Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 8. hétfő (37. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - BECSÓ ZSOLT (Fidesz):
3323 jelentős részének az az általános felfogása, hogy minőségi versenyt magyar lófajtákkal nem nagyon lehet már a mai világban végezni. Ezt egyébként t ételesen lehet cáfolni, és tudjuk, hogy ezek az állítások nem igazak, de ez a sznobizmus egy elég széles kört sajnos megérintett. Ez is egy problémája a tenyésztésnek, persze sok más oka is van ennek, amire most idő hiányában nem fogok tudni kitérni. Megem líteném még a lovasterápia kérdését. Számtalan tanulmány bizonyította idehaza is egyébként és a világban is, hogy a figyelemzavaros, autista és egyéb problémákkal küzdő gyermekek esetében a lovasterápia egy rendkívül hasznos dolog, ami képes lehet az ő áll apotukat nagyságrendekkel is javítani, és képes lehet bizony elérni akár azt is, hogy a társadalomban egy sokkal inkább elfogadható, önfenntartó állapotba kerüljenek ezek a gyermekek később, és ezáltal nemcsak a családnak, nemcsak annak a gyermeknek okoz n agyon pozitív előrelépést egyegy ilyen terápia, hanem bizony még a társadalom számára is egy hosszú távon vagy akár már középtávon megtérülendő befektetést. És nem azért mondom ezt most, mert ez számunkra az elsődleges kérés lenne, de azért mondom, mert b izony sokszor látszik, hogy a kormány a költségvetés megtervezésekor inkább a fiskális szempontokat tartja szem előtt. Ilyen módon is ajánlom ezért a lovasterápiát a figyelmükbe. A magyar lovasturizmus szintén haldoklik, miközben az adottságaink egyébként kiemelkedőek európai szinten is, és ráadásul a múltunk is arra kötelezne minket, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektessünk erre a területre, a lehetőségek is adottak. A szakemberek is és én is úgy látom, hogy ma Európában és talán a világon is egy űr keletk ezett ezen a területen. Érdemes lenne ezért fejlesztésekkel nagyobb hangsúlyt fektetni a lovasturizmusra. Ez is egy középtávon már megtérülő terület lenne. Az oktatással kapcsolatban azt kell elmondanom, hogy a mai napig nincs egy egységes oktatási rendsze r, pedig a szakma ezt is most már évtizedek óta követeli, ráadásul sok oktatási intézmény áttért, a minőség szempontjait maga mögött hagyva egy mennyiségi oktatásra, ami szintén nem tesz jót a szakmának. Röviden ezeket volt időm elmondani, és vá rom majd a kormány válaszát, ha másképp nem, akkor írásban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. „Városi gyásznap Salgótarjánban”, ez a címe Becsó Zsolt fideszes képviselő napirend utáni felszólalásána k. Öné a szó, képviselő úr. (21.50) BECSÓ ZSOLT ( Fidesz ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tartják, hogy minél mélyebben hatolunk a múltba, annál nagyobb világosság árad belőle. Ez akkor is igaz, ha vannak társadalmi csoportok, ha akadnak emberek, akik évtizedeken keresztül tűzzelvassal akadályozták, hogy fény derüljön bizonyos történelmi események mozgatórugóira, de leginkább a felelőseire. Ezek közé az események közé tartoznak az 1956os forradalom és szabadságharc leverését követő kommunista megtorl ások láncolatában eldördült sortüzek. Pufajkások, orosz tankok, hivatásos orvlövészek teljesítették a hatalom tömeggyilkos szándékát. Budapesten, Tatabányán, Miskolcon, Ózdon és Egerben is ártatlan emberek vére festette vörösre az utcák kövezetét, sebesült ek nyöszörgésétől és segítségkérésétől visszhangoztak a menedéket nyújtó kapualjak. Ma van az évfordulója annak, hogy 1956. december 8án eldördült a sortűz Salgótarjánban is. Több ezer bányász, acélgyári, üveggyári munkás vonult Nógrád megye székhelyén a rendőrkapitányság előtti térre. A tömeg azt követelte, hogy bocsássák szabadon az előző nap letartóztatott két társukat, akik tagjai voltak a megyei munkástanácsnak. A karhatalmisták tőrbe csalták a tüntetőket, és tüzet nyitottak a védtelen, menekülő ember ekre, közöttük gyermekekre,
