ez elősegítené azt, hogy munkájukat még hatékonyabban tudják végezni. Úgy gondolom, abban, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer nem működik rendesen, nagyon sokszor a legke vésbé azok hibáznak, akik ennek a résztvevői, nagyon sok esetben a kormányzati hozzáállás és a törvényi környezet, a törvényi háttér az, ami ezt akadályozza. Sorozatommal ezekre az anomáliákra és hibákra szeretnék rávilágítani, bízva abban, hogy talán ezek ből valami meg fog változni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) Az ülésnap bezárása ELNÖK : Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend utáni felszólalások végére értünk. Megköszönöm munk ájukat. Az Országgyűlés reggel 9 órakor folytatja az ülését, ezzel az ülésnapot bezárom. (Az ülésnap 23 óra 29 perckor ért véget.) 2015. március 31. kedd (61. szám)
