Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2428 emberi környezetének, amellyel összefüggésben a fenntartható fejlődés parancsa, racionalitása éppúgy érvényesíthető, mint a természeti környezet esetében.” Ezek nagyon kedves gondolatok, azonban az elmúlt kormányzati c iklusban óriási különbség volt a szavak és a konkrét tettek között. A Fidesz kétharmados kormányzása előtt voltak komoly problémák az örökségvédelemmel, de az új kormány gyakorlatilag teljesen szétzilálta azt. Először meggyengítették, majd megszüntették a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, kirúgták a szakembereket, a gazdasági beruházási érdekeket egyértelműen a kulturális értékek védelme elé helyezték. (L. Simon László: Miről beszélsz?) Országszerte megindultak a kulturális emlékhelyeket leromboló beruház ások. Nem volt, ami megakadályozza, hogy a Fidesz közeli cégek hatalmas megrendelésekhez jussanak, és akadálytalanul feltúrják és beépítsék az épített vagy természeti örökségünket. Ilyen konkrét példa volt a győri vár ügye is, amire az LMP országosan is pr óbálta felhívni a figyelmet. A tavaly ősszel indult több milliárd forintos beruházás egy korábbi történelmi emlékhely kellős közepén kezdett el építeni egy háromszintes teremgarázst. Államtitkár úr értetlenkedik… (L. Simon László: Nem azért.) A győri vár e gészen Győr belvárosában található. Az LMP gazdasági, beruházási érdekek előtérbe helyezésére határozott nemet mond, ha a kulturális örökségvédelmi értékek megőrzéséről van szó. Pozitív fejlemény, hogy talán a kormány is belátta ennek fontosságát, legalább is nem rontanak tovább a helyzeten. Történt előrelépés, pontosabban némileg visszatáncoltak, azonban még mindig komoly problémák merülnek fel. Nézzük először a pozitívumokat az előttünk lévő törvénytervezet kapcsán! (10.20) A kulturális örökségvédelemmel k apcsolatos fogalommeghatározások valamivel pontosabbá váltak, mint korábban. Pozitívnak tartjuk, hogy a jövőben a régészeti feladatellátás hatósági ár alapján lesz csak végezhető. Az egységesen kötelező hatósági ár törvényi előírása fontos lépés a szakembe rek véleménye szerint is. Pozitívum, hogy a fémkereső műszer hatósági engedély alapján végezhető tevékenységgé válik, és szigorúbb szabályozást kap a korábbihoz képest. Azt is pozitívumnak tartjuk, ami a nyilvántartott régészeti lelőhelyek megelőző régésze ti feltárásával kapcsolatos a földmunkával érintett részeken. Örülünk annak, hogy a nem nagyberuházások esetén is lehetővé válik az előzetes régészeti dokumentáció, az ERD elkészítése. A törvénytervezetben az is olvasható, hogy az előzetes régészeti dokume ntáció készítése során - a jogszabályban meghatározott kivételekkel - próbafeltárást kell végezni, amely nem a megelőző feltárás része. A hivatal az előzetes régészeti dokumentáció keretében végzett régészeti feladatellátás jogszabályban meghatározottak sz erinti elvégzésébe más feltárásra jogosult intézményt és - kizárólag alvállalkozóként - akkreditált szervezetet vonhat be. Szakmai szempontból ez is hatékony, és a feladatellátás szempontjából pozitív fejlemény ez is. S végül pozitívumnak gondoljuk a régés zeti előkészítés összköltségére vonatkozó értékhatárképzés újraszabályozását is. Azonban a problémás részekre rátérve, ami miatt nagyon komoly aggályaink és félelmeink vannak az új jogszabállyal és az általa kialakított örökségvédelmi rendszerrel kapcsolat ban. Azt mondja a javaslat, hogy a nyilvántartott régészeti lelőhelyek e törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak. A korábbi szabályozás alapján azonban valamennyi régészeti lelőhely általános védelem alatt állt. A magyarországi lelőhelyállomá nyt körülbelül 100150 ezer lelőhelyre becsülhetjük. A közhiteles lelőhelynyilvántartásban 80 ezer régészeti lelőhelyhez kapcsolódó elem található. Ezek közül 5060 ezer között lehet azon nyilvántartott lelőhelyek száma, amelyeknek a helyét biztosan ismer jük. A fennmaradó több tízezer régészeti lelőhelyet nemhogy nyilvántartásba nem sikerült még venni, de még nem sikerült azonosítani sem. A törvényi szigorítással párhuzamosan szükség lenne az ország régészetileg még ismeretlen tájegységeinek szisztematikus régészeti, topográfiai kutatására valamennyi intézmény közreműködésével.
