Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A honvédek jogállásával, valamint a hadigondozással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
2499 Köszön öm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ilyen komoly gondolatok után nehéz is megszólalni. (Derültség.) De a téma nagyon fontos, ami előttünk áll, és én legfőképpen a hadigondozottak kérdéséről szeretnék beszélni. Engedjék meg, hogy a többi témában csatlakozzam a jobbikos hozzászólókhoz, illetőleg még fogunk is - Mirkóczki képviselőtársam - hozzászólni. Azért is szeretnék egy témára fókuszálni, hogy ezzel is a fontosságát kiemeljem a hadigondozottak kérdésének. Egy kicsit előremennék az időben, é s nemcsak a jelennel, hanem a múlttal is foglalkoznék, hiszen összefüggnek az 1994. évi XLV. törvény passzusai a múlttal is. Miről is van szó? Annak idején, a háború elvesztése után - a második világháborúra gondolok - sajnálatos módon a hadigondozottak el ég gyalázatos helyzetbe kerültek. Olyan helyzetbe, ami példa nélküli volt a hadviselő országok körében. Ez leginkább a Rákosirendszernek és a kommunista diktatúrának volt köszönhető, hogy ezt a gyalázatos helyzetet… (Hende Csaba bólogat.) - miniszter úr i s bólogat, úgyhogy ebben nincs vita közöttünk , a kommunizmus ezt a gyalázatos helyzetet előidézte. Azért emeltem ki, hogy példa nélküli a többi országhoz képest is, hiszen ott is, ahol kommunista országok voltak, azokat az embereket, akik küzdöttek a haz áért, mert ők a hazáért küzdöttek, akik a fronton bármelyik oldalon elestek vagy megsérültek, őket méltányolták annyira, hogy számukra, ha sebesülést szenvedtek, akkor a megfelelő járadékokat folyósították; ha árvát hagytak maguk után, akkor megfelelően go ndoskodtak ezekről az emberekről, vagy akár az özvegyeikről is folyamatosan gondoskodtak, függetlenül attól, hogy ki miért és hogyan sérült meg. Magyarországon ez nem így történt. Szokták mondani, hogy kommunistából is a legpiszkosabb fajta jutott Magyaror szágon a magyar embereknek. Egyébként az a szabályozás és amit a magyar emberekkel és a magyar hadirokkantakkal és hadigondozottakkal tettek, az tökéletesen kifejezi ezt a hozzáállást, a magyar kommunisták hozzáállását a magyar emberekhez. Visszatérve a po ntos tényekhez: ’49ben a Rákosirezsim felszámolta a hadigondozottak szövetségének szervezetrendszerét, munkájukat betiltották, saját pénzből vásárolt székházukat egyébként államosították. Ez akkor nemcsak erre vonatkozott, hanem sajnos minden olyan magán tulajdonra is, gyárakra, szövetkezeti, egyesületi tulajdonokra is, amelyek magán- vagy köztulajdonban voltak. És ahogy elmondtam, megvonták ezeket a juttatásokat a rászoruló emberektől. 1990ben újjáalakult a hadigondozottak szövetsége civil szervezetként, amely felvállalta a hadirokkantak és hadiözvegyek érdekképviseletét. Egyébként 1949ben még 800 ezer fő volt a hadigondozottak száma; érzékelhetjük, hogy milyen nagy számú honfitársunkat érintett ez a javaslat, és a hozzátartozóik révén még ma is nagyon s ok embert érint. Sajnálatos módon 1994ben, amikor az 1994. évi XLV. törvényt elfogadta az Országgyűlés, akkor nem megfelelően rendezte ezeknek az embereknek a kártérítését. Természetesen sokféle módon lehet ezt rendezni, de a mi véleményünk az, hogy az az egy összegű kifizetés, ami részükre megadatott, nem jelképezte valójában azt, hogy mennyi juttatástól estek ők el. Hiszen annak idején az 1933. évi VII. törvénycikk pontosan meghatározta, hogy mennyi az az összeg, melyek azok a juttatások, amelyek hadirok kantak, hadigondozottak számára járnak. Ez alapján pontosan kiszámolható, hogy amit elvontak ezektől az emberektől, az akár több évtized vonatkozásában is mekkora kiesést jelentett nekik, adott esetben ez reálértékre is átszámolható, és ez alapján az elmar adt jövedelem kiszámolható lett volna. Annak idején az Országgyűlés más módot választott, és egyösszegű, egy ehhez képest jóval alacsonyabb összegű kifizetést teljesítettek részükre. Nagyon szeretném - vagy lehet, hogy ez most már egyfajta, régmúlt idők ro ssz döntésein való kesergés, de mindenképpen azon emberek nevében, akiket ez érintett, el szeretném mondani, hogy ezt nem élték meg túl pozitívan, sőt nagyon sokan nagyon rossz szájízzel tapasztalták azt, hogy ilyen módon történt meg az elszámolás. Én pont emiatt egyébként 2012. november 5én egy határozati javaslatot is beterjesztettem az Országgyűlésnek. Sajnos annak idején a Honvédelmi bizottság nem támogatta ennek a tárgysorozatba vételét. Miniszter úr is ott volt, talán emlékezhet, amikor ezt a vitát o tt a bizottságban lefolytattuk. Ott azzal indokolta, ha jól emlékszem, hogy nincs rá megfelelő keret,
