Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 8. hétfő (37. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
3322 novembere, ÉszakSomogyban járunk egy Visz nevű településen, 200 lelkes kis falu, ahol az emberek tulajdonképpen nem is arcról, hanem névről ismerik egymást, az áldozat szintén egy 70 év feletti, egész é letében becsülettel dolgozó idős néni. Az elkövető, akinek egyébként az édesanyja a falusiak szerint egy aranyos, dolgos asszony, viszont fiatal kora ellenére már többször keveredett összeütközésbe a törvénnyel, drogügyek, illetve tulajdon elleni vétségek miatt, közösségi portálokon fellelhető képei szerint pedig egy igazi rajoskodó semmirekellőről van szó. A Jobbik, illetve minden becsületes ember nem akar belenyugodni, hogy az ilyen, két lábon járó sakáloké legyen a somogyi éjszaka, aztán ezeké a domeszti kálhatatlan ordasoké legyen a somogyi nappal is, éppen ezért követeljük, hogy a wellnessszállóvá alakított börtönök eredeti céljuknak megfelelően funkcionáljanak, alakítsák szigorított börtönökké ezeket. Tovább is mehetnénk, idézhetném itt Isaac Ehrlich k utatásait a halálbüntetés kapcsán, de ne menjünk ilyen messze, elég lenne, mondjuk, Cesare Beccariát megfogadni, aki a büntetőjog klasszikusaként ugye azt mondta, hogy igavonó baromként robotolva fizessék vissza a társadalomnak ezek az emberek azt, amit el követtek ellene. Talán ki is egyeznénk ezzel, de sajnos, gondolom, nem csak az én figyelmemet kerülte el a hír, hogy nem nyitották újra a mecseki bányákat, mondjuk, ezeknek a pszichopata szörnyetegeknek a számára. Köszönöm a türelmüket. (Taps a Jobbik sora iból.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, a Jobbik részéről: „A becsapott lovastársadalomról” címmel. Ötperces időkeretben adom meg a szót. MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már volt módom egy kétperces felszólalás keretében a becsapott lovastársadalom problémáit felvetni, illetve a jogos igényeiket itt elmondani, de szeretném kihasználni a napirend utáni lehetőséget is. H át kezdeném azzal, hogy a Kincsem nemzeti lovasprogramot a kormány elfelejtette végrehajtani, annak ellenére, hogy 2012. február 29én, ha jól emlékszem, elfogadták kormányülésen is ezt a programot. Sőt, maga a miniszter úr kérte fel a szakmát annak idején arra, hogy dolgozzon ki egy olyan programot, ami képes lesz az évtizedek óta elhanyagolt - mára már sok ágazata a teljes megsemmisülés szélére sodródott - lovastársadalmat megújítani, és képes lesz egy olyan programot felmutatni, ami reális, megvalósíthat ó, de mégis komoly léptékekkel segítené elő a fejlődést. A szakma nem is volt rest, és igényt fogalmazott meg először is, aztán pedig megtette, amit meg kellett, amit miniszter úr kért, és letette az asztalra bizony ezt a programot. Csak néhány területet e mlítenék ebből a programból, amire kitért. Itt nemcsak a tenyésztőkről van szó, hanem bizony a sport, a lovasversenyzés, a lovasterápia, a génmegőrzés, hagyományőrzés, a turizmus, az oktatás, minden egyes területét a lovaságazatnak megpróbálta feldolgozni. Mind a ma meglévő állapotokat, mind pedig a jövővel kapcsolatban a megoldási javaslatokat is letette ez az anyag az asztalra. Azóta eltelt jó néhány év, és azt látjuk, hogy évről évre kevesebb jut a lovaságazatnak, és itt nemcsak arra gondolok, hogy pénzö sszegben, mondjuk, egy adott évben az európai uniós forrásokból vagy éppen a hazai költségvetés forrásaiból kevesebb jut ennek az ágazatnak, hanem arra is gondolok, hogy az a pénzösszeg, ami jut, az bizony egy szűk elit kezében összpontosul. Ez leginkább e gyébként a fejlesztési pénzek és a versenyeztetés területén mutatkozik meg. Ez a szűk elit nagyon jól fekszik a kormánynak, jól látható módon a kormánynak az a szándéka, hogy ezen kis, hozzá hű, lojális csapat kezébe játssza át a teljes magyar lovaságazato t. Mindeközben természetesen ez nem szolgálja a lovastársadalom érdekét. A tenyésztéssel ma úgy állunk, hogy bizony a magyar fajták komoly problémával küzdenek, tisztelet a kivételnek. Ma egy olyan általános tévhit terjedt el a ló iránt elkötelezett embere k körében is sajnos, és itt is azt kell mondanom, hogy természetesen nem mindenki körében, de a társaság egy
