Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról ... - ELNÖK: - KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2545 Azt gondolom, hogy cinikus, merthogy azoktól az idős emberektől kér most vagy kérhet majd 8 millió forintot a kormány, akik egyik napról a másikra élnek, és talán soha életükben nem volt 8 millió forint megtakarított pénzük. Azért is időzök ennél, mert nemrég olvastam egy szociológiai felmérést, ahol a szociológusok azt a kérdést tették föl, hogy időskorára mennyien és milyen mértékben tudná nak megtakarítani, és nem érte el a 10 százalékot azoknak a száma, hangsúlyozom, itt a teljes népességre vonatkoztatva nem érte el a 10 százalékot, akik időskorukra félre tudnak tenni. Azt gondolom, hogy kicsit aljas ez az egész intézkedés, annál is inkább , mert én ebbéli véleményemnek hangot adtam, amikor az Alaptörvény vitája zajlott az országban. Nézzék, bele lehet tenni az alkotmányba azt, hogy minden gyerek köteles gondoskodni az idős szülőről, és két paragrafussal lentebb azt is bele lehet tenni, hogy minden szülő köteles gondoskodni a gyerekéről. Elvileg még jól is hangzana. Csak tudják, mivel jár ez? Ha ez az Alaptörvényben benne van, és most a miniszterelnök úr néhány héttel ezelőtt, úgy emlékszem, az idősek világnapjához kapcsolódóan azt mondta, ho gy a jogrendszer egészén át fogják vezetni ezt az alaptörvényi passzust, hát azt gondolom, hogy ezt az egész ország nagyon durván meg fogja szívni, nagyonnagyon meg fogja szívni. Kedves Barátaim! Kíváncsi lettem volna az Idősügyi Tanács tagjaira, hogy mit szóltak ehhez. Mert ha ők szó nélkül asszisztálnak hozzá, akkor mindannyian méltatlanok ahhoz, hogy az Idősügyi Tanácsban ott üljenek! Szeretném folytatni, mert én ezt egy második csapdának látom. Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy ez egy erkölcsi paran cs. Egy korábbi tervezetben már szerepelt a belépési hozzájárulás bevezetése, abban azonban még szerepelt, hogy annak összege maximum a havi állami támogatás tízszerese lehet, ami kevesebb, mint a most előttünk álló javaslat. Amikor ezt a tervezetet elolva stuk, azonnal egy írásbeli kérdést tettünk fel. Akkor még úgy számoltunk, hogy az a feladatfinanszírozás, ami miatt intézményenként különböző mértékű, több százezer forintos, akár milliós nagyságrendű összeg is lehet, ehhez képest itt a benyújtott javaslat ban konkrétan, összegszerűen ki van mondva a 8 millió forintos határ. Gondoljanak csak arra, hogy ez egy átlagnyugdíj hetvenszerese! Mondom, hetvenszerese. Ennyi pénze kinek van? Nyilvánvalóan a családokra akarják áthárítani ezt a terhet. A tárca kérdésünk re adott válaszában nem is leplezte a kapcsolatot ezen intézkedés és a miniszterelnöki elképzelés között. Szeretnék idézni, miszerint ezt kaptam válaszban, hogy az „Alaptörvény XVI. cikkelyének (4) bekezdése szerint a nagykorú gyermek köteles rászoruló szü leiről gondoskodni. A kormány arra törekszik - írja a miniszter úr , hogy a lehető legteljesebb mértékben segítse elő ennek az elvnek az érvényesülését.” Hát ezt most mindannyian látjuk végre, de én azt gondolom, hogy ez egy gazemberség. Mint említettem, az állami intézményekben akár minden férőhelyre kérhetik a belépési díjat, a civil, egyházi intézményeknek csak a férőhelyek felénél lehet azt kérni. Tehát az állam véleményem szerint majd lefölözi azokat az embereket, akik így vagy úgy, de képesek fizetni . Igaz, elvileg a fenntartó nem tagadhatja meg az ellátást csak azért, mert az igénylő a belépési hozzájárulást nem tudja megfizetni, ez azonban nehezen képzelhető el a gyakorlatban, hiszen a fenntartónak, tekintettel az alacsony állami támogatás színvonal ára, az lesz az érdeke, hogy legombolja a jelentkezőket. Valószínűleg tehát még a jelentkezés benyújtása előtt meg fogják szűrni az érdeklődőket. És én azt gondolom, hogy ez a harmadik csapba. Nem érthető, hogy miként mondhatja azt a kormány, hogy nem taga dható meg a felvétel, ha valaki nem tud fizetni, amikor máshol meg arról ír, hogy ilyen esetben legfeljebb keres majd magának egy másik intézményt az ellátást igénylő. Az írásbeli kérdésünkre adott válaszban konkrétan ez szerepel, és megint idézni szeretné m. „Mivel a belépési hozzájárulás egyes férőhelyekre kérhető, az igénylő mérlegeli, hogy tude vagy akare fizetni. Ha a válasz nemleges, akkor a jelenlegi helyzethez hasonlóan, a feltöltöttségtől függően, egyéb férőhelyek állnak
