Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 26. szerda (33. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvénynek a tisztességes piaci magatartás megvalósulása érdekében a vállalkozások működésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2679 azt, hogy egy egészséges, a lehetőségeikkel és potenciáljukkal visszaélni képes nagy nemzetközi láncok mellett nagyonnagyon sok hazai sikeres kis- és középvállalkozás maradjon a kereskedelem piacán, ahhoz ezek a javaslatok, még egyszer mondom, létfontosságúak, és azt gondolom, itt egy olyan lépésre szántuk el magunkat, amellyel megpróbálj uk a hazai vállalkozások döntő többségét segíteni, a hazai piacot olyan módon segíteni, amely kiegyensúlyozott, a lehetőségekkel egyensúlyban lévő hazai napi fogyasztási cikkek kereskedelmét eredményezheti. Ezért a javaslatot támogatjuk, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Most megadom a szót Józsa Istvánnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Képviselőt ársaim, mert azért még többen vannak, bár Boldog képviselő úr éppen fölállt, hogy ne növelje a részvevők számát. Nem akarom azt mondani, hogy itt van boldogboldogtalan, mert a Boldog már nincs itt. Az előterjesztő államtitkár úr említette a bevezetőjében, hogy végül is értékesítési modellek versenyét vizsgálták az előterjesztés szakmai megalapozásaként, és azután jutottak erre az előterjesztésre, aminek bizonyos részleteit Szatmáry Kristóf képviselő úr - korábban, ahogy említette, négy évig ennek a felelős államtitkára - ki is fejtette. Való igaz, hogy Magyarországon viszonylag egységes szabályok vonatkoznak mind a települések szélén létrehozott hipermarketekre, nagyméretű szupermarketekre, a diszkont élelmiszerüzletekre és a kisebb méretű, döntően családi jellegű boltokra. Lehet, hogy a hatályos jogszabály nem biztosít megfelelő védelmet, mert általában egységesen ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak minden üzlettípusra. Ebben a szabad versenyben értelemszerű, hogy a tőkeerős hálózatok pozíciója folyamatos an biztosított, ott kisebb mozgás figyelhető meg a piaci folyamatok eredményeként, általában bővülés figyelhető meg, míg a kicsiknél egy elég jelentős fluktuáció, ugyanakkor az, hogy több kisbolt bezárt, ezzel összhangban majdnem ugyanannyi létesült is, te hát inkább egy átalakulás az, ami a piaci folyamatok eredményeként létrejött. (A jegyzői székben Schmuck Erzsébetet Mirkóczki Ádám váltja fel.) Mindenesetre az, amit exállamtitkár úr mondott, hogy a kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 60 százaléka a nagy áruházláncok keretében bonyolódik, nagyjából összhangban van a térségben kialakult arányokkal. Vannak ennél kedvezőbb arányok, például Lengyelországban, de a jellemző körülbelül ez az 5060 százalék, ami a nagyok és a kisüzletek summa arányát jelenti. Azt mondta hozzászólásában, hogy elkésett a magyar törvényhozás egy ilyen típusú szabályozással. Lehet, hogy valamivel elkésett, de hogy pont ez lenne az a szabályozás, amely piaci alapon meg tudja védeni a kicsiket, az azért valamelyest aggályos. Nem biztos, hogy ez a szabályozás az; kicsit redundáns módon mondhatnám, hogy ha ez lenne az, akkor valószínűleg államtitkárkorában már előjött volna ezzel, ha ez jelentené a megoldást. Nem annyira egyértelmű, hogy ez piaci és a hatását tekintve olyan eredményekkel já rna, mint ami itt a törvény indoklásában szerepel. Az előterjesztés igyekszik az európai uniós előírások tiszteletben tartására hivatkozva védelmet biztosítani a hazai kis- és középvállalkozásoknak, illetve eltérő szabályokat kíván alkotni a különböző üzle ttípusokra. Megtiltja bizonyos üzlettípusoknak - diszkont, nagyméretű szupermarket és hipermarket - világörökségi területen, nagyvárosi lakóterületen történő üzemeltetését. Ez így önmagában elég kategorikusnak tűnik, ugyanis nem biztos, hogy jó magyar péld a van erre, de azért a világban lehet találni olyan megoldásokat, ahol az épített környezet értékeinek a megtartása mellett, környezetbe illő módon oldottak meg nagyobb méretű áruházakat. Most hirtelen a moszkvai Manézs jut eszembe, ahol kívülről észre sem lehet venni, hogy milyen hatalmas nagy áruház van beépítve a tér szerkezetébe, mert nagyrészt el van rejtve a külső sétáló szeme elől, de biztos lehet mondani más
