Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1574 családjaik helyzetét, ezért, bár kritikai észrevételeim nekem is vannak a programmal kapcsolatban, természetesen a hat ározati javaslat elfogadását támogatni fogjuk. Az első kritikai észrevételem az, hogy miért most van ez a program az Országgyűlés előtt. Ugyanis az előző program, az új fogyatékosügyi program 2013ban lejárt. Ha figyelembe vesszük azt, hogy most került elé nk, az első tervezet megalkotására három hónap van, akkor azt mondhatjuk, hogy ennek 2015 hatodik hónapja előtt nem indulhat el a tényleges végrehajtása, tehát eleve már az is sántít, hogy 2015től indul a program, mert 2015 júliusától, augusztusától fog t udni indulni ennek a végrehajtása. A másik pedig az, hogy mi volt 2014ben, ugyanis az előző program 2013ban lejárt. Szép megfogalmazásokat, szép mondatokat találunk ebben a programban, de ha akár az előző fogyatékosügyi programmal összehasonlítjuk, hiány érzetem támad. Az egyik az, amit már az előzőekben is hallhattunk, hogy hiányzik a forrásmegjelölés. Tehát ami a programban le van írva, és azt üdvözlöm még így is, rengeteg többletforrás bevonását kívánja a rendszerbe anyagi szempontból, pénzügyi szempont ból, de ennek fedezetét nem igazán látjuk ebben a programban. Én is hiányolom még, hogy a kötelezettségek bizonyos jellegű határideje vagy kitűzött cél megvalósításának határa nem szerepel benne. Gondolom, ez azért van, mert az előző fogyatékosügyi program okból rájöttek arra, hogy végrehajthatatlan célokat fogalmaztak meg benne, és ez ki tudja, mikorra is fog megvalósulni. Tehát most már inkább, ugyanúgy, ahogy a törvényben, az időpontok és határidők kimaradtak, beszélhetünk akár az akadálymentesítésről is. Azért tényleg érdekes kérdés, hogyan állunk a közintézmények akadálymentesítésével, itt mi a helyzet, mi ebből a tényleges akadálymentesítés, és mi az, ami nem. Mert példaként mindig azt a gyönyörű szép épületet szoktam említeni, amiben most is vagyunk. E z az Országgyűlés épülete, és még a Kossuth tér rekonstrukciója előtt nagy táblákkal hirdette, hogy egy teljesen, százszázalékosan akadálymentes épületről van szó. Ahhoz képest, most személyes érintettség okán is mondhatnám, de egykét példát említve: a Jo bbik frakcióirodájába nem lehet eljutni akadálymentesen, ezen kívül a Honvédelmi és rendészeti bizottság termeit sem lehet megközelíteni akadálymentesen, és ami a legfelháborítóbb, az orvosi rendelőt sem lehet akadálymentesen megközelíteni az Országgyűlés épületében. Innentől fogva, az új alagsori részek beiktatásával elképzelhető, hogy egykét objektum már megközelíthető, de amikor még jelen volt a tábla, ezek a létfontosságú részek egyáltalán nem voltak megközelíthetőek, és egy részük még most sem az. Teh át innentől fogva, ha a táblával hirdetett akadálymentesítésnél ilyen körülményekbe botlunk, akkor kérdés az, hogy mi a helyzet országosan, és mi a helyzet olyan szempontból, hogy mennyi közintézmény van még, amelyik nem közelíthető meg akadálymentesen. It t mondanám el azt, hogy az ésszerű akadálymentesítés bevezetését mi is üdvözöljük. Jó, hogy ez a rész belekerült, ugyanis komplexen kell nézni akár az akadálymentesítést is, hogy mit hogyan vonunk el, mit hogyan teszünk hozzá. Ha mondjuk, műemlék jellegű é pületről van szó, és csak a műemlék jelleg szétrombolásával valósítható meg az akadálymentesítés, akkor az eszközölhetőe vagy nem. Meg a ráfordítás és az eredményesség is mérlegelés tárgya lehet ezekben a kérdésekben. A foglalkoztatás kérdése. Az már egy jó dolog, hogy hangsúlyosan szerepel a más struktúrájú fogyatékosságügyi programban is az érzékenyítés mint fogalom. Már az előző vitában is elmondtam, elképzelhető, hogy van motiváló ereje annak, hogy ha valaki nem foglalkoztat fogyatékossággal élő személ yt, akkor szankcionáljuk, vagy esetleg van motiváló ereje annak, hogy ha valaki fogyatékossággal élő személyt foglalkoztat, akkor pluszkedvezményekhez, illetve pluszforrásokhoz juthat. De a kérdés az, hogy ez elegendőe. Azt gondolom, hogy ez a része a fog yatékosfoglalkoztatási koncepciónak túlhangsúlyozott a jelenlegi helyzetben. Egyetértek Tapolczai Gergely képviselőtársammal, hogy az elérendő cél az, hogy ilyenekre ne is legyen szükség, hanem egy belülről jövő igény legyen a munkáltatók részéről, hogy me gváltozott munkaképességű vagy fogyatékossággal élő személyeket foglalkoztassanak. De ehhez még az érzékenyítés sem lesz elég. Ugyanis az elérendő cél egyrészről az, hogy az érzékenyítés eredményeképpen, a társadalmi szolidaritás felelősségét érezve, a mun káltató foglalkoztasson
