Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 30. hétfő (60. szám) - A brókerbotrányok áldozatainak kártérítését szolgáló vagyon biztonságba helyezéséről szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1782 Ez a javaslat több okból nem alkalmas a kívánt cél elér ésére. Egyrészt, mint látjuk, már most vannak olyan milliárdosok vagy milliárdos hírében álló emberek, akikről kiderült, hogy nincs semmijük. S ugyebár azt is tudjuk, ez örökbecsű mondás, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. S hogy lehet, hogy ezekn ek a nagy brókercégtulajdonosoknak nincs is már semmijük? Biztos, hogy ez a javaslat Tarsoly Csabából nem fog kirázni több ingatlant, mint ami ma a nevén van. Hát bizony azért, mert 25 éve működik az offshorenagykoalíció. Önök és szocialista tettestársai k 25 éven keresztül eltűrték, hogy offshorelovagok garázdálkodjanak ebben az országban. A Fidesz az összes javaslatunkat lesöpörte az asztalról, ami az elmúlt öt évben arra irányult, hogy az offshorelovagokat seprűzzük ki Magyarországról. Lesöpörték azt a javaslatunkat is, hogy állami, önkormányzati szervezetek ne léphessenek üzleti kapcsolatra offshore hátterű cégekkel. Lesöpörték azt a javaslatunkat, hogy a különböző közbeszerzési vagy egyébként állami, önkormányzati vagyonnal összefüggő pályázatoknál n e fordulhassanak elő offshore hátterű cégek. Ma ez a javaslat azért nem alkalmas a kívánt cél elérésére, mert ezt a vagyont az önök offshorelovagjai már régen kimentették különböző adóparadicsomokba. Az a helyzet, hogy ezt ezzel a javaslattal nem fogjuk t udni kezelni. A következő: felmerül a jegybank felelőssége. A jegybank látja el a pénzügyi felügyeletet is, jelenleg viszont a jegybanknak nincs felügyelőbizottsága. Egy éve nincs felügyelőbizottság, és amióta nincs felügyelőbizottság, azóta botrány botrán y hátán. Ha összevonták a felügyeletet és a jegybankot, olyan felügyelőbizottság kell, amelyik a pénzügyi felügyeleti tevékenységnek is ellátja a felügyeletét. Hiszen világos, abban, hogy ez a csődtömeg így bekövetkezhetett, kőkemény állami felelősség is b enne van. És természetesen szükség van arra a vizsgálóbizottságra, amit az LMP a mai napon kezdeményezett ’97től, tehát az első tőkepiaci törvény hatálybalépése óta, hiszen az emberekben sorjáznak a kérdések. Hogy lehet az, hogy gyakorlatilag Kulcsár Atti la is megússza azt a feledésbe merült botrányt, amely szintén egy brókerbotrány volt 2003ban? És azt látjuk a brókerbotrányok sorozataiból - Baumag, Lupis Brókerház és most ezek a botrányok , hogy a kisemberek jól megszívják, elvesztik a megtakarításaika t, a nagyhalakat pedig futni hagyják, vagy pedig egészen jelképes büntetésekben részesítik. Ez a javaslat azért sem alkalmas a kívánt cél elérésére, mert önök azt mondják ebben a törvényjavaslatban, hogy a kimentett vagyont a büntetőeljárás megindítását kö vetően lehet lefülelni, esetleg még egy évvel visszább mennek. Hát könyörgök, ha valaki tudatosan tőkebefektetési csalást, piramisjátékot követ el, mondjuk, öt éven keresztül, akkor feltételezzük már, hogy egy bűnelkövetőnek van annyi esze, hogy a vagyont nem akkor kezdi el kimenteni, amikor már forró a lába alatt a talaj! Azért sem fognak a károsultak e törvény alapján a pénzükhöz jutni, mert önök ezzel a törvénnyel valójában menlevelet adnak a bűnözőknek, hiszen akik öt évvel ezelőtt elkezdtek egy piramis játékot vagy egy tőkebefektetési csalást, már régen kimentették a vagyont. S arról is szólni kell, hogy a probléma ennél sokkal mélyebb gyökerű, és valójában nem büntetőjogi, nem büntető eljárásjogi a probléma; ez egy polgári jogi, illetve polgári perjogi probléma, hogy 25 éve az egyszerű vállalkozónak Magyarországon az az alapélménye, hogy ha van egy nagyobb összegű követelése, amit perben kíván érvényesíteni, és mondjuk, az első fokot megnyerte, méltán számíthat arra, hogy mire a jogerős ítélet a kezében van, az alperes régen kiürítette a cégét. Ezzel kéne foglalkoznia a magyar parlamentnek, illetve a magyar kormánynak! És hát arról is szó van, hogy ami egyébként dogmatikailag indokolhatja Tuzson képviselőtársam javaslatát, az valószínűleg úgy foglalható ö ssze, hogy vannak olyan típusú cselekmények, ahol gazdálkodás körében követik el, feltételezhetően az emberek nagy számát érinti, nagyszámú embernek okoz nagy kárt, harmadrészt pedig feltételezhető életszerűen az, hogy a bűncselekmény észlelése és a gyanús ítás között hosszú idő telik el. Csakhogy ez nemcsak a pénzügyi szektorban van így. Mi lesz például a kolontári iszapömlés áldozataival? Ott is volt bűncselekmény, környezetkárosítás, természetkárosítás. Vagy mi lesz
