Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 24. szerda (16. szám) - „Henryk Sławik halálának 70. évfordulója, valamint idősebb Antall József halálának 40. évfordulója emlékére” szóló határozati javaslat általános vitája - Maria Pańczyk-Pozdziej, a lengyel szenátus alelnökének, valamint néhai Antall József miniszterelnök feleségének és családjának köszöntése - ELNÖK: - KÖVÉR LÁSZLÓ, az Országgyűlés elnöke:
340 me nekült Henryk Sławik és idősebb Antall József tevékenységének köszönhetően élhette túl azokat az éveket. Lengyel menekültek Magyarországon való elhelyezése, az üldözöttek számára hamis, de az életüket megmentő hamis iratok készítése arról tanúskodnak, hogy ez a két ember mindent megtett azért, hogy minél többeket megmentsenek a pusztulástól. Kivételességükre jellemző, hogy emellett arra törekedtek, hogy ne csak a puszta életüket mentsék meg, de a körülményekhez képest emberhez méltó életet, a közvetlen vesz élyen túli továbbélés feltételeit is biztosítsák, jóléti segítséget nyújtva és oktatást szervezve számukra. Az az erkölcsi parancs, hogy a bajba került embereknek minden politikai katasztrófa közepette is segítenünk kell, magától értetődőnek látszik. Bár c sodáljuk azt a két embert, akiről az előttünk fekvő határozati javaslat szól, mégis úgy gondoljuk, hogy természetes, amit tettek. Pontosan ebben áll Henryk Sławik és idősebb Antall József hősiessége. A körülményektől függetlenül képesek voltak úgy cseleked ni, ahogyan azt számukra az örök törvények előírták. Emberként tudtak döntést hozni akkor, amikor állampolgárként, politikusként, lengyelként és magyarként számos tényező húzhatta volna vissza mindkettőjüket a kudarc, a megalkuvás és a kisszerűség felé. Ne m véletlen, hogy azokban az években, amikor mindent az ellenségeskedés határozott meg, ők mégis barátokká válhattak, amit Sławik Antall Józsefet megmentő hősies önfeláldozása tett eltörölhetetlenné. Ilyen barátságokra ma is nagy szükségünk van. Olyasmi ez, amit érdemes és fontos lenne megismertetnünk minél szélesebb körben úgy Magyarországon, mint Lengyelországban. Szerencsére ez a folyamat már e határozat elfogadása előtt megkezdődött, és folytatódni is fog. Minden népnek megvannak azok a hősei, akiket már az iskolások is ismernek. Jó lenne, ha az ő példájuk is hamarosan közéjük tartozna, fontos lenne, hogy mindenki, akinek módjában áll, erre kifejezetten törekedjen is. A határozat, amelyet elfogadunk, a legkevesebb, ami tőlünk elvárható. Ennél sokkal többe t is tehetünk, és ha valóban tanultunk Henryk Sławik és idősebb Antall József példájából, akkor többet is kell tennünk. Mert ezzel a határozati javaslattal elismerjük, kinyilvánítjuk, hogy vannak olyan törvények, amelyek magasabb rendűek az itt elfogadott jogszabályoknál. Lengyelország és Magyarország hálás és büszke lehet azért, hogy olyan hősei voltak, akiket követendő példaként állíthatunk magunk elé. Erre figyelemmel az LMP frakciója nevében támogatásunkról biztosítjuk a javaslatot, és tisztelettel adóz unk Henryk Sławik és idősebb Antall József emléke előtt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Megadom a szót Kövér László házelnök úrnak, aki az előte rjesztői zárszót ismerteti. Megvárjuk, amíg elnök úr az emelvényre érkezik. Elnök úr, parancsoljon! KÖVÉR LÁSZLÓ, az Országgyűlés elnöke : Tisztelt Ház! E történelmi kiindulópontból lezajlott és formailag történelmi precedenst teremtő vita zárszavában minde nekelőtt köszönetet kell mondjak mélyen tisztelt Maria PańczykPozdziej asszonynak, a lengyel szenátus alelnökének, hogy kezdeményezte a két törvényhozás együttes megemlékezését közös múltunk közös hőseiről. Szeretném kérni, hogy közvetítse Bogdan Borusewi cz marsall úrnak, a szenátus elnökének is köszönetünket a kezdeményezés támogatásáért és a szenátor hölgyeknek és uraknak az egyhangú elfogadó döntésért. S végül képviselőtársaimnak és a frakcióknak is köszönetet mondok, nemcsak az egy kivételével méltó fe lszólalásokért, de az eljárási kérdések rugalmas kezeléséért is. Ha az alkalomhoz illenék az irónia, akkor azt is mondhatnám, lengyel barátainknak majdnem sikerült találni egy olyan témát, amelyet megvitatva itt e Házban, jó szívvel egyetértésre tudtunk ju tni. Mert ez az elmúlt majd’ negyedszázadban a múltról szólva is ritkán fordult elő. Hogy a múlt
