Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2429 S ha már a feltárásoknál tartunk, a régészeti érdekű területek érintettségének meghatározása az előzetes régészeti dokumentáció, a próbafeltáráson alapuló zárófázisnak egyik legfonto sabb célja. Ha erre nincs mód, a feltárási projektterv nem állítható össze a várt pontossággal. További súlyos probléma lehet a feltárással kapcsolatos viszonyrendszer szabályozása. Az új szabályozás alapján nem valósul meg a korábban meghirdetett versenyh elyzet, így a feladatellátás hatékonyságának egyetlen eszköze a szerződés megkötésének szabályozása, amelyre 15 napot biztosít a szabály. A területi és megyei hatókörű múzeumokon kívüli lehetséges feladatellátók - a Magyar Nemzeti Múzeum, az MTA, egyetemek akkreditált szervezetek - csak alvállalkozókként vonhatók be. Az alvállalkozói rendszer jelentősen rontja a hatékonyságot, feleslegesen növeli a bürokráciát és ennek rezsiként jelentkező költségeit. Megjelenik az akkreditáció intézménye is a nagyberuházás okhoz kapcsolódó régészeti feltárás vonatkozásában. Az akkreditáció lényege az lenne, hogy a régészeti feladatellátás különböző gazdasági hátterű - tehát múzeumok, Tudományos Akadémia, egyetemek és gazdasági társaságok - feladatellátói számára létezzen egy egységes szakmai minimumrendszer, amely az önállóan elvégzett régészeti feltárások alapfeltétele. A megjelenő akkreditáció azonban jelen formájában számtalan mutyi lehetőségét vetíti előre. A minőség látszólagos biztosítása helyett ugyanis valójában a kom petencia megkérdőjelezéséről szólhat, ami így lehetőséget adhat más szervezetek és intézmények bevonására. Nagy kérdés az, hogy a miniszternek milyen szerepe lesz az akkreditációs eljárás bármely részében. Ha nem csupán a hivatalnak, tehát a Forster Közpon tnak lesz ebben szerepe, akkor az számtalan kiskapura ad lehetőséget. A múzeumi költségekkel kapcsolatban pedig a múzeumi rezsiköltségek a feladatellátással kapcsolatos többletadminisztráció költségeit kell hogy fedezzék, így helytelen az az érvelés, amely szerint a rezsiköltségek jelentős tételt jelentenek a múzeumok költségvetésében, hiszen ezek a pénzeszközök annak ellenére, hogy általános költségeket fedeznek, csak a feladat ellátásához szükséges költségeket fedezhetik. Ha egy megyei hatókörű múzeum sze rződést köt egy megelőző feltárásra, és a teljes feladatellátást átadja egy akkreditált szervezetnek, tehát papíron ásatásvezető régészt biztosít, akkor a 15 százalékos rezsiköltség elkerülhető bürokráciára megy el, ezzel erőforrást von el a szakmai felada tellátástól, hiszen az alvállalkozó eleve 15 százalékkal kevesebb keretből tudja megoldani a feladatot, mint amennyi rendelkezésére állt. Tiszteletben tartva a területi és megyei hatókörű városi múzeumok elsődlegességét, abban az esetben, ha az illetékes m úzeum nem rendelkezik akkreditációval vagy kapacitással a régészeti feladatellátásra, a feladatra a legrövidebb idő alatt, hatósági egységáron, akkreditált intézmény vagy szervezet köthessen szerződést a megbízóval. Egyébként olyan problémák is felmerülnek , mint a megelőző feltárás költségeire vonatkozó szabályozás. Amennyiben a költségek nem tartalmazzák a leletanyag végleges raktári elhelyezését, a területi és megyei hatókörű múzeumok nem tudják és akarják majd befogadni a nem általuk feltárt lelőhelyek a nyagát. Ezzel szintén sérülhetnek az örökségvédelmi érdekek, a közösség érdekei. Az akkreditáció és a feltárások kérdésére visszatérve, problémásnak látjuk, hogy sok esetben nem válik el a régészeti munkát elvégző és az azt ellenőrző intézmény szerepköre. Érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy az akkreditációt vagy a feltárásokat külön kellene választani a Forstertől, ez ugyanis így egy csúcshivatal, amely felett nincs kontroll, csak a miniszter egy személyben. A korábbi tapasztalatok alapján az LMP nem sze retné a minisztert ilyen kontrollszerepben látni. Sokkal szerencsésebb lenne, ha ezt a Forstertől független szervezet végezné el. Bár elvileg ugyan a Forster nem akar majd feltárásokat végezni, de a törvényben az szerepel, hogy végezhet. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy alvállalkozóként átjátszhatja így a feltárásokat a magáncégeknek. Így hiába a
