Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 10. szerda (39. szám) - Az ügyészség 2009. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az ügyészség 2009. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; az ügyészség 2010. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az ügyészség 2010. évi tevéke... - ELNÖK: - HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP):
3455 bírálóbizottság tagjaként feltüntetett személyek a pályázatok értékelésében nem vettek részt, ez ért az értékelési jegyzőkönyvet nem írták alá, és erről tájékoztatták Szabó Csabát. Megállapítható volt, hogy a pályázat visszavonásáért lobbizó személyek a második körben sikeresen pályáztak - mondja szintén az ügyész ebben a dokumentumban. Az egyik pályá zónál egyenesen azt írja - Kanyok Attila esetében, aki az érintett lobbizó Mengyi Rolandnak volt a kampányfőnöke , hogy Kanyok Attila esetében megállapítható volt, hogy a pályázati rendszer fentebb ismertetett hiányosságával visszaéltek, a bt. által benyú jtott gazdálkodási terv azonos volt a pályázaton részt vett másik társaság gazdasági tervével, ugyanakkor a két pályázat pontozása minden indok nélkül jelentős mértékben eltért. Ennek ellenére a nyomozás során nem lehetett egyértelműen bizonyítékokat besze rezni arra, hogy Kanyok Attila közvetlenül vagy a pályázati rendszer befolyásolására képes személy útján közvetett módon a pályázat eredményét manipulálta volna. S itt jön egy kibeszélés ebből a dokumentumból, mintha maga az ügyész sem tudta volna elviseln i azt, hogy azok alapján, amiket föltárt, nem indíthat büntetőeljárást, hiszen célzást tesz arra, hogy „önmagában az a körülmény, hogy Kanyok Attila kapcsolatban állt dr. Mengyi Rolanddal, bűncselekmény elkövetésének kétséget kizáró megállapítását nem tesz i lehetővé. A nyomozás során sem Kanyok Attila, sem dr. Mengyi Roland esetében nem volt igazolható, hogy kapcsolatban álltak volna a pályázat bonyolításában, értékelésében közreműködő személyekkel.” (13.00) Érdekes, eddig mintha az előzményekben, két oldal lal előtte pont az ellenkezőjét állította volna ugyanez az ügyész, akinek ezt a szégyent kellett leírnia. Akkor végezetül nézzük meg, hogy mégis mi történt ebben az ügyben, miután az ügyész leírta ezt a teljesen, azt hiszem, vállalhatatlan disznóságot, ami t ebben a 8 oldalas dokumentumban ismertet. Hát kérem, idézném. Azt mondja, hogy „A pályázati rendszer visszaélésre lehetőséget nyújtó feltételrendszere önmagában bűncselekmény megállapítását nem alapozza meg. Jelen esetben ugyanakkor megállapítható volt, hogy tényleges visszaélésre is sor került, egyes pályázatok értékelése önkényesen történt.” És akkor ebből a végső konklúzió pedig, nem fogják elhinni: „A fentiekben ismertetett nyomozás során beszerzett és az ügyészség által kimerítően értékelt bizonyíték alapján nem lehet megállapítani, hogy a Bükki Nemzeti Park elnöke, illetve Hajdú Zoltán ügyvéd a cselekményüket a fentebb megjelölt vagy a pályázaton részt vett további személyek, vagy dr. Szabó Csaba, illetve más hivatalos személyek érdekében közvetlen v agy közvetett befolyásolásuk eredményeképp követték volna el. Ezért hivatali visszaélés bűntettének, továbbá más hasonló korrupciós jellegű bűncselekmény megállapítására nincs törvényes lehetőség.” Persze. Ugye, mindenki számára hihető, hogy az ügyvé d meg a nemzeti park igazgatója ilyen előzmények után, nem tudom, hobbiból vagy jópofaságból vitte el a bírálati lapokat, hozta ki győztesnek, ráadásul visszaélésszerűen azokat, akik lobbiztak az első pályázati kör megsemmisítése érdekében. Nyilvánvaló, ho gy vagy korrupció történt, vagy hivatali visszaélés, hatalmi visszaélés. Ezt azonban nem volt hajlandó az ügyészség elismerni, hanem egyszerűen magánokirathamisítás miatt indított eljárást. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ha valaki elolvassa ezt a 8 oldalas dokumentumot, ebből is az látszik, amiről itt már képviselőtársaim is beszéltek, hogy az ügyészek sokszor tisztességesen, szakmai tudásuk szerint, maximálisan a legjobb indulattal járnak el, föltárják az ügyeket, leírják, de valamiért, ebből a dokumentumból is az olvasható ki, hogy ő nem indíthatott vagy nem kezdeményezhette büntetőeljárás indítását. Minden következtetés szerint kellett volna, de ezt mégsem tehette meg.
