Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 14. kedd (19. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a 2013. évi zárszámadásról - Magyarország 2013. évi költségvetése végrehajtásának ellenőr... - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
665 módosító csomagok, amiket a kormány benyújtott, kilószámra termelték a papírt. Nem járok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy ebben a Házban nem volt ember, aki tudta, hogy a költségvetés végső formájában mire nyomta m eg az igen vagy nem gombot, nyilván pártállása szerint. (17.10) Ennek, mert nem véletlenül említem fel ezt a folyamatot, lett az az eredménye, hogy a költségvetésről ordít, hogy tervezetlen. Ordít az, hogy esetlegesen dőltek el egyes tételei . Ott, ahol a bevételi tételek nem kilencvenvalahány százalékos pontossággal kerültek megtervezésre, mint a teljesülésből kiderül, hanem igenigen messze járnak a valóságos számok, a bevételi számok a tervezettektől, azt bizonyítják, hogy a költségvetés te rvezésének nem volt köze a valósághoz, nem volt köze az élethez magyarul, ahhoz a valósághoz, amelyet a miniszterelnök úr újabban előszeretettel felemleget, hanem a költségvetés tervezése úgy zajlott, hogy amit a papír elbír. Ami a papírra ráfér! Ami éppen szükséges, azt írjuk be! Ha valamire nem volt kiadási oldalon fedezet, a bevételi oldalon odaírtunk egy számot. Az „odaírtunk” kifejezést azért mondom többes számban, mert végül is az egész parlament felelős az ország gazdálkodásáért, miközben azt mondom, hogy ezeket a számokat a kormányzati oldal vette ki, tette be és módosítgatta kényekedve szerint az utolsó pillanatokig. Magyarul, nemhogy az év közepéig nem volt költségvetés, hanem az év vége utolsó napjaiig is alig volt, és ez a költségvetés úgy kerül t megtervezésre, hogy nincs köszönő viszonyban a terv a valóságos teljesüléssel. Ez lenne az egyik, amit mondani szeretnék. A másik, hogy abban az időben sokat vitattuk, vajon azok az alapadatok, forint/euró árfolyam, államadósság, költségvetési hiány terv ezése, gazdasági adatok tervezése, megfelelő lábakon állnake, magyarul így lesze. Hát, nem így volt! Nem így volt, mert kiderült, hogy bizony ezt a költségvetést sok tekintetben az utolsó pillanatokig ezen az ágon is módosítgatni kellett. Nem véletlenül mondom, tisztelt Ház, hogy a költségvetést a készítése fázisában is állandóan módosítani kellett, mert arról szeretnék először beszélni, hogy a költségvetési módosítások mit jelentettek és milyenek voltak. Bár azok a költségvetési módosítások, amelyek idek erültek a Ház asztalára, mindig azzal az indoklással kerültek elénk, hogy ez afféle technikai ügylet, hiszen néhány milliárd ide vagy oda technikai okokból nem oszt, nem szoroz, nem változtat a költségvetés kondícióin. De valójában mindig kiderült, hogy ne m technikai ügyekről van szó, hanem komoly pénzkiadásokról, vagy azért a zárolások tekintetében, mert a költségvetés rosszul tervezett, vagy pedig azért, mert valamit eltolt a kormányzat ebben a kérdésben, vagy azért, mert valakinek valamire szüksége volt. Hogy ez az utolsó mondat ne legyen talányos, elmondom, hogy mire gondolok. Bizonyára mindannyian emlékeznek még a költségvetés tervezése mellett a takarékszövetkezetek szégyenletes és gyalázatos történetére. Arra, hogy hogyan lehetett egy szövetkezeti, ki sbefektetők és kistulajdonosok tulajdonában lévő takarékszövetkezeti szektort és egy Takarékbankot elvenni azoktól, akiké. Egy kényszerállamosítással, feltőkésítéssel, majd a barátoknak történő átjátszással. Mert ez a történet dióhéjban. Nem egyéb, nem töb b, nem kevesebb. A magyar költségvetés ügyében a kormányzati többség asszisztált ehhez az egész gyalázatos folyamathoz. Nem történt más ugyanis, mint az, hogy egy törvénnyel az állam államosította ezt a szektort és annak bankját, a Takarékbankot, majd után a sajátos szabályokat talált ki a működésükre, integrációs szervezetet, csak igennel megszavazható alapszabályokat, és így tovább, majd amikor megtörtént az államosítás és a szabályok lefektetése, egész egyszerűen, jó előre meghirdetve ezt természetesen - hogy ha ő ezt privatizálni akarja, akkor miért kell állami tulajdonba venni, nem tudom , továbbpasszolta azoknak az embereknek, akik a folyamat elejétől ott bábáskodtak e körül a szektor körül és a folyamat levezénylése körül. A költségvetés módosításakor , amikor arra volt szükség, hogy kell valamiféle pénz ehhez az ügylethez, a kormányzati többség bátor szívvel nyúlt a költségvetés módosításának ügyéhez. Nem kérdezett, mert mit is kérdezett volna, nem érdeklődött senki, hogy vajon ez jól van így, nem mond ott senki semmi valamiféle észérvet, hogy miért kell ezt így csinálni. Ráadásul azokról az indokokról, amelyeket megfogalmaztak, kiderült, hogy nem igazak. Arra hivatkoztak, hogy a
