Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A honvédek jogállásával, valamint a hadigondozással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - HENDE CSABA honvédelmi miniszter:
2506 Bőven 20 milliárd forint fölötti költségvetésnövekedés lesz 2014hez képest 2015ben. És ha megnézi, hogy kétszáznegyvenegynéhány milliárd forint most a kiadási főösszegünk, ez bizony példátlanul nagy emelkedés. Úgyhogy ne tessék azt kérdezni, hogy de hát miért nem hozták előre a költségvetés növelését, mert előrehoztuk. Most számoltam el önnek. Köszönöm, hogy úgy látja, hogy elvárh ató minimum volt a 30 százalékos emelés. Így van, ez már az önök idejében is elvárható lett volna. Kulcsár Gergely képviselő úr szintén a költségvetés növelését szorgalmazta. Azt hiszem, hogy önnek is választ adtam. Nem jelenik meg a haderőfejlesztés sem létszámban, sem eszközben. Szeretném elmondani önnek, hogy az összköltségvetésünk több mint 10 százalékát fejlesztésre költjük a jövő évben. Ezek közül megemlítettem már a pápai katonai repülőtér fejlesztését, de emlí thetnék más fejlesztési összegeket is. A létszámot illetően pedig elhatározott szándékunk az, hogy fokozatosan megszüntessük azt a mintegy 5 ezer fős létszámhiányt, amely a jóváhagyott állománytáblákhoz képest, a hadrendhez képest a Magyar Honvédségnél meg mutatkozik. Ennek első jele az, hogy az a 11 milliárd forint, amiről említettem, hogy a bérfejlesztés fedezetéül szolgál, egy úgynevezett felülről nyitott előirányzatként kerül biztosításra a Honvédelmi Minisztérium számára, ami pedig azt jelenti, hogy mag a a törvényalkotó és a javaslattevő kormány is számol azzal, hogy létszámnövekedés történik a honvédségnél, és ezért pótelőirányzatra, további összegre lesz majd szükség a megcélzott illetmények kifizetéséhez. (16.20) A hadiözvegyek és hadiárvák kérdésén e l kell időznöm, ha van türelme a tisztelt Háznak. Teljesen egyetértek az előttem szólókkal, akik itt több tekintetben fontos megállapításokat tettek. Igen, igaz az, ahogy Staudt Gábor fogalmazta, hogy nekünk példátlanul jellemtelen, erkölcstelen kommunistá k jutottak osztályrészül. Valóban, egyetlen más úgynevezett szocialista országban sem tették földönfutóvá a hadigondozottakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat, csak Magyarországon történt ez meg. Valóban rendkívüli méltánytalanság volt az, amit ’49ben ellenük elkövettek. Amikor 1993ban az első demokratikusan választott kormány honvédelmi minisztere, Für Lajos elhatározta, hogy orvosolja ezeket a sérelmeket, egyfelől úgy, hogy helyreállítja jogfolytonosan a jogosultak számára a hadigondozást, másfelől pedig úg y, hogy egyösszegű, úgynevezett ex gratia kárpótlásban részesíti az egykor volt hadigondozottakat, akkor én voltam az a szerencsés, aki a Honvédelmi Minisztérium jogi főosztályvezetőjeként az önök által oly vehemensen támadott törvényjavaslatot kidolgozhat tam, illetve az előkészítését irányíthattam, sőt jómagam vettem részt azon a kormányülésen is, ahol ezt a törvényjavaslatot az Antallkormány akkor éppen Boross Péter elnöklete mellett tárgyalta. Azért mondom ezt el, mert bizonyos fogalmakat tisztázni kell , tisztelt képviselőtársaim, és meg kell érteni. A hadiárva meg a volt hadiárva között hatalmas különbség van elvileg is, törvényileg is, és ha jól belegondolnak, morálisan is és az állam velük szembeni kötelezettsége szempontjából is. Azt hiszem, hogy aki kről önök beszélnek, azok az úgynevezett volt hadiárvák, azok a már meglett korú, idős férfiak és nők, akik életük egy szakaszában igencsak megszenvedték azt, ahogy ön mondta, hogy nekünk kommunistából is az alja jutott, mert igen nehéz körülmények között növekedtek fel, nem volt kenyérkereső édesapjuk, mert ott maradt a fronton, mert a haza szolgálatában életét veszítette. Közülük bizonyára nagyon sokan egész életükre szóló sebeket kaptak, de ezt egyénileg nagyon nehéz meghatározni, hogy kit mekkora hátrán y ért. Nyilvánvalóan nem az elmaradt pénzbeli támogatás a lényeg, hiszen más jogcímeken - akár árvaellátásként, akár szociális segélyként - azért kaptak ellátást, nem haltak éhen, hiszen ma is itt vannak velünk, de nagyon sokat szenvedtek. Közülük lettek o rvosprofesszorok, lettek segédmunkások, sokféle személyes sorsuk van. Ezért döntött úgy az Antallkormány 1993ban, amikor benyújtotta a ’94ben elfogadott törvényt, hogy nekik úgynevezett ex gratia juttatásként, tehát nem alanyi jogon kikövetelhető kártér ítésként,
