Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 26. szerda (33. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvénynek a tisztességes piaci magatartás megvalósulása érdekében a vállalkozások működésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2678 belegondolunk abba, hogy a napi fogyasztási cikkek magyarországi forgalma ma már közelít a 4000 milliárd forinto s éves forgalomhoz, akkor láthatjuk, hogy milyen óriási konglomerátumok, milyen óriási központok alakultak ki ezen a területen. Aki a most bevezetett szabályozással kapcsolatban majd a piacgazdaságba való államkapitalista beavatkozást emlegetné, azok számá ra ajánlom olvasmánynak, csak hogy kicsit közgazdasági vizekre evezzünk, Max Webernek A kapitalizmus szelleme című művét, amely döntő részében arról szól, hogy a nyugati civilizáció felemelkedését hozó ipari forradalommal kibontakozó kapitalizmus legnagyob b ellensége egyébként a monopóliumok kialakulása. Ő ebben a könyvében - amelyet még a protestáns etikának szánt vagy arra építi fel ezt az elméletét - azt is leírja, hogy igen, az államnak éppen az a felelőssége, hogy a piaci folyamatokba oly módon, olyan szabályozásokkal próbáljon beavatkozni, ahol nem ellehetetlenítve, de legalábbis a kisebbek, az igazi versenyt adó kicsik szerepét, lehetőségeit próbálja segíteni. Azt gondolom, hogy ez a leírás elég pontosan illik a magyar napi fogyasztási cikkek keresked elmére. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy egyébként 2013 óta és az idei évben is egy növekvő piacról beszélünk - hiszen a tavalyi évben közel 3 százalékkal, az idei évben is valószínűleg ilyen mértékben nő ez a piac , akkor láthatjuk, hogy nem egy szűkülő p iacot próbál ezzel a benyújtott javaslattal a kormány szabályozni, próbál egyenlő feltételeket biztosítani, próbál valamilyen módon kiegyensúlyozni, akkor azt gondoljuk, hogy ha valamikor van lehetősége az Európai Unió adta keretek között egy kormányzatnak beavatkozni a kereskedelem piacára, akkor éppen ez az az időszak. A benyújtott javaslat talán legtöbbet vitatott pontja az, hogy előírná a napi fogyasztási cikket forgalmazó cégek tekintetében azt, hogy csak akkor folytathatják tevékenységüket, ha két egy más utáni évben nem veszteségesek. Felmerül a kérdés, hogy erre miért van szükség. Megkockáztatom azt a kijelentést - némileg ismerve egyébként ezt a piacot , hogy hosszú távon veszteséges kereskedelmi tevékenység nincs. Azért nincs, mert aki ezt hosszú t ávon veszteségesen csinálja, az abbahagyja. Ezért három oka lehet annak, hogy egyegy ilyen nagy kereskedelmi cég veszteséges. Az egyik legkézenfekvőbb, hogy módja és lehetősége van arra - mivel a központja nem Magyarországon működik , hogy valahol máshol realizálja a magyarországi tevékenységének az eredményét. Nem akarnék itt Európai Unióban ma folyó éppen aktuális vitákra utalni, de lehet, hogy éppen Luxemburgban realizálta korábban ezt a jövedelmét, és azért nem mutat ki egyébként Magyarországon veszte séget. A másik kézenfekvő magyarázat arra, hogy hosszú távon miért lehet veszteséges egy ilyen cég, az az, hogy piacszerzés szempontjából, a piaci konkurencia kiszorítása szempontjából, mivel megteheti, mivel egyébként egy erős nemzetközi háttérrel rendelk ező cégről van szó, ár alatti értékesítést végez, vagyis addig veszteséges, ameddig a környező konkurenciáját lényegében ki nem végzi, a mellette működő kis- és középvállalkozásokat nem teszi tönkre, majd ezt követően fog arra rátérni, hogy lényegében az á rait emelje. (15.50) A harmadikkal azért nem foglalkoznék, mert arra azt mondhatnám, hogy nem ért ahhoz, amit csinál, de ezt nem feltételezném azokról a nagy láncokról, amelyek Magyarországon működnek. Tehát azt gondolom, azzal, hogy egy olyan szabályozást hozunk be, amely arra szolgál - és a vitában talán elhangzik még , hogy általában a beruházás egy olyan tevékenység még, amely a cégeknél eredményszemlélet szempontjából veszteséget okozhat, de ez általában a működésük elején jellemző, ezért ad lehetőség et arra a benyújtott javaslat, hogy egy ilyen újonnan induló társaság az első négy évben nem kell hogy megfeleljen ennek a tevékenységének. Összességében azt gondolom, hogy a benyújtott javaslat hiánypótló, ha lehet így fogalmazni, a Magyar Országgyűlésnek jó néhány évvel ezelőtt kellett volna azokért a ma már nem működő kis- és középvállalkozókért hozni szabályozásokat, amelyek a piacon maradásukat, a helyzetbe hozásukat,
