Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A honvédek jogállásával, valamint a hadigondozással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - HENDE CSABA honvédelmi miniszter:
2507 hanem egyfajta kárpótlási jogcímen méltányosságból egy egyösszegű kárpótlást állapít meg. Ez volt az a bizonyos 50 ezer forint. 50 ezer forint abban az időben sem volt sok pénz. A kormány ülésén, ha már szóba jött, 1993 végén Boross Péter azt mon dta, hogy talán nem is kellene ezt adnunk, mert aki kapja, az kevesellni fogja, aki meg nem kap belőle, az meg dühös lesz, hogy ő miért nem kapott, az irigyelni fogja. Nagy bölcsesség volt Boross Péter szavaiban, mert lám, a mostani vita is azt igazolja, h ogy a dolog azóta sem került nyugvópontra, holott az elmúlt rendszernek rengeteg olyan sérelmezettje van, gondoljon az ikszes gyerekekre, akiket nem vettek fel egyetemre azért, mert polgári származásúak voltak. Ők vajon kaptake kárpótlást? Nem kaptak, ped ig az ő életük is politikai okból, a rendszer bűnei miatt elnehezült. Nagyon nehéz erkölcsi kérdések ezek. Aztán vannak az igazi hadiárvák, képviselő úr. Ön nem rájuk gondolt. Hadiárvának ma a törvény alapján az minősül, aki hadiárva lett valamikor, és sos e vált keresőképessé, mert az ember addig hadiárva, amíg gyerek, amikor felnő, akkor már volt hadiárva, mert 18 éves kora fölött régen se járt. Tetszik érteni? A ’93as honvédelmi törvény alapján sem járt munkaképes felnőtt embernek hadiárvasegély. Hadiárv a az, aki mondjuk testi, szellemi fogyatkozása miatt a mai napig eltartásra szorul és munkaképtelen, ez néhány ember. Nyilván ön a sok százezernyi volt hadiárváról beszél, akiket a kormány egyszer az azóta szándékunk szerint véglegesen lezárt kárpótlási fo lyamatban, megengedem, szerény összeggel - megengedem, jelképesen , de mégiscsak egy egyösszegű juttatásban részesített, amely kifejezte a magyar állam sajnálkozását amiatt, ami velük történt. Nem tudta jóvátenni az ő sérelmeiket, mert az lehetetlen. Ha m ost mi újra megnyitjuk ezeket a kárpótlási jogcímeket, és ezért nem anyagi kérdés ez, akkor fognak jönni azok, akiket nem vettek fel az egyetemre, fognak jönni mások. Aztán fognak jönni egyéb kárpótlási jogcímek is, amelyek talán már többszörösen kielégült ek, és talán nem annyira indokolt azokat újra megnyitni. Úgy gondolom tehát, a kormány helyes elvi állásponton van, amikor azt mondja, hogy rászorultsági alapon azoknak ad ellátást, akik a mai napon is a hadicselekményekkel összefüggésben károsultak. Kulcs ár Gergely képviselő úr kérdéseire még szeretném elmondani, nem olyan vicces dolog az egyenruhaviselés állami vezetőknek. Tudja, én jártam Afganisztánban olyan táborban, ahol fehér ingben elég feltűnő lett volna a sok katona között az egyetlen civil, mert kitűnő célpontot nyújt. Ennek a problémának a jogi rendezésére kerül most sor. Műveleti területről van szó, tisztelt képviselő úr, tessék elolvasni a törvényt, nem Magyarországról van szó, műveleti területről, biztonsági okokból. Úgyhogy nem parádézni aka r senki, csak nem akar élő céltáblaként masírozni adott esetben. A jobbikos képviselők tőlük teljesen megszokott módon - és én tisztelem az önök véleményét - vitatják Magyarország NATOtagságát. Magyarország biztonságának a sarokköve a NATOtagság, ezt a m agyar nép egy népszavazáson 85 százalékos többséggel nyilvánította ki. Amennyiben önök úgy gondolják, hogy többséget tudnak szerezni egy ettől eltérő állásponthoz, ahogy a belépésről népszavazás döntött, nyilván nincsenek elzárva attól, hogy egy újabb néps zavazást kezdeményezzenek. Ami azonban azt a megjegyzését illeti, hogy nemcsak hogy nem szolgálja a nemzeti érdekeinket például az afganisztáni meg más missziókban való részvétel, hanem ha ezt nem csinálnánk, akkor több pénz maradna a katonák megélhetésére . Javaslom önnek, hogy katonák jelenlétében azért ne érveljen ezzel, ne mondja azt, hogy hú, de jó lenne, ha nem mehetnének misszióba, mert félek, hogy a testi épsége is veszélybe kerülne. Képviselő úr, a helyzet az, hogy a missziós beosztásokért a katonái nk versengenek, mert hiszen az ott elérhető jövedelem lényegesen meghaladja az idehazai jövedelmet.
