Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (LMP): - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
1585 segítették a megfelelő szűrést, és a fogyatékosságnak ilyen téren az egyik legjobban segítő, támogató szolgálata veszhetett volna el. Tehát én itt óva hívom fel a kormány figyelmét, hogy ezek az átszervezések mindig ilyen veszélyt jelentenek, ame lyek egyébként a programban nem kerültek veszélypontként megfogalmazásra - nyilván a programnak nem is az a dolga, hogy a veszélyeket egyegy ilyen analizáláson végigvigye , de ezt szóban mindenképpen érdemesnek tartottam arra, hogy ismertessük, hogy ilye n veszélyt tartalmaz egyegy egészségügyi átszervezés, és ilyen veszéllyel lehet egyébként a fogyatékosok ügyére is. Ami a második témát illeti, ez az alap, járóbetegszakellátásra vonatkozik. A javaslat helyesen méri fel, hogy a hozzáférhetőség, tehát a fogyatékkal élőknek az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez való hozzáférése - tehát hogy hogyan közelíti meg egyáltalán magát az intézményt, hogy ott megfelelő információt kape - bizony komoly kihívással küzd, és több olyan javaslatot is megfogalma z, amire szintén azt lehet mondani, hogy szakmailag és a program szintjén elfogadható, sőt támogatandó és nagyon szükséges, viszont nem valószínű, hogy ezzel a jelenlegi egészségügyi forrással, hiszen ezek az egészségügyi szervezeteknek az intézményrendsze rén belül jelennek meg kiadásként, így a költségvetésnek is ezt a kiadási oldalát fogják nyomni. Ezek a tevékenységek - információs megközelítésnek a megkönnyítése, a kommunikációs segítség, jeltolmács, illetve az orvosi iratok értelmezése, a döntési képe sségnek megfelelő ismertetés - forrás hiányában félő, hogy egyébként nem fog megvalósulni, márpedig nagyon fontosak lehetnének, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez egy elég neuralgikus pontja. Én el fogom mondani a jogi vonatkozását is, hiszen a jogi intézm ényekben - bíróságokon és egyéb jogszolgáltatás területén is - ugyanilyen akadályokkal találkoznak a fogyatékosok. Ugyanezzel a problémával találkoznak az egészségügyi intézményekben. Nagyon nehezen érthető információk vannak, sok esetben ezek az informáci ók egészséges embertársaink számára is nagyon nehezen megismerhetőek és nagyon nehezen értelmezhetőek, pláne, ha egy autista számára nem megfelelően magyarázzák el, nem lényegre törő, rövid mondatokban, célratörően magyarázzák el az ő állapotát, akkor egyr észt nagyon nehezen fog magába a kezelésbe vagy az egészségügyi szolgáltatásba bevonódni, ráadásul a jeltolmácsokkal sem állnak jól az egészségügyi intézmények, én úgy gondolom. Tehát nagyon komoly kihívások vannak ezen a téren, és nagyon komoly hidat kell ene képezni ebben, amely híd - mint építkezés - költségigényes, és attól tartok én is, hogy nem feltétlenül fog egybeesni a kormányzati szándék a költés területén azokkal a szándékokkal, amelyek e programban megfogalmazásra kerültek. Helyesen méri fel a ja vaslat a betegutak kuszaságának a problémáját, amely betegutak nagyonnagyon komoly nehézséget jelentenek már maguknak az államigazgatási szerveknek, de sok esetben talán még a mentőszolgálatnak is, hát még a civil embereknek milyen nehéz ennek a megismerh etősége. Tehát ebben is, ha más nem, egy katalizátorként ez a program szolgálhat arra, hogy az egészségügyi kormányzatnak mit kell tisztába tennie. A javaslat - talán ez egy probléma - nem méri fel azt a problémapontot, így nem is kínál rá tervet, hogy az intézmények fizikális elérhetőségét hogyan lehet és hogyan fogjuk megoldani. Itt nemcsak arra gondolok, hogy akadálymentesítette egy intézmény, hanem a jelenlegi átszervezésben és struktúraváltásban egyre távolabb kerülnek az ellátási pontok, a kórházi el látások azoktól a fogyatékkal élőktől is, akik például vidékről sokkal nehezebben jutnak el egyegy megyei kórházba, ahol a megfelelő szolgáltatást magukhoz tudják venni, illetve tudnak élni ezekkel a szolgáltatásokkal. Tehát mindenképpen figyelni kell arr a, hogy az egészségügyi ellátásoknál az infrastruktúraátalakítás rájuk tekintettel is legyen, másrészről pedig figyelni kell annak a humánerőforrásösszhangjára is, hiszen a rehabilitációval kapcsolatos szakvizsga és szakorvosi képzés meglehetősen szépen fejlődött, de talán egy kis megtorpanás volt az elmúlt időben a szakképzésbe belépők számában, illetve arra is figyelni kell, hogy a rehabilitációs osztályok száma miként alakul. Sok, egyébként kisebb kórház
