Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - A magyar zászló és címer napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN,
3073 Különösen nem indokolja az a tény, hogy jelenlegi Alaptörvényünk szerint nemzeti zászlónk hivatalosan nem tartalmazza a magyar címert, bár erre mi, jobbikosok annak idején javasl atot tettünk. Ha a történettudomány felől közelítünk, akkor is két teljesen eltérő segédtudományi területtel találkozunk, a heraldikával és a vexillológiával. Nem értjük tehát azt sem, és az indoklás sem szolgál rá magyarázattal, hogy miért van arra szüksé g, hogy a két fontos nemzeti jelképünk egy napon kerüljön megünneplésre. De ez talán még a kisebb problémák közé tartozik. A javaslat elkapkodottságát jelzi az a tény is, hogy egyik beterjesztőjének, Németh képviselő úrnak, az Országgyűlé s magyarlengyel baráti tagozata elnökének nem jutott eszébe, hogy március 23. már foglalt, és erre a napra vonatkozóan már született egy országgyűlési határozat. Méghozzá e napon ünnepeljük a magyarlengyel barátságot. Erre azért kellett volna gondolni, é s ez még akkor is így van, ha Németh képviselő úr a lengyelek megkeresésére már észbe kapott, és megpróbált iménti felszólalásában tüzet oltani. Mint hallhattuk, most már más dátumot javasolnak, mint ami az előttünk fekvő és most tárgyalt előterjesztésben szerepel. Képviselő úr, ez a bohóckodás végleg méltatlan ehhez a nemes ügyhöz, már csak ezért is kérjük, hogy vonják vissza ezt a javaslatot, és a parlamenti pártokkal egyeztetve terjesszék be azt újra. (Jelzésekre:) Nincs itt. De ha most mégis erről kell beszélnünk, hát térjünk vissza ahhoz a verzióhoz, ami előttünk fekszik. A határozati javaslat semmilyen formában nem utal arra, hogy az Országgyűlés esetlegesen támogatná az oktatásban felhasználható anyagok, audiovizuális termékek vagy konferenciák, rende zvények szervezését, amelyeken keresztül nemzeti zászlónk és címerünk kialakulásának, történetének hiteles bemutatásával, mindennapi használatával kapcsolatban többlettudásra tehetnének szert az érdeklődők vagy az oktatási intézményekben tanulók. Véleménye m szerint egy ilyen fajsúlyú kérdés megkövetelné a komplex, mindenre kiterjedő gondolkodást. Ha valóban méltó módon akarunk emlékezni és emlékeztetni zászlónkra és címerünkre, feltétlenül szükséges azok oktatásban való megjelenítésének támogatása, nemzeti lobogónkkal és címerünkkel foglalkozó segédanyagok minél szélesebb körben történő hozzáférhetővé tételének segítése. Másfelől a Jobbik azt gondolja, hogy zászlónk és címerünk sokkal inkább nemzeti identitásunk részei, mint kizárólag nemzeti kulturális örök ségünk elemei, ezért a határozati javaslat vonatkozó (2) bekezdését is ilyen értelemben szorgalmazzuk megváltoztatni. Bár az indoklás nem része a törvénynek, de mivel jogforrásul szolgál, ezért érdemes néhány szót erről is ejtenünk. A határozati javaslatho z csatolt indokolást több helyen is következetlennek, hibásnak tartjuk. Egy zászlót vagy egy címert kétféleképpen írhat le pontosan a jogalkotó. Vagy megfelelő módon hivatkozik valamely jogforrásra, amely ezt egyértelműen leírja, vagy maga veszi a fáradság ot, és megadja annak pontos meghatározását. Az előttünk fekvő javaslat azonban érthetetlen okból valamilyen középutat választott. Nemzeti zászlónk esetében megadja annak leírását, míg címerünk kapcsán hivatkozik az Alaptörvény odaillő passzusára. Ez egyált alán nem szerencsés, hiszen csak erősíti a következetlenség, a gyors összetákoltság benyomását a megfontolt és egyértelmű jogalkotással szemben, amely utóbbi jellemzők egy ilyen súlyú javaslatnak mindenképpen sajátjai kellene hogy legyenek. Tisztelt Képvis előtársaim! A Jobbik határozott véleménye, hogy megfelelően széles konszenzuson alapuló, szimbolikus politizálásra ugyanolyan nagy szüksége van nemzetünknek, mint hatékony gazdaságpolitikára, szociálpolitikára vagy külpolitikára. (16.00) Bár a nemzeti emlé kezet nem feltétlenül materializálható, mégis alapvetően meghatározza identitásunkat, önmagunkról alkotott képünket. A nemzeti szimbólumokból fakadó erő, a dicső őseink által szolgáltatott példa, vagy az, hogy mikor, mire és ki által vagy kin keresztül eml ékezünk, egyaránt szolgálhatja egy adott közösség porba sújtását, de felemelkedését, önnön identitásában és nemzeti büszkeségében történő megerősödését is. Meggyőződésünk, hogy ezért a megfelelő emlékezetpolitika a hosszú távú megmaradás és gyarapodás egyi k elengedhetetlen előfeltétele.
