Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - A magyar zászló és címer napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN,
3072 szovjet emlékművet annak rendje és módja szerint eltakarították volna, például egy katonai temetőbe, vállalva akár az esetleges konfliktust is ez ügyben, odapakoltak mellé egy másik emlékművet. Egy olyat, amelyet egyébként hivatalosan fel sem állítottak, fel sem avattak, amelynek még ma sem tudja senki, szerintem még önök sem a valódi célját és azt, hogy egyáltalán mit jelképez valójában. Így pedig a külföldről Magyarországra érkezőknek nap mint nap magyarázhatnak erről és ezen keresztül rólunk, magyarokról szemenszedett hazugságokat rosszindulatú idegenvezetők. Ötletszerű emlékezetpolitizálásuk ékes példája az is, amikor különböző kormánypárti képvi selők egymás után terjesztettek be a kommunizmus áldozataival kapcsolatban emléknapokat, nem átallva még saját felmenőjüket sem nevesíteni ezek indoklásában, amelyek tartalma több esetben egymásnak is ellentmondott. Így egyiketmásikat vissza kellett vonni uk, ami kifejezetten visszás hatású volt az áldozatokra való emlékezés tekintetében, és jelentősen erodálta e kiemelten fontos ügy melletti társadalmi kiállást, támogatást. Ezek után önöktől nehezen várható el persze koherens, átlátható és minden elemében nemzeti emlékezetpolitikai cselekvés. A Fidesz a politikai paletta balliberális térfeléről indulva az elmúlt évtizedekben elnyerte ugyan a nemzeti gondolkodású szavazók jelentős részének bizalmát, azonban sokszor sajnos úgy tűnik, hogy a nemzeti gondolatot nem minden esetben sikerült igazán mélységeiben is magáévá tennie. Így fordulhatott elő tavaly az a gyalázat, hogy a kormánypártok barackfadallal, egymásra lépő talpakkal és ehhez hasonló kreténségekkel ünnepelték Trianont. Ünneppé változtatták nemzetünk egyik legnagyobb tragédiáját, azt a dátumot, amely máig reménytelenül elválaszt magyart a magyartól, amely ma is lebénítja nemzetünket, és folyamatosan szűkíti megmaradásunk lehetőségeit. Így tehát különösen és továbbra is hiányoljuk azt, hogy a Fidesz bel ássa végre, nem sajátíthatja ki nemzeti szimbólumainkat, nemzeti ünnepeinket, nemzeti sorstragédiáinkat. A magyar zászló és a magyar címer ugyanis mindannyiunké, minden magyaré. Ha ez a javaslat nemcsak pótcselekvés, és nemcsak az aktuális problémákról val ó figyelemelterelés lenne, mint ahogyan ez most annak tűnik, akkor nem egypárti kezdeményezésként terjesztették volna a Ház elé, hanem fontosnak érezhették volna, hogy egy ilyen össznemzeti kérdésben valóban össznemzeti konszenzus alakuljon ki, és előzetes egyeztetések lefolytatása mellett ötpárti előterjesztés megtételére tettek volna javaslatot. Sajnáljuk, hogy ez nem így történt, és kérjük, hogy ezt ebben a formában vonják vissza. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanennek az ötletszerű, de cserébe legalább a gresszív és kirekesztő emlékezetpolitikai nyomulásnak, konszenzust még csak nem is kereső, szimbolikus politizálásnak a terméke a nemzeti lobogónkról és címerünk napjáról szóló, előttünk fekvő határozati javaslat is. Félreértés ne essék, természetesen nem a javaslat üzenetével vagy a zászló és a címer napjának országgyűlési határozatba történő iktatásával van problémánk. Hiszen a világon számos nemzet emlékezik meg az év egy napján nemzeti zászlajáról vagy címeréről, miért ne tehetnénk meg mi magunk, magyar ok is. Nemzeti szimbólumaink védelmét tehát természetesen magunk is fontosnak tartjuk. Különösen szomorú aktualitást ad ennek a kérdésnek az, ahogyan az elmúlt napokban egy, a kereskedelmi média által sztárrá emelt nímand gyalázta meg nyilvánosan legszente bb nemzeti ereklyénket, a magyar Szent Koronát. Ezen cselekedetek büntethetővé tétele érdekében a Jobbik a Btk. módosítását kezdeményezte. Ha a kérdés valóban fontos a kormánypártoknak, bízom benne, és szeretném hinni, hogy igen, akkor számítunk ebben a Fi desz és a KDNP támogatására is. A Jobbiknak tehát azzal van problémája, hogy a kormánypárti többség olyan javaslatra akar mindenáron igent mondani, amelyet egypárti előterjesztésként hozott a Ház elé, és amely ráadásul számos sebből vérzik. Rögtön az elejé n, már a határozati javaslat címével is fenntartásaink vannak, hiszen véleményünk szerint az 1848. évi XXI. törvénycikk kivételével, amely a két meghatározó nemzeti jelképünket együttesen helyezte vissza ősi jogaiba, mint ahogy ezt hallhattuk is, semmi sem indokolja azt, hogy lobogónk és címerünk emléknapja ugyanarra a napra essen.
