Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - A hűség falvairól szóló törvényjavaslat általános vitája - GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz):
3093 GYOPÁROS ALPÁR ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Németh Jánosnak, a nyugatmagyarországi horvát falvak magyarpárti mozgalma egyik kiemelkedő alakjának, egykori szentpéterf ai kántortanítónak a dédunokájaként nagy örömmel és némi megilletődöttséggel is szólok hozzá ehhez a törvényjavaslathoz. (Hende Csaba tapsol.) Gyermekkoromban nagyon sokat hallottam a nagyszüleimtől, édesanyám szüleitől a Magyarországhoz visszatért horvát falvak, az ott élő emberek személyes történeteit, ezért a hozzászólásom leginkább az egyszerű korabeli emberek szemszögéből közelíti meg a történteket. Az OsztrákMagyar Monarchia és a történelmi Magyarország világháborút követő összeomlása és az azt követ ő határvita váratlanul érte a térségben élő gradistyei horvátokat. Ezzel szemben a térségben élő német ajkú lakosságnak saját szervezetei voltak, őket pénzzel, sajtóval és fegyverrel ellátó anyaországuk, amely sokat agitálta a falvak népeit, hogy válasszák az Ausztriához való tartozást. A helyiek számára az Ausztria és Magyarország közötti határ korábban tulajdonképpen szinte nem is létezett, hasonlóképpen volt csak, mint ma a schengeni övezeten belül. Az Ausztria által a saintgermaini békeszerződés aláírá sát követően azonban a két önálló ország közötti, fegyverrel őrzött vonal mentén találták magukat váratlanul. Ezzel nem pusztán a nemzeti hovatartozás kérdése merült fel bennük, hanem az egzisztenciális bizonytalanság is. Ugyanis a térség falvaiban élő mun kások nagyobbik része alsóausztriai, stájerországi üzemekben dolgozott, a Pinkavölgyben gazdálkodó pedig vagy a szombathelyi, vagy az ausztriai piacon talált vásárlót. A gradistyei horvátok kisebb csoportokat alkotó, homogén falvakban éltek, erősen ragas zkodtak anyanyelvükhöz, erős vallásosság jellemezte és jellemzi őket, és konzervatív álláspontjukat jól mutatta, hogy annak idején rendre a keresztényszocialista párt nyerte köreikben a választásokat. A Tanácsköztársaság nemhogy nem örvendett különösebb né pszerűségnek a térségben, de a gradistyei horvátok fegyveres harcokban is részt vettek a vörös terrorral szemben. A Tanácsköztársaság bukását követően kiújultak a Bécsből irányított osztrákpárti mozgalmak, sőt rendre osztrák szabadcsapatok törtek be a falv akba. Ilyen körülmények között kezdte meg a munkáját a magyarosztrák határmegállapító bizottság, amelyben francia, angol, olasz és japán tisztek képviselték a győztes hatalmakat. A határmegállapító bizottság a lakosság meghallgatására is gondot fordított. Az várható volt, hogy a magyarok Magyarország, a németek jobbára Ausztria mellett állnak ki - bár ebben azért voltak bőven kivételek , a magyar delegáció által igényelt területen élő horvátokról azonban a meghallgatások során vált csak világossá, hogy kö zségeik Magyarországhoz kívánnak tartozni. A helyi horvátság helyi értelmisége, községbíróik, papjaik és tanítóik álltak a mozgalom élére, ezek egyike volt dédapám, Németh János. Az ő munkájukat példázzák azok a kedves történetek, amelyek szerint a bizotts ág japán tagjának egy, a tanító által betanított japán verssel kedveskedett az egyik kisdiák, vagy hogy a Felsőcsatárra érkező bizottságot olyan magyar zászló- és lobogórengeteggel fogadta a felvonuló lakosság, hogy az osztrák csendőrség elbújt. A visszaté résről szóló döntést követően Szentpéterfán volt a legnagyobb ünnepség az összes közül. Talán érthető is. Nem véletlen, hiszen a szentpéterfaiaknak kellett a legtöbbet harcolniuk, hogy visszatérhessenek Magyarországhoz. Tisztelt Képviselőtársaim! Az esemén yek történeti felelevenítése alapján adódik a kérdés, hogy miért volt ekkora ragaszkodás Magyarországhoz. Hiszen a visszatérő tíz község közül három német ajkú, hét pedig horvát ajkú volt. Gazdasági oldalról nézve az értékesítési piac zöme Ausztriában volt . Közlekedési szempontok nem indokolták a választást, hiszen mindenféleképpen kusza helyzeteket teremtett az új határ megállapítása, amely nem vett figyelembe ilyen szempontokat. A horvátság döntését a gazdaságiak mellett más tényezők is befolyásolták. Hor vátország már 800 éve a magyar korona része volt, NyugatMagyarországra közel 400 éve költöztek, és létszámuk a hivatalos adatok szerint 45 ezerre volt tehető abban az időben, a nem hivatalos adatok szerint 70 ezerre. Ezen hosszú idő alatt sikerült megőriz niük anyanyelvüket és identitásukat. Mi akkor a válasz? A megoldás, a válasz valahol annak a Sopron vármegyei horvát ajkú gazdálkodónak a szavaiban
