Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 26. szerda (33. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvénynek a tisztességes piaci magatartás megvalósulása érdekében a vállalkozások működésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2680 példákat is. Tehát így ez egy kicsit kategorikusnak tűnik. Én elfogadom, hogy kell ezt szigo rítani, hogy védjük a műemléki környezetet, de így a nulla megoldást választva ez nem biztos, hogy helyénvaló. Ezt más szabályozási eszközökkel is meg lehetne oldani, amelynek keretében még mindig van a befektetőnek piaci mérlegelési lehetősége, hogy azt a nagyobb költséget rááldozzae, mert egy ilyen fejlesztés természetesen költségesebb, mint egy zöldmezős beruházás. A zöldmezős beruházásra persze túl sok lehetőség nincs, önök ugyanis azzal kezdték, hogy kirakták az országra az „építési tilalom”, tehát a „beruházni tilos” táblát - az volt a törvény neve, hogy plázastop. Ez rendkívül népszerű egy ideig, de ugyanakkor látva az első két évük gazdasági alakulását, a második évben kifejezetten visszaesés volt a GDPben, ez azt mutatja, nem biztos, hogy szerencs és egyegy ilyen rendkívül kategorikus szabályozás, mert nagy korlátai vannak. Szabályozzák azt is, hogy egyegy vállalat, amelyik nettó árbevételének több mint a fele napi fogyasztási cikk kiskereskedelmi értékesítéséből ered és két egymást követő üzleti évben elért nettó árbevétele mindkét üzleti évben különkülön eléri az 50 milliárd forintot, de a mérleg szerinti eredménye mindkét üzleti évben nulla vagy negatív, a második üzleti év beszámolójának elfogadását követően nem folytathat többet ilyen jellegű kiskereskedelmi értékesítésre vonatkozó tevékenységet. Ez megint olyan, hogy persze, védi a kicsiket, a kicsinek szabad veszteségesnek lenni, ő majd eldönti maga - ahogy Szatmáry Kristóf úr mondta , hogy meddig folytat veszteséges tevékenységet. Ugyanakk or én nemigen tudok példát arra, hogy ahogy ön is mondta, tartósan veszteséges tevékenységet folytatna bármelyik üzleti szereplő, ugyanis ez idegen az üzlet logikájától. Piaci tevékenységet azért folytatnak a cégek, hogy eredményt érjenek el. (16.00) Ha il yen szabályozás van, azért kicsit árnyaltabban megnyilvánulhatna, hogy milyen szerkezetben alakul ki ez a veszteség. Tehát a javaslat nem részletezi, nem vizsgálja, hogy egyegy társaság mi miatt veszteséges. Lehet amiatt, amit ön kézenfekvőnek tartott, ho gy másutt, valami adóparadicsomban realizálja az eredményét, de ez nincs benne az előterjesztésben. Ezt véleményünk szerint érdemes lenne differenciálni; így egy kicsit ilyen kisbaltával történő szabályozás, hogy majd adunk valami formát a dolognak, de nem különösebben cizellált módon. Egy kivételt állapít meg az előterjesztés ez alól a szabály alól: azt a gazdasági társaságot, amelynek esetében a megalakulásától számított első négy üzleti évben nem kell alkalmazni ezt a szabályt, jellemzően ugyanis ezekben az években még olyan egyszeri, nagy értékű beruházásokat hajtanak végre a cégek, amelyeket nem fedeznek a folyó bevételek, de elengedhetetlenek a kereskedelmi tevékenység elindításához, és majd hosszabb távon térülnek meg. Itt is érdekes ez a négy év. Az ilyen jellegű ingatlanfejlesztéshez kötődő befektetéseknél a 6 év megtérülés már nagyon jónak mondható, ha tehát 4 évet írnak elő, akkor már eléggé meg kell feszíteni azt az üzleti tervet, de igaz lehet, hogy legyen valami olyan követelmény, ami elosztja e zt a terhet, és már hamarabb eredményt jelentene. Nem érthető, hogy miért pont 4 évig mentesül az újonnan megalapított cég a nyereséges működés kötelezettsége alól, tehát véleményünk szerint ez nincs alátámasztva hatásvizsgálatokkal, ugyanakkor a jelen elk épzelések miatt bizonyos tervezett beruházások elmaradhatnak. Azt sem látjuk, hogy végeztek volna valami becslést arra vonatkozóan, hogy ez az önök által stabilnak ítélt gazdasági fejlődés, ami megítélésünk szerint elég sok átmeneti hatást tartalmaz, tehát azt, hogy egy negyed évben meghaladta a 3 százalékot, még nem biztos, hogy stabilnak mondható; például ilyen szabályozásokkal kockára lehet tenni egy fejlődés megalapozottságát. Azt is figyelembe érdemes venni, hogy a nagyobb áruházláncok rendkívül sok em bert, több ezer embert foglalkoztatnak, hozzáteszem, tisztán, tehát bejelentett módon, ami egyfajta védelmet nyújt az alkalmazottaknak; és félő, hogy ezek az alkalmazottak lesznek az elsők, akik megéreznék az esetleges megszorításokat ezen a területen.
