Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 30. hétfő (60. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
1830 Firdauszí Sáhnáme című könyve a perzsa történeti mondá kat dolgozza fel a legendás királyoktól kezdve az arab hódításig. Az egyes mondák csak lazán függenek össze egymással, de végighúzódik rajtuk Irán és az ősi Turán harca a nomád török népek hazájával. A Sáhnáme, azaz a Királyok könyvének mondaanyagát még az ezeréves évforduló előtt jegyezték fel. A Dakiki nevű költő megbízást kapott arra, hogy a nemzeti művet alkossa meg, azonban korai halála megakadályozta, és lényegében csak a műnek az egytizedét tudta megírni. Ezt követte egyébként Firdauszí munkája, aki egyébként harminc éven keresztül írta ezt a művet, és a maradék strófát, a maradék közel 100110 ezer sort saját maga fejezte be. Bőven elmúlt 70 éves, mire 1010re be tudta ezt fejezni. A terjedelmes műről Magyarországon sokféle fordítás jelent meg, és so k fordítási kísérlet is volt, de talán az egyik legterjedelmesebb és a legeredetibb a karcagi kötődésű dr. Gaál László fordításában jelent meg. (23.10) Bár a művet egyébként a XX. században Képes Géza, Devecseri Gábor is fordította, mégis Gaál László műve volt az egyedüli, amely az eredeti nyelven írott műből készült. És ennek az örömteli alkalma volt, amikor ezt Karcagon, nem is olyan régen egy hiánypótló kiadvány keretében bemutatták, méghozzá úgy, hogy ezen a bemutatón jelen volt az Iráni Iszlám Köztársa ság budapesti nagykövete is, aki kiemelte, hogy a kiváló karcagi iskolaigazgató, iranista Gaál László nélkül hiányos lenne a magyarperzsa kulturális kapcsolatok tárháza. Ezen felül a nagykövetség komoly mennyiségű könyvet vásárolt azzal a céllal, hogy a h ivatalos találkozókon, kulturális találkozókon ezen keresztül is promotálja, illetve megismertesse az iráni, illetve a magyar kulturális kapcsolatok haladását. Engedjék meg tehát, hogy röviden méltassam dr. Gaál László karcagi Iránkutató iskolaigazgatót. Gaál László még 1891ben született, Karcagon. Egyébként klasszikafilológia egyetemi tanár volt, a nyelvészeti tudományok kandidátusa, de neki sem indult az élete egyszerűbben, hiszen a bölcsészdoktori diploma után először Nagykőrösön egy évig, majd utána húsz éven keresztül Karcagon gimnáziumi igazgatóként dolgozott. A fordulat évében - mint egyébként sok más elismerésre méltó személyt - őt is elmozdította a hatalom az igazgatói posztból, ekkor nyugalomba vonult, majd Budapesten az ELTE bölcsészkarának meg bízott előadója volt, illetve a szanszkrit, avesztai, óperzsa és oszét nyelvek tanára. 1957től pedig Debrecenben vetette meg az alapját a klasszikafilológia tanszéknek, és ott dolgozott egészen haláláig, 1964ig. Karcagon temették el, és jelenleg is Karc agon nyugszik. Gaál László iranista munkája részben olyan kortársak, nagy elődök vonalán haladt végig, mint Vámbéry Ármin, illetve Kégl Sándor, akik a budapesti egyetemen felállították a keleti filológia tanszéket, és ahol negyed évszázadon keresztül oktat tak; először Vámbéry, majd később Kégl is. Gaál László munkássága azonban nemcsak az iránimagyar kulturális viszonyokban hagyott mély nyomot: igazgatósága alatt olyan kiváló diákok koptatták a karcagi református gimnázium padját, mint Gombos Imre műfordít ó, Gergely János akadémikus, dr. H. Tóth Imre szegedi, méltán híres nyelvtörténészprofesszor, Bodnár György professzor akadémikus, vagy hogy művészeket mondjunk, Somogyi Árpád Munkácsydíjas szobrászművész és a kiváló festőművész, Bod László. Tehát mindvé gig olyan alma matert vezetett, amely méltán elismerésre tart számot. Tehát bátran leszögezhető, hogy Gaál László a XX. század egyik legjelentősebb magyar iranistája, és a preiszlám iráni vallástörténet filológiatudósa, akinek sokkal szélesebb körben kelle ne munkásságát ismerni. És hogy egy személyes ihletést is mondjak belőle, számomra megtiszteltetés volt, hogy Gaál Lászlóról és műveiről beszélhetek az Országgyűlésben, ugyanis én magam is ebbe a gimnáziumba jártam, igaz, ötven évvel később koptattam a gim názium padjait, ahol mindennap találkozhattam a gondosan ápolt hagyományokkal és munkásságával. Bízom benne, hogy emléke és munkája sokáig
