Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1575 fogyatékossággal élő személyeket, de cél az is, hogy motivált legyen, és ne anyagi szempontból legyen motivált a foglalkoztatás tekintetében. Azt az egyszerű példát szoktam mondani egyébként, kiragadva akár egy fogyatékosságot és eg y munkavégzést, hogy az embereknek az összeszerelő üzemekben nagyon monoton munkát kell végezniük, szinte egész nap ugyanazt a munkafolyamatot végzik, erre például a legalkalmasabb lehet egy autizmussal élő személy, akinek pont az való, hogy ugyanazt a fol yamatot végezze akár 8 órán keresztül is. Tehát ha nemcsak érzékenyítő, hanem motivációs programon keresztül a munkáltatók figyelmét fölhívjuk arra, hogy bizonyos jellegű fogyatékosság más tekintetben, más képességben milyen megerősödést jelent, és ő a saj át területén mennyivel hasznosabban tudna foglalkoztatni, akár anyagi szempontból érzékelhetően hasznosabban tudna foglalkoztatni egy fogyatékossággal élő személyt, akkor ez is előmozdíthatná a dolgot. Így lenne komplex, és így érhetnénk el azt a célt, hog y ne kelljen egyéb anyagi ösztönzőrendszerekkel támogatni ezeket a foglalkoztatókat, hanem mindenkiben egy belső igény legyen, hogy fogyatékossággal élőt foglalkoztasson. (17.10) Mert a jelenlegi rendszerben sajnos eljuthatunk oda, akár a rehabilitációs ho zzájárulás mértékének az emelését is nézzük, hogy stigmatizálttá válnak a fogyatékossággal élő munkavállalók egy ép társaikkal körülvett munkakörnyezetben. Ráadásul erre nagyon sokszor a munkáltatók rá is erősítenek, tulajdonképpen stigmatizálják azzal, ho gy te azért vagy itt huszonötünk közül egy emberként, hogy a főnöknek ne kelljen rehabilitációs hozzájárulást fizetnie. Tehát ezen a rendszeren nemcsak az érzékenyítő, hanem a motivációs programok bevezetésével is lehetne segíteni. És ha már szóba került a z oktatás például, a teljesség igényével nem lehet kitérni egyébként erre a programra, mert akkor akár reggelig itt vitatkozhatnánk, én csak egykét sarkalatos pontot szerettem volna kiemelni. A köznevelés tekintetében arról lehet vitatkozni, hogy mi az üd vözítőbb, az integrált vagy a szegregált oktatás, én is egyértelműen az integrált oktatás híve vagyok, csak nem abban a formában, amióta ez a folyamat bejött, működik Magyarországon. Ugyanis az integrációnál az ésszerűséget is figyelembe kellene venni, és igen, vannak olyan tantárgyak - akár ha egy közoktatási intézményt, egy általános iskolát is nézünk , amelyek integráltan oktathatók. Most direkt nem beszélek fogyatékossági formákról, mert ez minden egyes fogyatékossági formánál más lehet, vannak olyanok , amelyek integráltan oktathatók, de igenis vannak olyan területek, amit szegregáltan kellene oktatni, és így egy intézményen belül tulajdonképpen a szegregációt és az integrációt is létrehozhatnánk. Azt a célját, amit el akarunk érni az integrált oktatáss al, el tudnánk érni, ugyanis közösségi foglalkozásokon, illetve azokon a területeken, azokon a tanórákon, amelyek integráltan oktathatók, együtt lennének az ép társaikkal a fogyatékossággal élő személyek, egy közösségbe tartoznának, de mégse hátráltatnák e gymást, se az ép a fogyatékossággal élőt a speciális képzésében, se a fogyatékossággal élő az ép társát esetleg olyan képességhiányoknál, amelyek egy osztály életében esetleg zökkenéseket okozhatnak. Tehát úgy gondolom, hogy az integráció és a szegregáció kérdésében ezeket a kérdéseket mindenképpen figyelembe kell venni. És ha már itt tartunk az oktatás kérdésénél, az integrált oktatás a cél, ehhez képest továbbképzésekben szinte nem is találkozunk vagy nagyon ritkán találkozunk oktatási intézményekben taní tó pedagógusoknál speciális továbbképzésekkel, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy nagyon sok esetben az integrált oktatásba bekerülő fogyatékossággal élő személlyel - elnézést a megfogalmazásért - a pedagógus nem tud mit kezdeni; nem tudja, hogy álljon ho zzá; nem tudja, hogyan kommunikáljon vele; nem tudja, hogy segítse, hogy ne segítse; mi az a pont, amíg akár a segítségnyújtásban, akár egy mozgásszervi, akár egy érzékszervi fogyatékossággal rendelkező embernél elmehet, mi az a határ, amit átléphet; mik a zok a speciális dolgok, amire oda kell figyelnie, mondom, akár kommunikációs, akár mindennapi élet tekintetében. Ez egy komoly feladat, és erre igenis fel kell készítenünk a közoktatásban dolgozó pedagógusokat. Jó célnak látom, jó megfogalmazásnak látom a programban, hogy a családot is támogassuk, illetve a saját lakókörnyezetben maradást támogassuk, csak az a baj, hogy a mindennapi
