Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (LMP): - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
1586 abba az irányba váltott, hogy akár a fogyatékoso kkal, akár a mozgásszervi rehabilitációval kapcsolatos szolgáltatásokat is végez. Ez talán egy pozitívum is lehet, de ezeknek a kórházaknak a megközelíthetősége is meglehetősen nehézkes. A harmadik terület a segédeszközök technológiai kihívása. Itt a javas lat ezen a ponton szintén helyesen felméri, hogy a modernitás megtartása a technológiai fejlődésnél elsődlegesen fontos, de nem méri fel azt a fennálló visszás helyzetet, ami ezt a piacot uralja. Azt hiszem, köztudott az már, hogy az eszközök felírásánál, kiváltásánál, azok indokoltságánál van egy olyan kérdés, amely belülről feszíti a rendszert: sok esetben visszaélésgyanúsan kerülnek indokolatlanul állami támogatott eszközök felírásra. És itt nem a fogyatékkal élők azok, akik indokolatlanul veszik ezt igé nybe, hanem nagyon sokan inkább visszaélnek azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos orvostechnikai eszközöket és segédeszközöket pontosan a fogyatékosok kárára saját maguk is igénybe vegyenek. Így hát ezen források hatékonytalan, pazarló elköltésének a megakad ályozása érdekében mindenképpen szükségesnek mutatkozik egy nagyon szigorú áttekintés, és mondhatjuk úgy, hogy elkerülhetetlen ez az áttekintése a rendeleteknek. Így tehát az 5/2004. EüM rendelet is mindenképpen áttekintésre szorul, és nagyon szigorúan kel l majd meghúzni azokat a szabályokat, hogy az új terápiás módok, eszközök milyen módon kerülhetnek a fogyatékkal élőkhöz, és hogy ne legyenek visszaélések sem beteg, sem - egyébként köztudott, és sajnos így van - orvosi szintről sem. Hiszen nagyon sok eset ben maguk a rendelvényre felíró orvosok is vissza szoktak ezzel élni, és ez szakmai berkekben fogyatékosok és nem fogyatékosok számára is egyébként sajnos egy köztudott jelenség. Tehát ha más nem, itt is egy katalizátorként szolgálhat a program. Ami viszon t egy kicsit másabb jelentőségű lehet: én itt a jogról szeretnék még egy kicsit beszélni a hátralévő időben, ami már nem egészségügyi terület. Gyakorló jogászként is sokszor tapasztaltam azokat a kihívásokat, amelyekkel a fogyatékossággal élő emberek az ig azságszolgáltatásban - legyen az az igazságszolgáltatás legteteje, a bírósági eljárásokban, de adott esetben az igazságszolgáltatásnak úgymond az eljárási részében, a rendőrségi eljárásokban vagy bármely közigazgatási eljárásban - találkoztak. (18.00) Itt az egyik legnagyobb kihívás még mindig az az intézménystruktúra, amely magában hordozza, hogy szinte megközelíthetetlenek ezek az igazságszolgáltatási intézmények. Az utóbbi időben nagyon sok bíróságon természetesen próbáltak fejlesztéseket vég rehajtani annak érdekében, hogy a mozgásukban korlátozottak megközelíthessék, de például nagyon kevesen vették a fáradságot arra, hogy más fogyatékkal élőknek kedvezzenek ezekben, és sokszor maga az eljárásmód sem adott lehetőséget arra, hogy kedvezzenek. Bár a büntetőeljárás és a polgári perrendtartás mind tartalmaz szabályokat arra, hogy a fogyatékossággal élőket miként lehet segíteni, de ez a gyakorlatban, amint az ember egy tárgyalóterembe ér, eltűnik, nem tud megvalósulni. Nagyon nagy részben ezért egy ébként a bírói kar a felelős, nagyon nagy részben az eljárási szabályoknak a más volta, például a határidők vagy a bíróságoknak a túlterheltsége a felelős. De ezek mind olyan akadályokat képeznek, legfőképpen információs és kommunikációs akadályokat, amely ek szinte kezelhetetlen dologgá teszik a fogyatékos ember számára a bírósági eljárást, nagyon sok esetben még úgy is, hogy sokszor törvényes képviselőjükkel járnak el ezek a személyek. Tehát gyakorlatilag egy fizikai megközelítés is akadályoztatott a számu kra, másrészről egy információs akadály is van. Hiszen a saját praxisomban is egyébként volt olyan, hogy egy fogyatékkal élő személyt nem tudtunk - és elnézést, hogy mondom a nevét - a karcagi járásbíróságra feljuttatni, mert a bíróság csak az emeleten van , más, mozgásában korlátozott személynek nyitva álló terme nincs, ezért a bíróságnak, külön időt rászánva erre, és egyébként úgy elnapolva, hogy a pergazdaságosság szempontjából egyáltalán nem volt jó, keresnie kellett a városban egy olyan közintézményt, a hol a tárgyalást meg tudta tartani. De egyébként nyugodtan mondhatjuk, hogy ugyanezzel a gonddal küzd helyben a rendőrség, ugyanezzel a gonddal küzdött jó ideig az önkormányzat is, arról nem is beszélve, hogy volt olyan fogyatékos
