Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 14. kedd (19. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a 2013. évi zárszámadásról - Magyarország 2013. évi költségvetése végrehajtásának ellenőr... - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
666 takarékszövetkezeti szektor rossz pénzügyi helyzetben van, miközben nem vol t abban. Hogy rosszul gazdálkodnak ezek a takszövök. Nem gazdálkodnak rosszul. Egész egyszerűen akarták ezt néhányan, meg is szerezték, mint ahogy ezt egyébként látjuk már jó néhány kormányzati manőverből nemcsak a költségvetés kapcsán, hanem másban is. Ez ért tehát úgy gondolom, hogy a költségvetés módosításainak három oka volt: rosszul tervezett költségvetés, szorító körülmények, zárolások, és amikor valakinek kellett valami, azt költségvetési úton is le lehetett játszani. „Zsebre tettem, elvittem” - idéző jelben, idézve nem létező kormányzati forrásokat, akik persze erre nem fognak válaszolni. Mint ahogy az általam nagyra becsült Fónagy államtitkár úr is csak annyit mondott az államosításkor, hogy azért az állami cég, a Posta vásárolja be magát vagy kerül b e törvénnyel a tulajdonosok közé, mert a Postának és a takarékszövetkezetnek régirégi hagyományokon alapuló gyümölcsöző kapcsolata van. Ami, valljuk be, szakmai érvnek elég kevés, a tiszteletemet fenntartva természetesen az itt nem lévő államtitkár úr irá nt. Nos, tehát látjuk a költségvetés tervezésének ezt a nagyon érdekes helyzetét, amikor mindenre van pénz, amit akarunk, miközben megindokoljuk, hogy arra, amire kellene, miért nincs pénz. Miért nincs néhány milliárd vagy néhány száz millió asztmás beteg gyerekekre? Merthogy erre sem volt igazán válasz. Miért nincs arra, hogy a szerencsétlen munkanélküli három hónap után ne kerüljön már ki az ellátásból? Miért nincs arra valamiféle forrás, hogy megteremtsük az élhető, normális és egészséget adó egészségügy legalább minimumfeltételeit? Miért kell a háziorvosnak például könyörögnie azért, hogy csináljanak már valamit vele - egyszerűen ebből a kártyapénzből nem tud normálisan működni és létezni! És sorolhatnám még azokat a tételeket, amelyekre kerek perec kapt a meg a kritikát kinyilvánító ellenzék a nemeket, miközben kiderült, és most már ezt az obligát stadionügyet hagyom is, de kiderült, hogy van mindenre úgyamúgy pénz. Van pénz takarékszövetkezetekre, van pénz gáztározóvásárlásra, van pénz MOLrészvényvásá rlásra; tulajdonképpen mindenre van, csak arra nincs, amire a köz érdekében pénzt kellene fordítani, merthogy ott égető a szükség. Azért nem folytatnám a költségvetés rosszul megtervezett sorainak a felsorolását, mert a képviselőtársaim megtették ezt előtt em. Megtették előttem, hogy felsorolták a felsőoktatás, a közoktatás, az egészségügy, a szociális szféra, a fejlesztés különféle ügyeit. S meg kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nemcsak sajnálatosnak, gyalázatosnak tartom ezt a mai vitát; a „vi tát” megint kéretik idézőjelben érteni. Merthogy nem volt vita. A parlament történetében először az történt ugyanis a költségvetési beszámoló tárgyalásakor, hogy ha rápillantanak a hozzászólók sorára, a kötelező vezérszónoki hozzászólások mellett a kormány zatnak nem volt szava ehhez a vitához. Nem volt mondandója. Nem jelentkezett hozzászólásra egyetlen kormányzati képviselő sem, vezérszónokon kívül természetesen, hogy azt mondja, kérem, én meg akarom és meg tudom védeni ezt a beszámolót. Nem akart vitázni erről a helyzetről, hanem vagy gyávaságból, vagy egyébként cinizmusból azt mondta, hogy jól van ez így. Ha ti mondani akarjátok, tisztelt ellenzéki barátaim, mondjátok, nekünk erről nincs véleményünk. A kormány képviselője végigüli ezt a vitát úgy, hogy eg yetlen dologhoz sincs mondandója, leszámítva azokat az egyébként pikírt kommentárokat, amelyeket maszekban küldözget az éppen hozzászóló ellenzéki képviselőnek. Ami azért mégsem egy parlamenti műfaj, valljuk be őszintén! Ezért tehát amikor arról beszélek, hogy kritika tárgyává tettük a 2013as költségvetés tervezését, teljesülését és azokat a politikai célokat, amelyeket a kormány megfogalmazott, és mellétettük azt, hogy mit gondolunk mi arról, mit kellene tenni egyébként minimálbéren élők ügyében, foglalko ztatás, oktatás, egészségügy dolgában, akkor azt gondolom, erről valamiféle termékeny vita kialakulhatott volna. Itt állunk a következő költségvetés tervezésének küszöbén, ezért tehát nem lett volna nagyon haszontalan arról beszélni, hogy vajon mi történje n akkor azokkal a célokkal, amelyek költségvetésben megjelenve szolgálják az országunkat. (17.20)
