Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013 szóló beszámoló; Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
1549 színvonalú ellátás legyen, és ezeket lassan már nincs hová letelepíteni, mert önök, illetve a tőlem egyébként jobb ra található baloldal sikeresen leépítette az ágyszámokat, sikeresen bezárta a kórházakat, és tovább csökkenti egyébként az ágyszámokat, és az elkövetkezendő egészségügyi úgymond átalakításnak, struktúraváltásnak is az lesz következménye, hogy még távolabb fogják vinni ezeket. Tehát manapság nincs hová tenni azokat a készülékeket, amelyekre egyébként létfontosságú szükség lenne ezeken a településeken. Például szükség lenne Tapolcán, például szükség lenne Mezőtúron, de mondhatjuk még hozzá, hogy szükség lenn e Marcaliban is, illetve Nagyatádon is szükség lenne még fejlesztésre. De visszakanyarodva a lényegi elemekhez: több intézményben tehát hiányoznak a megfelelő személyzeti, szociális helyiségek, ezt is feltárta a jelentés, ennek következtében nő a fizikai é s lelki igénybevétel, és erősödik a kiégés érzete. Ezen akut problémák kezelésére, orvoslására alkalmas programok, képzések száma ugyanakkor elenyésző volt a graduális és posztgraduális képzés, valamint továbbképzés rendszerében, holott az ágazatban dolgoz ók részéről erre erős igény mutatkozik. Tehát jól látjuk, az egészségügyet a humán erőforrás mellett egy úgynevezett burnoutszindróma is ugyanúgy terheli, ami egyébként nemcsak az egészségügy sajátja, hanem a szociális ellátásnak is a sajátja. A jelentés egyébként összességében kitér az egészségügyet érintő létszámhiányra, és sorra veszi azokat a számadatokat, amelyeket egyébként én már korábban a felszólalásaimban ismertettem. Összességében jól és helyesen állapítja meg azt, hogy az adatok arra mutatnak r á, hogy az aktív orvostársadalom elöregedőben van, a relatív mértékű egészségügyi szakemberhiány csaknem minden egészségügyi intézményben kimutatható. A biztos szerint ezek a rendszerszintű problémák összességében olyan mértékben befolyásolják az ellátás s zínvonalát, hogy végső esetben a betegek egészségéhez fűződő és az egészségügyi ellátáshoz való alapvető jogával, illetve az ehhez kapcsolódó állami kötelezettséggel összefüggő visszásságot idézhetnek elő. (15.00) Az ombudsman ennek kapcsán javasolta olyan egészségügyi életpályamodell kialakítását, amely már elhangzott ebben a Házban többször is, amelyet egyébként a Jobbik többször hangoztatott, és amelyet 2010 óta, immáron lassan hat éve - figyelembe véve azt, hogy 2016ra ígérték talán az életpályán való elgondolkodást a kormányzattól - sikeresen halogat a Fideszkormány. Most már két kormányon átívelő módon a szakmai szervezetek kérése, a civil lakosság kérése, sőt, mondjuk úgy, hogy a politikusok kérése ellenére is halogatja, méghozzá úgy, hogy bőségesen voltak olyan, jelenleg képviselőként benn ülő fideszes politikustársaik, akik kórházigazgatóként álltak ki még annak idején az életpályamodell bevezetése mellett. Tehát helyesen mutatott rá az ombudsman, hogy a részleges fizetésemelések is bérfeszültséget okoztak a szakmákon és a képzettségi szinteken belül. Emblematikus esetként említhetjük azokat a fogorvosokat, akik a particionális, részleges fizetésemeléseknél sorozatosan fordultak egyébként panasszal az alapvető jogok biztosához, pontosan azért, mert bérfeszültséget sikerült a nem életpályamodell szintű, hanem a részleges szintű fizetésemelésekkel elérni. Ezeket a feszültségeket azonban, azt kell látni, a kormány mindezidáig nem szüntette meg, pedig mind a kétharmad, mind a gazdasági lehetőség, mind a szándék rendelkezésére állt volna, csak nem éltek ezzel az akarattal, és nem is nagyon akarták ezek szerint ezt bevezetni. Így hát azt látjuk, hogy újraújra generálja a kormány mindazokat a problémákat, amelyek az egészségügyi dolgozókra vonatkoznak, és a mi az életpályamodellre vonatkozik. Tehát 2012 óta, de kibővíthetjük, talán 2010 óta, egy helyben toporog a kérdés, és nem csodálkoznék, ha 2014ben a 2014. évi beszámoló, a 2015. évi beszámoló, vagy sorolhatnánk tovább, a többi beszámolóban ugyanezeket ta pasztalnánk és ugyanezekkel a leírásokkal találkoznánk. Összességében egyébként azért is volt hasznos ez a beszámoló, mert egy valós képet próbált felvázolni mindarról, amelynek az elhallgatása folyik, mindazokról a problémákról, amelyek az egészségügy ter ületén jellemzően a szőnyeg alá söprődnek a kormány által, és rámutatott nagyon
