Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 16. hétfő (55. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
1199 SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Annak idején, amikor azt gondoltam, hogy egy jó szándékú javaslatot esetleg még a kormán yzat is támogathatna, akkor itt a parlamentben jelentettem be, hogy szeretném egy Alföld eseti bizottság létrehozása érdekében meggyőzni a kormánypártokat, felhívva arra a figyelmet, amit a mai nap folyamán is említettem egy európai uniós statisztikából, a z Eurostat adataiból, ami 273 európai uniós régióból a legrosszabbak közé sorolta ÉszakMagyarországot, ÉszakAlföldet és DélAlföldet, nem megemlítve a DélDunántúlt is hasonlóan rossz szerepléssel. A tiszai Alföld problémája gyakorlatilag Klebelsberg Kun ó szerint már a török megszállásnál elkezdődött, és a nyugati országrészek fejlődése és gazdasági fejlettségének előrelépése már ekkor megalapozódott. Ezt követően évszázadokon keresztül gyakorlatilag erősödött az országban a centrumperiféria konfliktus, és a keleti országrészek egyértelműen hátrányát szenvedték minden történelmi eseménynek, minden nemzetfejlesztésnek és gyakorlatilag az elmúlt 25 év fejlesztéspolitikájának még inkább. Gyakorlatilag, mint az nemcsak az Eurostat adataiból, hanem a magyar KS H adataiból is kiderül, most már ezekben a régiókban vannak a leggyengébb jövedelmek az országban, itt a legrosszabbak a foglalkoztatási adatok, itt van a legkevesebb egyéni vállalkozás, itt a legkevesebb új épülő ház, és nyilvánvalóan ez indokolná azt, ho gy kormányzati törekvés legyen, esetleg összparlamenti törekvés legyen ezeknek a régióknak a felzárkóztatására. Azt szerettem volna elérni a javaslatommal, hogy jöjjön létre az Alföld eseti bizottság, hogy esetleg a fejlesztéspolitikában próbáljuk meg pref erálni azokat a fejlesztéseket, amik itt próbálnak létrehozni munkahelyeket, próbáljuk meg az egyéni vállalkozásokat, az önfoglalkoztató kis egyéni vállalkozásokat itt helyzetbe hozni, próbáljuk megteremteni annak a gazdasági hátterét, hogy itt erősödjenek a társadalmi fejlődésnek azok a lehetőségei, amelyek munkaerőt igényelnek, amelyek munkahelyeket teremtenek. Elmondtam ezt szakbizottságban, elmondtam itt, a parlamentben, és próbáltam végigjárni minél több megyét, hogy az egyéni országgyűlési képviselőik et győzzék meg az ott élő vezetők, lakosok, hogy erre szükség lenne. Sajnos ezzel sikertelen voltam, a tárgysorozatba vétel meg sem valósulhatott. Ez azért ilyen nagy kudarcélmény nekem, mert azt gondoltam, hogy azután, hogy a rendszerváltáskori első magya r parlament már Alföldprogramot kívánt létrehozni az akkori MDFes országgyűlési képviselőcsoportjának egy tagja kezdeményezésére, és megpróbálta megvalósítani azt, hogy az Alföldön egy komplex fejlesztés valósuljon meg, azt hittem, hogy ez megfelelő hátt ér neki. Azt gondoltam, hogy a Vásárhelyiterv továbbfejlesztése, ami egy jó évtizede gyakorlatilag kormányokon átívelően próbálta rendbe tenni az árvízi biztonságot, a tájgazdálkodáshoz nyíló lehetőségeket, az ökoturizmusban rejlő lehetőségeket, ez megfel elő háttér arra, hogy ehhez is hozzányúljunk. (0.30) Számos olyan program, regionális fejlesztési terv foglalkozott ezeknek a térségeknek a problémáival, foglalkoztatási hátterével, a leszakadó rétegek gondjaival csakúgy, mint a természeti értékek megőrzés ének, az árvízi biztonságnak a problémájával, hogy én úgy éreztem, joggal feltételezhetem azt, hogy miután a magyar társadalom megtisztelően, mármár azt mondanám, méltatlanul magas támogatással illette a kormánypártokat, és egyéni választókerületek sokasá ga választotta meg, hogy egy ilyen kezdeményezéshez esetleg a kormánypártok támogatást nyújtanak. Megmondom őszintén, nagy szomorúság nekem, hogy az Alföldért ez a komplex javaslat, ami már az idei költségvetést módosító javaslatokban is megjelent főutak f elújításával, bekötőutak rendbetételével, önkormányzati intézményeknek a létrehozásával, a közszolgáltatások jobb elérésnek lehetőségével - azt gondoltam, hogy esetleg lesz abban valamilyen parlamenti egyetértés, hogy ebbe az irányba kellene elmozdulni. Ne m lett volna ez olyan kiemelkedő feladat, fejlesztéspolitikával, európai uniós forrásokkal kellett volna picit nagyobb figyelmet fordítani rá, de minderre sajnos nem teremtődött meg a lehetőség, ezáltal most úgy érzem, hogy az Alföld megint magára marad, é s „magad uram, ha szolgád nincs” elven magának kell tennie, saját próbálkozásokkal kell boldogulnia úgy, hogy a
