Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - A közszolgálati médiaszolgáltatásra és a médiapiacra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (Független):
3117 ELNÖK : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Szabolcsnak, az elsőként felszólalásra jelentkezett független képviselőnek. Parancsoljon, képviselő úr! SZABÓ SZABOLCS ( Független ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kulturális bizottság ülésén mi ezt már megbeszéltük, hogy majd részletesebben folytatjuk a vitát itt a plenáris ülésen, úgyhogy akkor én is most egy picit részletesebben fejteném ki az Együtt- a Korszakváltók Pártjának a véleményét ezzel a médiatörvénnyel kapcsolatban. A Ház elé benyújtott törvénymódosítás a kádári korszak trösztösítését idézi. Eszerint önálló szervezetként megszűnne a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Irod a, és beolvadnának ebbe a bizonyos Duna Médiaszolgáltató Zrt.be. Az intézményi önállóság eddig is persze csak látszat volt, föléjük épített a jogalkotó egy klasszikus felügyeleti rendszert a politikai és társadalmi kontrollra hivatott kuratóriummal és köz szolgálati tanáccsal. Tehát a tervezet szerint létrejön ez a bizonyos mamutintézmény, ahol az indoklás szerint megszűnik a felesleges párhuzamosság. Ezt az indokot 2011 óta a közmédiában dolgozók két alkalommal már hallhatták; ha ezt a kifejezést meghalljá k, akkor tudják, hogy ismét a kirúgások korszaka jön. Persze sajnálatos módon mindig azok a kollégák maradnak, akikről kiderül, hogy mondjuk, híreket hamisítanak, vagy éppen, mondjuk, mint a mai nap reggelén azon lamentáltak, hogy a nélkülöző gyermekek azé rt nem esznek, mert reggel biztosan nem éhesek. A közmédia, ha becsülné a saját alkalmazottait, akkor persze leülne a szakszervezetekkel, és megtárgyalná a várható létszámleépítéseket, ha már ennyire el akarnak bocsá tani embereket - de persze ezt nem fogják megtenni. Üzenet ez minden munkavállalónak: a kormányzat bármikor felülírhatja a munkajogi követelményeket. Ez persze nem újdonság, hiszen hallhattuk már Lázár Jánostól, nem kötelező a Miniszterelnökségen dolgozni, ha nem tetszik a rendszer; úgy látszik, ez a közmédiára is vonatkozik. A kérdés az, hogy a közmédia közvetlen támogatása ugyan vajon miért nő 80,5 milliárd forintra az idei 77,9 milliárdról a következő évre vonatkozó költségvetési tervezetben, ha egyszer a párhuzamok megszüntetése a fő cél; én még ilyen költségmegtakarítást nem láttam, ami a költségek növekedésével jár. A következő kérdés, hogy ki fog vajon műsort készíteni majd a jövőben. Mi azt látjuk, hogy ez a törvényjavaslat azt készíti elő, hogy kisz ervezzék a műsorgyártást. Itt már erről hallottunk a vezérszónoki hozzászólásokban, pont ugyanez a félelmünk van, és nyilván nem lesz meglepő számunkra, hogyha ezt egészen véletlenül haveri cégek fogják készíteni. Az MTVA a törvénymódosításnak köszönhetően izmosodik. Eddig nem ő döntött arról, hogy a törvényben meghatározott összegű készpénzt mire költik, ezt a feladatot a Közszolgálati Költségvetési Tanács látta el, ám az előterjesztés szerint a költségvetés felosztásáról ezentúl az MTVA hoz döntést. Amiko r az Európai Unió azt várja el, hogy a közmédiában elköltött közpénzeket egy független testület felügyelje, biztosan nem erre gondolt. Az MTVA ráadásul saját jogrendszert is kap - mint ahogy itt erről szintén már hallhattunk , hiszen rá nem vonatkozik maj d a szerzői jogi törvény, a munkajogi szabályozás, a vagyonkezelési szabályok, a közbeszerzési törvény, az útdíjtörvény vagy éppen az áfatörvény, legfeljebb csak annyira, hogy meg ne zavarja képességei kibontakoztatásában; lásd hírhamisítás, csalás és a tö bbi, mármint a hírek átértelmezése. Az, hogy az útdíjtörvény miért került ide, egyszerűen értelmezhetetlen, de erről részletesebben beszélt már Sallai R. Benedek képviselőtársam. Az MTVA a nemzeti vagyon kezelőjeként a vagyongazdálkodás körében gyakorlatil ag bármikor eltekinthet majd a jövőben a nyilvános pályáztatástól. A törvény ennél persze árnyaltabban fogalmaz, de a meghívásos pályáztatás feltételeit sikerült úgy megfogalmazni, hogy azok nagyjából minden esetben alkalmazhatók legyenek.
