Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - A hűség falvairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - BANA TIBOR (Jobbik):
3094 lehet, aki egy vármegyei közgyűlésen a következőképp summázta álláspontját: „Mi mindig testvérként éltünk és értettük meg egymást. Ezért a jövőben is Magyarországhoz akarunk tartozni.” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Bana Tibor képviselő úr, Jobbikk épviselőcsoport. Öné a szó. BANA TIBOR ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vas megyei országgyűlési képviselőként természetesen üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatot. A soproni népszavazással kapcsolatban az átlag választ ópolgároknak, a legtöbb magyar embernek sokkal pontosabb információi vannak, mint például az e törvényjavaslatban szereplő települések történetéről, valamint arról, hogy hogyan is maradhattak végül ezek a falvak hazánk részei. Itt azért szeretnék helyre te nni néhány gondolatot, ami elhangzott különböző frakciókban ülő képviselőtársaim részéről, valamint reagálni néhány megszólalásra. Egyrészt komoly felkelés bontakozott ki annak idején a gyalázatos trianoni békediktátumot követően. Ezt hívjuk nyugatmagyaro rszági felkelésnek, a Sopron környéki Ágfalvától egészen az akkor Vas megyei Felsőőrig terjedt, ott lángolt fel az ellenállás, és a ma Ausztriához tartozó településeken is komoly tevékenységet fejtett ki a Rongyos Gárda. (17.30) Az való ban igaz, hogy a javaslatban szereplő falvakban nem fejtett ki kimondott tevékenységeket, de azt gondolom, az azért egyértelmű, hogy a Rongyos Gárda harcossága mindenképpen szerepet játszott abban, hogy végül megszülethettek ezek a döntések, és így aztán a falvak kiérdemelhetik a hűség falvainak jelzőit. Egy másik gondolat, amit szintén válaszként az MSZP vezérszónokának jeleznék, hogy valóban egy elég hosszú történelmi fejtegetést hallhattunk tőle, ami jórészt helytálló is volt, de itt a javaslatban nem a Sopron környéki falvakról van szó. Jó lett volna, ha kicsit alaposabban és pontosabban tájékozódik ez ügyben, hiszen mind Vas megyei települések szerepelnek itt az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Milyenformán is kerülhettek ezek vissza Magyarországra? O lyan módon, hogy ahogy utaltam rá, valóban szerepet játszottak ebben a fegyveres küzdelmek, az ellenállás különböző formái, hogy végül is elérték azt, hogy a pontosan kijelölt határszakasz 5 kilométeres körzetében megkérdezték a lakosságot is arról, hogy h ova is szeretnének tartozni, és bizony minderre idegen szuronyok árnyékában került sor, hiszen akkor már osztrák fennhatóság alatt voltak ezek a német és horvát nemzetiségű települések, így sikerült kikényszeríteni azt a népszövetségi döntést, ami 1922. sz eptember 19én született meg a visszacsatolással kapcsolatban. Itt a Fidesz vezérszónoka részéről is éreztem egy pontatlanságot, mert ő arról beszélt, hogy többségében német ajkú településekről van szó. Ezt Gyopáros Alpár helyre tette, hiszen ő pontosan el is mondta, hogy az akkori tíz településből hét horvát és német többségű volt, természetesen vegyes összetételű települések ezek, de azt gondolom, hogy erre is érdemes lett volna odafigyelni a vezérszónoki felszólalásban. Mely településekről is… (Hende Csa ba: Nem mondtam ilyet!) De ezt mondta a Fidesz vezérszónoka, figyeltem, valóban ez hangzott el részéről, tisztelt miniszter úr; nem Gyopáros Alpár, hanem a vezérszónok. Melyik településekről is van szó? Kisnarda és Nagynarda, ma már Narda néven létezik ez a település, Alsó- és Felsőcsatár Felsőcsatár néven, Magyarkeresztes és Németkeresztes ma már Vaskeresztes néven, Horvátlövő, Pornóapáti, Ólmod és Szentpéterfa. Ezek a települések végül a már említett, kikényszerített népszövetségi döntést követően 1923. január 10én kerülhettek nagyrészt ismét magyar közigazgatás alá. Ólmod esetében ez két hónappal később, március 8án, Szentpéterfa esetében pedig szintén ekkor, egy napra rá, március 9én történt meg. Szentpéterfa kiérdemelte már
