Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 23. hétfő (59. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1677 erőszak, és a krízisközpontok, titkos menedékházak és családok átmeneti ottho na hálózatának a fejlesztésével is azért teszünk, hogy a nőket és a családokat is ezen a téren segíteni tudjuk. Azt hiszem, amiről képviselő asszony is szólt, azt nekem is alá kell húznom, hogy Bogyay Katalin asszonynak a részvétele, aki most New Yorkban a z új ENSZnagykövetünk, szintén megkönnyítette a mi munkánkat, hiszen sokat számít az, hogy egy női vezetője van most a New Yorki ENSZmissziónknak, és az ő munkája is hozzásegített minket ahhoz, hogy idén először két kísérőrendezvényt is szervezhettünk. Az egyik a magyar védőnői hálózatot mutatta be, a másik Semmelweis Ignác munkásságáról szólt. Amit képviselő asszony is mondott, én is azért még egyszer aláhúznám, hogy egy olyan petíciót vehettünk át, amit több mint 22 ezer ember írt alá. Ezt egy nemzetkö zi civil szervezet indította el, a neve az volt, hogy Thank You Hungary; ebben megköszönték a magyar kormánynak azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a családpolitika terén tett, és ezzel ismerték el az ez irányú tevékenységünket. Én is úgy éreztem, hogy ez en a héten is jó volt New Yorkban magyarnak lenni. Köszönöm szépen, hogy képviselő asszonyok is ellátogattak, és ezzel is erősítették a magyar delegációt, és bízom benne, hogy erről a témáról minél több szó fog esni ennek a Háznak a falain belül is. Köszön öm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) (15.30) ELNÖK : Megköszönöm az államtitkár asszony válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Helyénvalónak érzie a ko rmány a hazai buszgyártás kivéreztetését?” címmel. Megadom a szót, ötperces időkeretben. ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzat nagy ívű elképzelései szerint az újraiparosítás a gazdaság egyik sarokköve, m ondván, hogy az iparosításnak az új munkahelyek megteremtésén kívül azt a célt is szolgálnia kell, hogy a magyar gazdaság szerkezete megváltozzon, egészségesebbé váljon. A kormányzat részéről - legalábbis propagandaszinten - a járműipart, az élelmiszeripar t, a logisztikát, az elektronikát és az egészségipart helyezik középpontba, és nagy sajtónyilvánosságot kerítenek az úgynevezett stratégiai megállapodások megkötésének is. Ezzel persze nincs is probléma, hiszen valóban fel kellene támasztani a hajdan világ híres ágazatok ipari gyártóbázisát hazánkban, mert ez szükséges előfeltétele a valódi - és nemcsak a győzelmi jelentésektől hemzsegő orwelli híradókban létező – gazdasági növekedés fokozásának, új, a magyar munkásokat megillető minőségi munkahelyek létreho zásának és a környezeti szempontból is fontos, fenntartható iparba való átmenetnek. Ezzel szemben a valóság már korántsem fest ilyen szépen, talán nem csupán Simicska Lajos bosszújának tudható be, amikor a Magyar Nemzet Fónagy János államtitkár úr szavait idézte a minap. Az államtitkár úr azt nyilatkozta: „Egy buszgyár éves ideális kapacitása 1012 ezer darab, miközben a magyar igény mindössze 600800, tehát autóbuszgyártást ma Magyarországon nem lehet gazdaságosan működtetni.” Ezen megdöbbentő vélemény az elmúlt négy év alatt sajnos valósággá lett: míg 2013ban 432 darab, tavaly pedig 467 egységet értékesítettek idehaza, addig az eladott buszok nagyrészt külföldi gyártóktól származtak, hiszen a győrimosonmagyaróvári Credo buszok pécsi megjelenése sajnos csak kismértékben árnyalja az összképet. Helyénvalónak érzie a kormány, hogy miközben elsorvad a korábban beharangozott nemzeti autóbuszprogram, és miközben a Volántársaságok - leszámítva a Pannon Volán egyébként nagyon dicsérendő mostani 60 darabos haz ai megrendelését - svédlengyel járműveket vesznek, a budai Várba pedig török járművek érkeznek, addig teljesen kivérezzen a hazai mérnökök innovációi, a magyar szakmunkásgárda minőségi teljesítménye okán egykor méltán sikeres hazai buszgyártás?
