Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 24. szerda (16. szám) - „Henryk Sławik halálának 70. évfordulója, valamint idősebb Antall József halálának 40. évfordulója emlékére” szóló határozati javaslat általános vitája - Maria Pańczyk-Pozdziej, a lengyel szenátus alelnökének, valamint néhai Antall József miniszterelnök feleségének és családjának köszöntése - ELNÖK: - KÖVÉR LÁSZLÓ, az Országgyűlés elnöke:
341 eltérő értelmezései okozzák jelenbeli véleményünk kibékíthetetlenségét vagy a jövőre vonatkozó jelenbeli törekvéseink ellentétes irányai teszik nehézzé a múltu nkról alkotott egyetértés kialakítását, nehéz lenne megmondani. Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim, amikor ma országgyűlési határozatban tisztelgünk Henryk Sławik és idősebb Antall József emléke előtt, akkor nemcsak múltbéli cselekedeteikre emlékezünk , megítélésem szerint nem is csak az ezeréves, ebben a minőségében is példa nélküli lengyelmagyar barátság egy fontos momentumáról szólunk, hanem a jövőről is gondolkodunk, és európai érvénnyel tesszük ezt. Valójában az erkölcs, a kereszténység és a nemze ti önazonosság mai világunkban, a mai politikában és a holnap Európájában betöltendő szerepéről is elmélkedünk. Az úgynevezett reálpolitika egyik legismertebb meghatározása körülbelül így hangzik magyarul: „Nekünk nincsenek állandó szövetségeseink, nincsen ek örök ellenségeink, nekünk az érdekeink állandóak és örökek, és nekünk ezeket az érdekeket kell követnünk.” (17.40) Palmerston brit külügyminiszter 1848 márciusában, két héttel a pesti forradalom előtt fogalmazott így a londoni parlamentben, tehát - tört énelmi időszámítást alkalmazva - abban a pillanatban, amikor a magyarság megkezdte élethalálharcát a szabadságért és a nemzeti függetlenségért - ne feledjük, lengyelek sokaságának segítségével , hogy aztán a műveltnek nevezett Nyugat és az általa lenézett barbár Kelet a reálpolitika jegyében együttes erővel verje le ezt a küzdelmet. Nem mellesleg ugyanez a reálpolitika mérte a második világháborút követően a több százezres hadsereggel a szövetségesek oldalán harcoló Lengyelországra jutalomként ugyanazt a s orsot, a sztálinista megszállást és terrort, mint büntetésül ránk, magyarokra. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lássuk be, mi, magyarok kissé szentimentális nép vagyunk, politikai kultúránk is kissé túlzó módon jogászias, ezért aztán hajlamosak vagyunk a reálpo litika vastörvényeinek ellensúlyozásaként elveszni a morális és jogászkodó érvelésben, holmi adott szóra, deklarált jogokra és igazságra hivatkozva. De lássuk be azt is, hogy egyfelől az érzelmektől és erkölcsi megfontolásoktól megfosztott politika csupán öncélú, embertelen hatalomtechnika, amelynek alkalmazása időről időre szükségképpen vezet el az olyan történelmi mélységekig, amelyekből aztán sokak, a Henryk Sławikok és Antall Józsefek erkölcsön és érzelmeken alapuló súlyos áldozatvállalásával lehet csak kiemelkedni. Másfelől pedig a reálpolitika mindig az erősek luxusa. A történelem tanúsága szerint a lengyeleknek és magyaroknak soha nem a gazdasági teljesítmény vagy a katonai potenciál adta az igazi erőt a nagyhatalmak szorításában államalkotó és értékt eremtő nemzetként való megmaradáshoz, hanem éppen az a belülről, kultúránk mélyéről jövő eltökéltség, amellyel nemzeti önazonosságunkhoz, keresztény hitünkhöz és ezek talaján az igazságról kialakított meggyőződésünkhöz ragaszkodunk. 1939. július 24én Tele ki Pál magyar miniszterelnök azt írta Hitlernek, hogy Magyarország erkölcsi okokból nincs abban a helyzetben, hogy hadműveleteket kezdjen Lengyelország ellen. Ugyanezen erkölcsi okok nyitották meg a magyar állam határátkelőit és a magyar társadalom szívét a lengyel menekültek előtt, mint ahogyan a történelem során a menekülő magyarok is mindig bízhattak a lengyelek oltalmában. Idősebb Antall József és Henryk Sławik, valamint a hozzájuk hasonló hazafiak egy tragikus korban is bebizonyították, hogy mi, lengye lek és magyarok gazdagabbak vagyunk, mint a nálunk hatalmasabbak, mert nekünk nemcsak érdekeink vannak, de igaz barátaink is, akikkel mindig számíthatunk egymásra. És bebizonyították azt is, hogy ameddig képesek vagyunk morális döntéseket hozni, akár a reá lpolitika parancsaival dacolva, addig még a legalávetettebb helyzetekben is őrizzük a szabadság és az emberiesség egy jövőt mentő kis darabkáját. Köszönöm a tisztelt Ház tagjainak, hogy tanúsá got tettek amellett, hogy fontos számukra ez az üzenet, és kérem, szavazatukkal támogassák a határozati javaslatot. (Taps a kormánypártok, az MSZP, az LMP és a függetlenek soraiban.)
