Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2427 kiegészítheti s a többi. És itt a véleményét figyelembe kell venni műszaki és pénzügyi szempontból egyaránt, ha ezek valamilyen módon akadályozó tényezőt jelentenek. Ez most számomra építészként a követk ezőt jelenti, de szerintem minden állampolgár számára is. Ha valaki építési engedélyt akar kérni, akkor maga az építtető csináltatja meg a tervet, beviszi a hivatalba, ami azt véleményezi, kiegészítést kér s a többi, és a végén rábólint vagy sem. És ezek u tán az építtető bízza meg a kivitelezőt. Itt azonban egy fordított építési engedélyről van gyakorlatilag szó, itt a hivatal a terveztető, és az építtetővel hagyatja jóvá ezt a tervet, és a végén a hivatal ezek alapján megbíz, mondjuk, egy akkreditált szerv ezetet, hogy végezze el ezeket az előzetes feltárásra vonatkozó munkálatokat. Azt, hogy a nagyberuházás esetén végzett régészeti feltárás időtartama továbbra sem változik, rendkívül szűkre van szabva, tehát 30 nap, ami esetlegesen 10 nappal meghosszabbítha tó, annak idején is kifogásoltam, és most is azt gondolom, hogy ez nagyon kevésnek bizonyulhat. Most viszont, mivel az időm rendkívül szűkösre van már szabva, ezért a műemléki kategóriákba sorolás kapcsán szeretnék egykét szót szólni. E tekintetben ugye, a nemzeti vagyontörvény már előzetesen egy elég nagy érvágás volt szerintem. Itt arról van szó, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jellegű műemlékké nyilvánított egyes műemlékeket, ilyen értelemben már szűkre szabta a műemlékeket. Mondok egy példát, miről beszélek. Korábban ugye, törzsszáma, azonosító száma volt a balettintézetnek. Ez például nem került be valamilyen oknál fogva a nemzeti vagyontörvénybe, az a balettintézet, amelynek kapcsán, tetszenek emlékezni, Tarlós István és Orbán Viktor egy közö s buszos kirándulás kapcsán arról beszélgettek, hogy ha a főpolgármester úr kezdeményez egy ilyen törvényt, akkor majd Orbán Viktor csinál olyat, ami alapján ezt védelem alá lehet helyezni, és meg lehet menteni. Sajnálatos módon ez nem történt meg, és az, amit most önök itt kezdeményeznek, nevezetesen, hogy a műemléki kategóriákat teljesen átszabják, inkább csak azt veszélyezteti, hogy az eddig 3. kategóriába sorolt műemlékek most végképp eltűnhetnek a műemléki nyilvántartásból. Mi annak idején azt kezdemén yeztük, hogy van az a 191/2001. kormányrendelet, ami négy kategóriába sorolja a műemlékeket bírságolás tekintetében, és ezeket a bírságolási kategóriákat föl lehetne emelni jóval nagyobb mértékre, és a hozzá tartozó szorzókat is meg lehetne emelni. Az a mű emléki kötelezés, aminek alapján aztán ezek helyreállítását is be lehet hajtani, adott esetben már elég ösztönző lehet, mondjuk, egy balettintézet tulajdonosa számára is, hogy a műemlékkel megfelelőképpen bánjon. Ugyanakkor, amikor arról beszélnek önök, ho gy gazdaságilag is hasznosítani kell egyes műemlékeket, felmerül például a Vajdahunyadvár sorsa. Nem tudom nem önök elé hozni azt a társadalmi felháborodást, ami e tekintetben van. Ugye, felmerült, hogy a Vajdahunyadvárból kikerül a gyakorlatilag már 100 é vvel ezelőtt odatelepített Mezőgazdasági Múzeum, és hát ugye, a Városliget sorsa kapcsán az is felmerült, hogy igen, itt egy kaszinó fog megvalósulni. Vajon önök gazdasági hasznosítás kapcsán pont ilyenekre gondoltak volna? Ezért lenne az önök által megfog almazott társadalmi igényre szükség? Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Ikotity István képviselő ú r. Parancsoljon, képviselő úr! IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! A Fidesz által készített örökségvédelmi stratégia megfogalmazása szerint: „A kulturális örökség fenntartása a forráshiánnyal és vál ságjelenségekkel küszködő kormányzatoknak is egyfelől kötelessége, másfelől érdeke. A kulturális örökség elemei meghatározó és mással nem helyettesíthető forrásai, dokumentumai egyegy közösség azonosságtudatának, sarokkövei a tradicionális nemzeti értékre ndnek, részei napjainknak, még élhető
