Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról ... - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2551 éven belül is egyébként, amikor részarányosan a visszatérítés megilleti , hogy neki sajnos egy másik intézménybe kell átmennie. Ebben az esetben mi történik? Ha abban a másik intézményben is bekerülési hozzájárulási díjat kérnek, akkor az már tényleg fizi kai képtelenség, hogy az az ellátott másodszorra is ki fogja tudni fizetni ezt a bekerülési hozzájárulást. És ha már, mondjuk, a három évből eltelt két év, akkor az azt jelenti, hogy tulajdonképpen, ha ezt a 8 milliós összeget vesszük, csak 2,5 millió fori nttal tud gazdálkodni, és ehhez kellene hozzátenni a további összeget. (19.50) Tehát valahogy nagyon nagy buktatókat látok én is ebben a rendszerben, és egy ilyen helyzetben egy ellátott olyan helyzetbe kerülhet, hogy az ő állapotának már nem megfelelő az az intézmény, ahol van, de továbblépni nem tud, ugyanis a másodszori hozzájárulási díjat nem fogja tudni kifizetni, az ő életkörülményeiben, akár a hozzátartozó vagyoni helyzetében változás nem történt. Tehát ha kialakítják majd a szempontrendszert, hogy m i alapján adható meg a mentesítés, ő tulajdonképpen ugyanott marad, ugyanott lesz a szempontrendszer alapján, csak éppenséggel továbblépni nem tud. A közfeladatot ellátó személyek körét bővítik. Én ezt egyébként jó dolognak tartom, csak amíg a közfeladatot ellátó személyek a megfelelő jogszabályi védelmet nem kapják meg, addig ez semmi más, csak egy kitűző, amit kitűzhetnek a hajtókájukra, de ugyanúgy akár a feladatellátásuk során veszélyeztetve lehetnek, ha olyan városrészre, olyan településrészre kell elm enniük ellátni a feladatokat; akár veszünk egy gyermekjóléti munkatársat, akár még vehetjük egyébként a gyámhivatal dolgozóját is, és sorolhatnám. Ehhez, hogy a közfeladatot ellátó személlyé válásuk hatékony legyen, tovább kell szigorítani akár a Btk.t, a kár az egyéb törvényeket, hogy a törvények által a védelmüket még jobban meg tudjuk erősíteni. Ugyanis nagyon sok esetben a hatékony intézkedésnek vagy akár a jelzőrendszer működésének is az lehet az akadálya, hogy - kimondom őszintén - a benne dolgozó és a benne részt vevő személyek veszélyeztetve érzik magukat, és nagyon jól tudják azt, hogy a következő héten is arra a szegregált településrészre, komfort nélküli házakból álló településrészre vissza kell menniük, és ha az ő jelzésük következtében egy csalá d úgy érzi, hogy őt sérelem érte, akkor számíthatnak arra, hogy több család összefogásában őket akár fizikai atrocitás is érheti. Az iskolai szociális munka bekerült a törvénybe. Persze mondhatjuk azt, hogy kétéves csúszással, ugyanis a törvény szerint 201 2. december 31ig kellett volna létrehozni ezt az intézményt, és 2013. szeptember 1jén az iskolai szociális munkásoknak már szolgálatba kellett volna állniuk. Már az előző vitában is elmondtam, hogy az iskolai szociális munkást nem úgy tudom elképzelni in kább, hogy a gyermekjóléti szolgálat fogja ezt ellátni, hanem én célravezetőbbnek tartanék az oktatási intézményen belül egy ilyen státust létrehozni - ez az egyik, amit vitatnék ebben a témában. A másik pedig az a hiba, amit nagyon sok törvénynél elkövete tt már a kormány, ez pedig a feltételes mód alkalmazása. Nem értem, hogy itt miért kell feltételes mód. Nagyon jól tudjuk, hogy a mai gyerekek milyen szociális, mentális, akár pszichés, akár veszélyeztetett helyzetben lehetnek. Ha ezt figyelembe vesszük, é n akkor azt mondom, hogy luxus benne hagyni a feltételes módot, és nem azt kell kimondanunk, hogy ezt a feladatot elláthatja, hanem ezt a feladatot el kell látnia. Persze, ha látjuk a jövő évi költségvetést, és látjuk azt, hogy a családsegítő és gyermekjól éti szolgálatok szakmai programjainak fejlesztésére, továbbvitelére kevesebb költségvetési normatívát kapnak, illetve hogy maga a rendszer is kevesebb pénzből kell hogy gazdálkodjon, nehéz azt elképzelni, hogy majd a gyerekjóléti és családgondozó szolgálat ok újabb létszámbővítéssel meg tudják oldani ezt a problémát. Nem látom azt, hogy milyen forrást tesznek oda ehhez a rendszerhez, és ha a feltételes mód ott van, és mondjuk, még a forrást sem kapják meg a gyermekjóléti szolgálatok, akkor azt lehet mondani, hogy a törvényi kötelezettségének eleget tett a kormány, és a rendelete szerint létrehozta a szociális munkás intézményét, csak éppen ellátni nem fogja senki forráshiány miatt és azért, mert feltételes módban szerepel a törvényben.
